[Grem] „Én pogány vagyok, de itt valami történt” – a Szilágyi család csodával határos története

[Rita Kunsay-Sipos]

https://777blog.hu/2025/09/08/en-pogany-vagyok-de-itt-valami-tortent-a-szilagyi-csalad-csodaval-hataros-tortenete/

<https://webshop.777blog.hu/>
Gál Petra Júlia <https://777blog.hu/author/gal-petra-julia/>2025.09.08.„Én
pogány vagyok, de itt valami történt” – a Szilágyi család csodával határos
története

*A nyár folyamán sokan értesülhettetek egy szörnyű katasztrófáról, **amikor
Budakeszin **két család otthona lakhatatlanná vált egy villámcsapás okozta
tűzvész következtében. Szilágyi Szabolcs atya két testvérét és családjaikat
érintette a tragédia, amelyben  különös csodák, furcsa történések és
megnyugtató **bizonyítékok derültek* ki.

Szilágyi Szabolcs atyát sokan ismerhetitek, néhányaknak onnan is ismerős
lehet a neve, hogy a családját nemrég súlyos katasztrófa érte. Június 27-én
éjjel Budakeszin az atya két testvérének házába egyszerre csapott villám.
Az egymás szomszédságában élő fivérek otthonai lakhatatlanná váltak. A
tűzeset híre bejárta a közösségi médiát, az emberek felkarolták a
károsultakat, akik így támaszra leltek ismerősökben, ismeretlenekben
egyaránt. A tragédia távolról sem sejtetett átlagos tűzesetet, főleg miután
Szabi atya egy, az ügyben írt levele nyilvánosságra került, melyben számos
érdekes „*véletlent*” villantott fel. A sajtó számtalan megkeresést
intézett a Szilágyi családhoz, de ők úgy döntöttek, a 777-et tisztelik meg
bizalmukkal. Interjúnkban mesélnek a tragédiáról, csodákról, isteni és
ördögi szándékokról, a család összetartásáról, bizonyságokról.

Szilágyi Szabolcs atyával, ikertestvérével, Szilágyi Özsébbel és
felségével, Szilágyiné Hetényi Líviával, illetve Szilágyi Balázzsal és
feleségével, Szilágyi Petrával beszélgettem.
[image: A képen balról jobbra: Szilágyi Balázs, Szilágyi Petra, Szilágyiné
Hetényi Lívia és Szilágyi Özséb]

A képen balról jobbra: Szilágyi Balázs, Szilágyi Petra, Szilágyiné Hetényi
Lívia és Szilágyi Özséb

A Szilágyi szülők otthonában – ami átmenetileg Balázsék lakhelye is lesz –
egy végletekig letaglózó, egyben felemelően hittől csordult beszélgetésnek
lehettem részese. Hirtelen egy nagy család körében ülve hallgattam a
történtekre való visszaemlékezéseket, okfejtéseket – pont úgy, ahogy minden
bizonnyal már az elmúlt két hónapban és mostantól időről időre mindig szóba
kerül majd ez a tragédia közöttük.

De vajon tényleg tragédia, ami történt, vagy esetleg egy bizonyosság Isten
véghetetlen szeretetére és irgalmára?

Ennek jártam utána, de kezdjük a legelején!
hirdetés

Több, mint két hónapja, június 27-én ütött ki a tűz az egymás
szomszédságában álló családi házakban, Budakeszin. A tűzesetben – hála
Istennek – senki nem sérült meg, ami már önmagában is csodák sorozatának
tulajdonítható.
*„…minthogyha bombát dobtak volna a házra”*

