[Grem] Fwd: Turul szobor - XII. kerület

[Emoke Greschik]

Most vettem észre, hogy tegnap este, amikor Dóri vezetékneve pótlásáról
írtam, akkor pedig a keresztneve utolsó betűje maradt le. Bocsánat, Dóri,
csak most vettem észre!

---------- Forwarded message ---------
From: Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
Date: Sun, Sep 14, 2025 at 10:00 PM
Subject: Fwd: [Grem] Turul szobor - XII. kerület
To: grem at turul banki. hu <grem at turul.banki.hu>


Dór vezetékneve előbb lemaradt utolsó betűje most pótolva + ha három pötty
jelenik meg, arra kell kattintani.

*K. Dóri! *Nagyon köszönöm, hogy Te, mint érintett, felhívtad a figyelmet,
hogy csak a második cikk a helytálló.
*K, Lista!* Mentségemre legyen mondva, hogy az első cikket nem olvastam,
csak a második cikkbe a mandiner.hu általi beágyazása miatt (általam
átcsoportosítva) vettem be első pontként a felsorolásba..
Köszönettel, szeretettel,
Alább Dóri levele, alatta pedig már csak a második cikk meghagyva, az első
cikk törölve.
E / M
---------- Forwarded message ---------
From: Dorottya Eszter Mogyorósi
Az első cikk tele van csúsztatásokkal, a 2. cikk nagyon jól leírja a
lényeget. Írom ezt úgy, mint egy mélyen érintett.

D.

iOkoskáról jöttem, mert siettem ��

2025. szept. 14. dátummal, 20:44 időpontban Emoke Greschik <
greschem at gmail.com> írta:

*1.-/ * *  cikk törölve *

*2./ 'Mindennapok a Kutyapárt kerületében'   **A gyerek ne szánkózzon a
városszéli réten, mert az „fáj a fűnek” – a behemót urbánus vaddisznó
viszont hadd semmisítse meg a virágoskertet, olyan édi!*

https://mandiner.hu/kultura/2025/09/a-gyerek-ne-szankozzon-a-varosszeli-reten-mert-az-faj-a-funek-a-behemot-urbanus-vaddiszno-viszont-hadd-semmisitse-meg-a-viragoskertet-olyan-edi

Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében.

2025. szeptember 14. 17:27
Francesca Rivafinoli <https://mandiner.hu/szerzo/francesca-rivafinoli>

Korábban némi borzongással, de mégis egzotikumként szemlélte az ember,
milyen abszurd helyzeteket eredményez az, amikor túl jól megy egy népnek
vagy népcsoportnak – ilyenkor jött mindig az a kritika, hogy mit
hanyatlónyugatozunk mi, foglalkozzunk a magunk dolgával. Ezért szinte
praktikus, hogy már nem kell a jóléti vadhajtásokért a szomszédba menni:

van nekünk egy saját XII. kerületünk. Kutyapártostul, alultájékozott
sötétzöldestül, vaddisznóstul
<https://mandiner.hu/belfold/2025/09/vaddisznohelyzet-hegyvideken-allatvedok-es-a-helyiek-tiltakoznak-a-kutyapart-dontese-ellen>
.

A nyár második felére égető kérdés lett a vaddisznóhelyzet Hegyvidék
területén: a XII. kerületben egyre több vaddisznó tűnik fel, amit az
önkormányzat altatólövedékekkel próbál kezelni. Az állatvédők szerint ez
embertelen, petíció indult a vaddisznók védelmében.

Amióta a korábbi kerületvezetés rendbe tette és felfejlesztette a Normafát,
aminek köszönhetően például újra megjelent és vígan éldegél arrafelé a
vörös listán szereplő havasi cincér, minden télen érkezett a háborgás:
segítség, holmi egészséges életmód, diáksport és vidám közösségi hangulat
kedvéért hidegben hóágyúzzák az Anna-rétet!

Hát itt már senki nem törődik az évszázadok óta sűrűn taposott fővárosszéli
piknikezőréten növekvő fűszálak jóllétével?!?