A tragédia estéjén Szilágyi Özsébék nem voltak otthon, négy gyermekükkel
elutaztak. Balázst, Petrát és három kisgyermeküket viszont az éjszaka
közepén otthonukban érte a villámcsapás. Emberi szóval elmondhatatlan
durranásként írták le a becsapódást, fel sem fogták, hogy ez velük
történik: *„…minthogyha bombát dobtak volna a házra. Egyből kiugrottunk az
ágyból és átmentünk a gyerekekhez. Itt ért minket az első csoda: Bendegúz
fiunk már a becsapódáskor ott állt az ajtóban, hogy kivigyem” *– emlékezett
vissza Balázs. A második csoda akkor történt, mikor felesége, Petra, Julcsi
lányukért sietett, akinek szobájában már terjedni kezdett a tűz. *„Nem
láttam semmit, csak hogy a világos lambéria az ütéstől összetört és
lehullott sorjában beterítve a gyerekágyakat. Hívtam Julcsit, legalább
négyszer, mire hirtelen, minden motoszkálás nélkül a karjai átöleltek és
levittem az emeletről.*

*Két furcsa dolog futott át az agyamon: miért vannak ilyen szép sorban a
lambériák és hogy lehet, hogy egyszerre a semmiből a kezemben van a
lányom” *– emlékezett vissza Petra.

Fotó: Szilágyi Család

Egy ilyen sokk persze csak idővel engedi összeállni a képet, de tény és
való, hogy a gyerekek előbb kerültek ki az ágyból, mint ahogy maga a
becsapódás történt. Ez hihetetlen, tekintve, hogy hajnali háromkor mind
aludtak. *„**Kiemelte őket az őrangyaluk, vagy megérezték? Nem tudjuk”* –
gondolkoztak hangosan a szülők, akik később a tűzoltóktól azt is megtudták,
hogy

Julcsi és Bendegúz mellett, tőlük két és fél méterre csapott be a villám,
aminek értelmében szerintük a gyerekeknek rögtön, a helyszínen meg kellett
volna halniuk.

A becsapódás utáni atmoszférát Balázs megélése szerint ijesztő, démoni
érzés jellemezte: *„Érezni lehetett a sátán jelenlétét, ami rendkívül
nyomasztó, nagyon nehéz elmondani. Még soha nem éreztem ilyet.”*

Fotó: Szabó Csaba
*„…mi nem jöttünk volna ki élve, ha otthon vagyunk”*

Özséb és Lívia kicsivel később értesültek a katasztrófáról, melynek –
visszamenőleg – előzményének tekinthető Lívia egy héttel az események
előtti ijesztő álma, amelyben a házukból menekültek, egyik kisfiukat pedig
ölben vitte ki, miközben azt mondogatta: *„*n*em él, nem él.”* Gyorsan
elhessegette a rémálmot, nem is sejtve, hogy egy hétre rá – részben –
bekövetkezik a katasztrófa.

Özsébék elutazása után pár órával ütött ki a tűz. A villám a szülők,
illetve említett fiuk szobájába csapott be. Petra nem tudja, mi lett volna
a kisfiúval, ha otthon van a család, mert náluk még a füstérzékelő sem
sípolt, mire viszont kimenekültek, már látták, hogy a szomszéd házban
lobognak a lángok a kisfiú szobájában. Ott pillanatok alatt hatalmas tűz
gerjedt. Ennek tudatában Lívia korábbi rémálma még különösebben szívszorító,
aki hozzátette: *„azt mondta több tűzoltó, hogy mi nem jöttünk volna ki
élve, ha otthon vagyunk”.*

Fotó: Szabó Csaba

Az viszont, hogy Özséb és családja nem tartózkodott a házban a
katasztrófakor, szintén csoda, ugyanis bár Tokajba indultak volna, sokáig
nem sikerült megszervezni az utazást.* „Szerdán akartunk elindulni, nem
sikerült, végül csütörtök délben derült ki, hogy mégis el tudunk menni.*

*Én ilyen késztetést, hogy elmenjünk otthonról, még soha nem éltem meg.*

*Például megfogadtuk, hogy nem utazunk este a gyerekekkel, akkor mégis hét
órakor elindultunk, tízre értünk oda”* – mondta Lívia, majd férje vette át
a szót: *„Lefeküdtünk és Balázs 3 óra 51-kor hívott azzal, hogy ég a két
ház. Akkor már nem tudtunk aludni, megvártuk a reggelt és indultunk haza.
Félelmetes érzés volt, az ember fel sem fogja, hogy ég a háza.”. *

Özséb a telefonban megnyugtatta testvérét. Az első gondolatuk az volt, hogy
semmi nem számít, csak hogy mindenki túlélte a katasztrófát: *„volt bennünk
egy nagyon nagy isteni, mély hála, hogy élünk”. *
*„…én pogány vagyok, de itt valami történt”*

Szabolcs atya csak később tudta meg, mi történt, ugyanis este mindig
kikapcsolja a telefonját. Reggel Balázstól értesült a bajról. *„Felöltöztem
és azonnal beültem az autóba. Odafelé felhívtam egy barátomat, hogy
elmondjam neki, mi történt, kértem, hogy imádkozzon a családunkért. Eltelt
egy óra és küldött egy sms-t ezzel: „elmondtam egy fájdalmas rózsafüzért a
családodért és kértem egy igét nektek”. * Ő egy karizmatikusabb személyiség
és szokott néha igét kérni – most a következőt kapta: *„Látjátok, milyen
nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem a romokban hever, kapuit tűz emésztette
meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé  nem gúnyolnak
bennünket miatta.”* (Neh 2,17).

Ez megrendítően rímelt a család helyzetére, akik az első felocsúdás után,
mikor leültek imádkozni, Szabi atyától hallották ezeket a sorokat, benne a
reménnyel, amit kaptak általuk.

Szilágyi Szabolcs atya, aki végig a testvérei mellett volt a nehézségekben,
elmesélte, hogy a tűzoltóparancsnok a végén odament hozzájuk és azt
mondta: *„nézzék,
én pogány vagyok, de itt valami történt”. *Majd megfordult és elment.

A reakciója már csak azért is érthető, mert a két házba egy villám csapott
be, ami középen kettévált és mindkét kéménybe szimultán belecsapott –
vagyis nem átterjedt egyikről a másikra –, ez viszont lehetetlen a tűzoltók
állítása szerint.

Ahogy arra sincs magyarázat, hogy a gyerekek, akiknek közvetlen közelében
csapott be a villám, hogyhogy nem hamvadtak el azonnal.

Fotó: Szabó Csaba

A házakon ugyan nem volt villámhárító, a környező otthonokon igen, így a
tűzoltók azt is érthetetlennek tartották, hogy miért nem azok nyelték el a
becsapódást.

Szabolcs atya felhívta a figyelmet egy érdekes egybeesésre is: *“Aki ismer
papként, az tudja, hogy elég racionális ember vagyok, de ez a katasztrófa
Jézus Szíve ünnepének hajnalán történt, 3 órakor, ami a sötétség órája. Ez
az ellentéte a délután 3-nak, az isteni irgalmasság órájának.”.*

Ez annak fényében vált még különösebb egybeeséssé, hogy a családoknak a
biztosítás miatt be kellett kérniük adatokat az Országos Meteorológiai
Szolgálattól, mely szerint nem volt aznap hajnalban villám Budakeszi
felett. Ezzel szemben viszont több ember hallotta és látta a villámlással
járó zaj- és hanghatásokat is.

Egy újabb – Istentől érkező – válaszra sem kellett sokat várni. A
katasztrófa utáni második vasárnapon a következő evangéliumi rész hangzott
el:

*„Láttam a sátánt: mint villám, úgy bukott le az égből”.* (Lk 10,18)

Megdöbbentő, mennyi furcsaság és részlet világít rá arra, hogy ez az eset
nem egy átlagos természeti katasztrófa folyománya. Balázs számára akkor
állt össze a kép, amikor az atya ezt a részt felolvasta az evangéliumból,
válasznak tekinti Istentől a *miértekre*.

Fotó: Szabó Csaba

Özséb a történtek után beszélt egy idősebb budakeszi domonkos nővérrel,
akinek különös éjszakája volt a katasztrófa történtekor. Aznap éjjel nem
tudott aludni, lefeküdt, de csak nézett ki a teraszajtón. A távolban kis
fényeket és villámokat látott, de a dörgés már nem ért el hozzá.