Mit keres ott a szánkózó kisiskolás, illetve a szuperegészséges sífutással
ismerkedő kamasz, középkorú vagy nyugdíjas a 2020-as években,
éghajlatváltozás idején, ahelyett, hogy felfogná, a havas teleknek vége?
Üljön inkább be a kocsijába és utazzon jó sok benzin elfogyasztásával, jó
drágán külföldre, vagy még inkább maradjon otthon és viselje el
lehetőségeinek beszűkülését. (A füvet tessék szívni, nem pedig fagyasztott
csapadékvízzel ágyúzni, kvázi.) Mázli, hogy mostanra sikerült
megsemmisíttetni az engedélyt,

így egyelőre nem kell attól tartani, hogy újabb téli hónapokon keresztül
gyerekzsivaj és sífutólihegés zavarná a 201 négyzetkilométeres
Budai-hegység egy adott rétjének szunnyadó gyepét.

Mindezek után most, hogy már iskolaidőben, fényes nappal is vaddisznókondák
grasszálnak a kerület utcáin és főútvonalán
<https://www.facebook.com/reel/1856537331877053> – szerencsére legalább
jóllakottan, tekintve, hogy az éjjeleket a kertek és parkok szisztematikus
szétrombolásával töltik, felzabálva virághagymát, legyalulva védett
növényt, megtépve házőrző kutyát, felizgatva hipertóniás nagymamát – most
hirtelen mi a meglátás Zöldéknél?

Hadd terjeszkedjenek csak, sokasodjanak és szaporodjanak,  az ember pedig
tűrje el, hogy ingatlanján osztoznia kell más élőlényekkel, tegye kevésbé
vonzóvá a kertjét (a faltól-falig térkövezés valószínűleg hatékony módszer
lehet), és húzzon fel bombabiztos kerítést (azokon a klassz kétméteres
tájidegen betonfalakon bezzeg, amelyekből nyáron csak úgy süt a hő, nem
tudnak átjutni a vadak; az okos olyat húz fel a zöldövezetben, nem ilyen
klímabarát drótkerítéses élősövényt).

A kis ovis bírja ki, hogy óvott virágágyása hirtelen megsemmisül; a
behatoló buflák disznót megilleti az a kis csemege.

Az Anna-rét füvének jár a korábbi állapot helyreállítása és a maradéktalan
háborítatlanság; a magyar adófizető viszont lesz szíves elviselni, hogy
mostantól már nem csak ő használja a drága magántulajdonát. Majrézás
helyett pedig tanulja meg kezelni a szűk utcájában rohangáló vadkan miatti
diszkomfortérzetét.

Az elhaladó ratrak, majd a végre a szabad levegőn mozgó túlsúlyos gyermek
szánkója ránehezedik a vastag hóval fedett fűszálra: rossz;  az akár 190
kilós vadkan endemikus, posztglaciális maradványfajokhoz tartozó növényeket
túr szét kedve szerint: jó.

Ember használja az emberemlékezet óta agyonhasznált erdőszéli rétet: „ne
használja, mert az a hely a természeté”; 400–500 vaddisznó használja a
korábban legfeljebb egy-egy rókát látott belterületi utcákat és
ingatlanokat, az erdőktől több kilométerre is: „hadd használják, hiszen az
ember tolakodott be az ő élőhelyükre”. Csak remélni lehet, hogy ezek a
következetes polgártársaink a szúnyogot sem vetik meg a hálószobájukban: a
66–145 millió évvel ezelőtti kréta időszak óta léteznek a kis állatkák,
50 közülük kifejezetten őshonos errefelé, magyar nevük is ótörök eredetű,
tehát semmi nem indokolja, hogy zavarjuk őket a békés csipkelődésben.

Ők voltak előbb a Kárpát-medencében, mi pofátlankodtunk be az ő életterükbe.