Imádkozott és közben váratlan gondolata támadt: megáldja Budakeszit.

Egy atyától kapott kis szenteltvízzel meg is hintette a várost és kérte a
Jóistent, hogy áldja és óvja meg a gonosztól a vidéket. Ahogy ezt kimondta,
jött a hatalmas dörrenés óriási fényességgel – amiről sokan beszámoltak a
későbbiekben –, ugyanis jelentős világosság töltötte be Budakeszit. Az
apáca ezután azonnal elaludt, pedig egészen addig álmatlanság gyötörte. A
nővérnek és Özsébéknek is megdöbbentő eseményként marad meg ez a történet.
*„Papként tanultam abból, amit rajtuk láttam…”*

A tragédia híre gyorsan terjedt, a családokért összefogott a közösség,
ismerősök, ismeretlenek egyaránt, gyűjtés indult. A költözésben 40 ember
segített, a bontáshoz is rengetegen jelentkeztek. A bajbajutottak  számára
nagyon váratlan volt, hogy ennyi ember mellettük termett.

Miután a katasztrófa híre elterjedt a Facebookon, gyakorlatilag két napon
keresztül megállás nélkül e-mailekre, hívásokra válaszolt Szabi atya, Emese
húguk és az ő férje, három laptopon és három telefonon. Végül annyi üzenet
és hívás érkezett, hogy inkább írtak egy minden információt tartalmazó
emailt és kialakítottak egy rendszert, ahova be lehet írni, hogy ki milyen
tárgyi, személybeli felajánlást tud tenni, anyagi segítséget hova tudnak
utalni az adakozni vágyók.

*„Egy nap alatt száz ember ajánlott fel tárgyi segítséget, a komatál egy
hónapra betelt pár óra alatt.* *Az emberek anyagilag is nagyvonalúan
támogatták mind a két családot”*

– vázolta fel Szabolcs atya a pár hónappal ezelőtti helyzetet. Egy nap
50-60 levelet kaptak, de olyan emberektől is, akiket nem is ismernek. *,,Isten
jelenlétét abban lehetett érzeni, hogy írtunk egy emailt és egyből itt volt
vagy száz ember. A közösségben tényleg ott van a Jóisten, és a másik ember
által érezni Őt óriási dolog”* – állította Balázs, és ehhez Özséb is csak
csatlakozni tudott: *„Bennem már az elejétől fogva egy nagy hála, bizalom,
nyugalom van.*

*Ezt köszönhetem a Jóistennek és a vallásos hátterünknek, ami egy nagyon
nagy megtartó erő.*

*Istenkapcsolat nélkül ezt végigvinni lehet, hogy lehet – alkohollal,
cigivel, droggal, kötéllel a villanypóznán -, de Isten, család és ilyen
hatalmas, jó keresztény közösség nélkül baromi nehéz lehet.”.*

Fotó: Szabó Csaba

Szabolcs atya számára rengeteget adott látnia testvérein és sógornőin, hogy
milyen erős hitük van: „*Papként tanultam abból, amit rajtuk láttam,
megerősítő volt. Iszonyatos erő van a családunkban és a körülöttünk lévő
közösségben”. *
*“Nem kérünk és mégis kapunk.”*

A Szilágyi szülők házában beszélgettünk, Balázsék leendő átmeneti
otthonában. Ők ugyanis most egy ismerősüknél laknak, de az ősz folyamán a
szülők házában, az emeleti lakásban szállásolják el magukat, amíg nem
tudnak visszamenni saját otthonukba. Özsébék pedig Lívia testvérééknél egy
kis faházban vészelik át a visszaköltözésig szükséges időt.

A házak menthetőek, vissza fognak költözni a felújítás után. A bontás
lezajlott, sokan ajánlották fel szakmai segítségüket is, ennek a
megszervezése, illetve a biztosítási ügy zajlik jelenleg.

Az az összefogás, ami kíséri őket, elegendőnek bizonyul az újrakezdéshez.

*“Nem kérünk és mégis kapunk. Ez a Gondviselés. A Jóisten pontosan tudja,
hogy mire van szükségünk”*– mondta Özséb.

*„A jó-rossz harcának közepében voltunk…”*

Szabolcs atya egzorcista is, a történtek fényében megfogalmazódott benne a
gondolat, hogy vajon ő-e ennek az ördögi támadásnak az egyik oka, hiszen az
majdhogynem *normális*, ha az *„ördögűző családját vegzálja az ördög”.* Az
atya is elfogadja, hogy ebben a katasztrófában van egy démoni szál, hisz
túl sok rá a bizonyíték.

Ezek közül a legfőbb egy fénykép, amit az égő házakról készült képek között
fedeztek fel. Az esetről Szabi atya egy belső levelezőlistára írt két
levelet tanúságtételként, a második hamar nyilvánosságra került.

Ehhez kapcsolódott az ominózus kép is, amelyen az emelet ablakában a
lángokból az ördög feje rajzolódik ki.

A családban nem volt kétely, hogy ki látható a lángokban, bár nem is ők
vették észre ezt a hátborzongató momentumot, hetekkel később bukkantak csak
rá, megütötte őket a felfedezés.

Fotó: Szilágyi család

A család úgy vélekedik a történtekről, hogy Isten meg tudta volna állítani
a katasztrófát, de nem akarta, hanem engedte, hogy megtörténjen, mert
feladatuk van ezzel a nehézséggel. Isten eszköze is lehetett ez a helyzet:

*„minket megerősített, és ha csak egyvalaki is megtér a történet hatására,
akkor volt értelme”.*

Arra a kérdésre, hogy ez a tragédiába oltott istenélmény mennyiben tényleg
istenélmény és mennyiben ördögélmény számukra, azt felelték, hogy
mindkettő, de Isten felülemelkedik: “*Hiába néz ki az ördög az ablakon, már
nem tud megijeszteni, mert ki győzött? A jó”* – vallja Lívia.

A gyerekek korukhoz mérten változóan élik meg a helyzetet: *„A 10 éves
nagylányunk felébredt az éjszakai telefonhívásra és megkérdezte, hogy mi
történt. Hirtelenjében annyit mondtam neki: ég a házunk. Nálunk a nagyok
fogták fel, nehezebb volt számukra, a kicsik viszont **könnyebben** kezelik,
de már mindenkin látjuk, hogy minden rendben lesz. Az, hogy újra lesz
otthonunk, sok erőt ad”* – bizakodik Özséb felesége.

A katasztrófa szellemi, esetenként démoni hátteréről nem igazán beszélnek a
gyerekek előtt, erről Szabi atya szerint is ráér majd később rálátást adni
számukra, viszont a gondviselő Isten képét erősítik bennük. Akár olyan
szentírási részekkel is, ahol Isten ura a természeti erőknek. A két család
figyel arra, hogy a gyerekek szintjén az esti imában, hálaadásban, tudati
szinten beléjük ivódjon Isten gondviselő szeretetének ténye. *„Azt mondjuk
nekik, hogy a gonosz műve volt a villámcsapás, de Isten ennél hatalmasabb.”*

Mindenki azt kérdezi a családtól, nincs-e bennük neheztelés Isten felé a
történtek miatt. Lívia szerint, ha az eset máshogy végződött volna és
valamelyikük nem éli túl, akkor valószínűleg ez az egész nem így csapódott
volna le. Viszont így megerősítette őket a katasztrófa. *„A jó-rossz
harcának közepében voltunk, de mindannyiunk él és ennél fontosabb
nincs.”* *„Szeret
minket a Jóisten, annyira, hogy megmentett. De nemcsak minket, hanem
mindenkit ugyanennyire szeret.*

*Ezt átélve nincs min aggódni, ezek után egy házat újjáépíteni semmi”*

– jelentette ki Balázs, és Özséb is megerősítette ebben: *„hogyha kimarad
az életedből Isten, az a tragédia, ez nem az”.*