Miközben egyébként az sem egészen stimmel, hogy ezek a vaddisznók előbb
lettek volna ott, mint akár a Jókai-villa – hozzáértők szerint a hegyvidéki
játszótereken csatangoló és a kitett kukákat borogató kondák genetikailag
is különböznek az erdeiektől. Kifejezetten belterületen élnek és ott
szaporodnak, természetes ellenségek nélkül, vadászoktól nem veszélyeztetve,
kényelmesen, egyfajta feltétel nélküli alapjövedelmet élvezve – halványan
olyasféle különbség látszik itt kirajzolódni, mint egyfelől a menekült és
másfelől a szociális segélyekkel visszaélő migráns klántag között.

Aki az életösztönét jódolgában elveszítve az utóbbit is a végletekig
babusgatja, méghozzá a hazafelé tartó védtelen iskolás és a hajnalban
munkába induló nő kárára, az sajnos a német Zöldek szintjét hozza.

Csak odáig ne jussunk el, hogy akár „csak” egy közlekedési baleset után a
sztenderd német szörnyülködést is halljuk, hogyaszondja: „Rettenetes,
felfoghatatlan; érthetetlen, hogyan történhetett”.

Értem én, persze, a vadvilág iránti vonzalmat, hogy ne érteném, sőt – ha
Greta Thunberg meglátná a hatáskörömbe tartozó zöldterületeket, aszfalthoz
szokott szemei tán még kápráznának is attól a klímabarát, befogadó
biodiverzitástól.

Az azonban különös, hogy épp a tápláléklánc tetején elhelyezkedő, behemót
és opportunista urbánus vaddisznó válik szent tehénné.

Száz decibeles benzines lombfúvó vagy sztahanovista robotfűnyíró gyilkolja
a magánkertek faunáját, marcangolja a kicsike sündisznót és/vagy teszi
egysíkúvá a flórát: néma csönd. Polgárok mentenék valamiképpen a méhbarát
virágágyásaikat és gyalogos közlekedéshez, illetve esti-hajnali
testmozgáshoz való jogukat a betolakodó vadkancsordákkal szemben: kapnak a
fejükre, hogy szívtelenül el akarják távolítani az édi malackát.

Még jó, hogy ebben a helyzetben a kerületet irányító Kutyapárt kellő
időben, kellő határozottsággal lépett fel és a megfelelő helyre csatornázta
be a kreatív problémamegoldó energiáit: a minap például jókora műtojásokat
<https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1339420134854705&id=100063601939922&set=a.280625654067497>
applikált a Turul-szobor farokrésze alá, most pedig „Szelíd vaddisznó”
néven dizájnos dobozban, limitált mennyiségben kézműves sört
<https://www.facebook.com/Hegyvidek/posts/pfbid0NGirTUoaH9595KDbEjtLRtVciv4tanY7wFkQbYpKrKJY9TD6AqaEUZxpjBmhubpwl>
dobott piacra a kerület

– öltönyös vadkant láthatunk a csomagoláson, vörös rózsával a kezében,
ahogy épp vár egy agancsos(!) szőke leányra, aki pedig egy békés tigris
mellett heverészik.

Kész bukolikus idill, de a felirat még buzdít is: „érezd a vaddisznó
érintését”.

A sört pénzért lehet megvásárolni (a sörfőzde áraiból kiindulva 0,33 litert
ezer-kétezer forintért), fel se merül, hogy ingyen lenne – de ez legyen a
legnagyobb baj; az örök életet sem a Kutyapárttól várja az épeszű polgár.

Berlin esetében ilyenkor szokás mondani, hogy ki milyet szakít, olyat
szagol – egy budapesti kerület vonatkozásában viszont mégis nagyobb az
emberben a részvét; pláne tudván, hány tisztességes konzervatív őslakost
sújt méltatlanul a jelenlegi helyzet.

Nekik szívből kívánjuk polgártársaik feje lágyának mielőbbi benövését és a
könnyű idők kitermelte gyenge emberek utáni erős és okosan természetbarát
budai polgárok felemelkedését; addig pedig azt, hogy a helyzet
elodázhatatlan rendezésével nemhogy nekik, de a hosszú évek-évtizedek óta
ápolt-gondozott kertjeiknek se kelljen többé napi szinten érezniük a
gátlástalan urbánus vaddisznók érintését.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250915/107011d4/attachment.html>