Fotó: Szabó Csaba
*„Isten örök, Isten szent, és ami szent, az örök”*

Különös csoda, hogy bizonyos tárgyak sértetlenül kerültek ki a tűz
martalékából. A házakban ugyanis számos szentelmény épségben maradt. Azt
kijelenteni, hogy kivétel nélkül megmenekültek a megszentelt tárgyak, nem
lehet, ugyanis sok közülük nem került elő. Ám mégis ez a legmegerősítőbb
tény Líviáék számára. Vegyük őket sorra: megmenekült egy Gyerekbiblia,
elégtek dobozok, ám bennük a skapulárék megmaradtak, illetve szentképek is
átvészelték a katasztrófát. Például Pio atya és Boldog Özséb szentképein
túl – amelyek égett papírok közül kerültek ki sértetlenül – rábukkantak egy
olyan képre is, amiről nem is tudják, hogy kerülhetett a házukba:

a romok között találtak Szent Borbála képmására, aki ráadásul a
villámkárosultak védőszentje.

Fotó: Szabó Csaba

Továbbá kulcstartóra felakasztott, Máriát ábrázoló szentképre nyomtatott
imák is megmenekültek:

*„amikor megláttam, hogy a kulcstartón a napszemüvegek, a kulcsok
elolvadtak, de ennek a 10 darab papír szentképnek csak az első lapjának
műanyagja olvadt el, a többi maximum picikét megpörkölődött, megdöbbentem”*

– mesélte Lívia, aki szeretett kis fa betlehemük minden darabját is
megtalálta épségben.

Fotó: Szabó Csaba

*„Volt egy bölcsőnk, amiből semmi nem maradt meg, csak egy kereszt. Pont
az, amit a nagylányunk keresztelőjére készítettem: egy kis feszület
Jézussal, amit átneveztem missziós keresztnek”* – mesélte Özséb, aki
ötvösként dolgozik. Ékszereket készített a világi piacra, három hónapja
hagyta ott munkahelyét és kezdett teljes állásban egyházi megrendeléseket
teljesíteni. Kegytárgyakat készít, otthonról dolgozik.

Szerinte valószínű, hogy a sátánnak ez nem tetszett.

Nagy bizonyosság és kegyelem az is, hogy a műhelye – és így a család
kenyérkeresete is – megmenekült a tűztől.

Fotó: Szabó Csaba

Petra viszont kicsit szkeptikus a témában, náluk az új Biblia és a
rózsafüzér is elégett, bár ez azzal magyarázható, hogy ezek nem voltak
megszentelve.

Különös, de nem először hallunk arról, hogy a szenthez köthető dolgok
csodával határosan átvészelnek katasztrófákat. Hogy ez minek tudható be,
Szabolcs atya ezzel magyarázta: *„Isten örök, Isten szent, és ami szent, az
örök. Ami a szenthez kötődik, az mindörökre megmarad – ez nyilván
elsődlegesen az emberekre értendő. Azonban, ha az egyház nevében
megszentelünk valamit, az szentelmény lesz, így bizonyos értelemben a
szenthez tartozik.”.*

Az atya szerint tanúságtétel céljából maradnak meg bizonyos tárgyak,
továbbá az is elképzelhető, hogy az Úr ezeken keresztül is megmutathatja,
hogy ha tárgyakról így gondoskodik, akkor ránk, emberekre még jobban gondot
visel.

Ezenkívül pedig olyan olvasat is elképzelhető, miszerint az ördögnek ezek
felett nincs hatalma, és ha felismeri őket, fél tőlük.

Szabolcs atya viszont kiemelte, hogy nem ezek megmaradásában kell hinni,
hanem Istenben, akinek ez csak egy eszköze.

*„Nem tetszett a gonosznak”*

Megemlítendő, hogy a két család közösen, bő fél éve egy ima keretében Szent
Benedek-érméket ásott el a két telek sarokpontjaira. Ez része a
területszabadításnak, ami nemigen ismert fogalom itthon, bár Magyarországon
is vannak, akik csinálják.

*„Nyilván, nem maga az érme véd meg, hanem az Istenbe vetett hit, amit úgy
is kifejezek, hogy ezt is megteszem azért, hogy védelmet kapjak”*

– tisztázta az atya, aki az ima erejét is kihangsúlyozta, ugyanis a
katasztrófa estéjén hajnali egytől kettőig,- a villámcsapás előtt egy
órával – szentségimádáson volt, és mikor reggel eljutottak hozzá a hírek,
rögtön arra gondolt, hogy milyen jó, hogy előtte éppen Jézussal volt a
szentségi kápolnában.

Fotó: Szabó Csaba

Ehhez kapcsolódóan Petrának is meghatározó élményben volt része. Ő a
tragédia bekövetkeztekor már 30 napja mondta a pompeji rózsafüzért – egy
nemes szándékért -, ami akkortájt váltott át kérő imából a hálaadó részbe,
vagyis onnantól már úgy tekint az ember az imaszándékára, hogy
meghallgattatott. Mivel egy olyan lélekért imádkozott, akinek közel a halál
és nagyon kételkedik abban, hogy üdvösségre jutna, így ezzel is kapcsolatba
tudta hozni az ördög támadását: *„Nem tetszett a gonosznak. Igazolva
éreztem az ima erejét”. *

Sokunkban felmerülhet az a kérdés is, hogy szentelmények megmaradása
helyett Isten miért nem mindig emberéletek megmentésében dicsőíti meg
magát, mint ahogy a Szilágyi család esetében tette. Vagyis a visszatérő
érthetetlen dilemma: miért halnak meg emberek és mások miért élnek túl? Ez
a felvetés a családot is foglalkoztatja, főleg annak fényében, hogy
nemrégiben egy kisfiú vesztette életét egy tűzesetben Budakeszin, illetve a
közösségükben egy másik hirtelen haláleset is történt. Líviának nehéz volt
ezzel dűlőre jutnia.*“Lehet, hogy ők pont jobbak voltak, mint mi”*– kezdett
bele Szabi atya.

,,*Szeretném hinni, hogy Isten mindenkit akkor szólít magához, amikor a
legközelebb van Őhozzá, és ebben az olvasatban ők valószínűleg jobbak
voltak, mint mi.*

*Lehet, mi azért maradtunk, mert még van feladatunk, jobbá kell válnunk,
tanúságot kell tennünk.”*
*„Az életünk legyen egy léleképítés”*

Bár nem ők választották és nem szeretnek reflektorfényben lenni, éreznek
felelősséget és feladatot a történtekkel kapcsolatban, viszont Balázs
szerint nem kell nagy dolgokra gondolni.  Meghívást éreznek arra, hogy
tanúságot tegyenek, hogy beszéljenek az örök valóról, Istenről,
mennyországról, az oda való igyekezetről. *„Az életünk legyen egy
léleképítés”* – fogalmazott Özséb.

Fotó: Szabó Csaba

Megindító volt megtapasztalni, hogy minden baj ellenére nem egy összetört
család ült velem szemben, a történetükből rengeteg erő, mély hit és a
gondviselő Isten irgalmas szeretete tükröződött vissza. Közelebb kerültek a
nehézségben Istenhez. Özséb szerint előtte is megvolt a kapcsolat közte és
az Úr között, ennek építésére a csöndre való törekvést emelte ki, hiszen
abban tud hozzá szólni Ő. Balázs is többet olvassa a Bibliát az események
óta. Petra pedig megtapasztalta, hogy kézzelfoghatóvá és ösztönzővé vált
számára az ima ereje, de abban is bízik, hogy gyermekeik istenkapcsolatának
kiépítésében ez a történés segít majd és megtartó erő lesz számukra.

Fotó: Szabó Csaba

Lívia egyértelműen érzi a változást korábbi istenkapcsolatához képest: „*Jobban
tudok bízni Benne. A szentelmények megmaradása nagy bizonyság nekem arra,
hogy Isten gondoskodik, megtart, amikor nehézség van.*

*Hirtelen elmúltak a kételyeim, hogy magam akarjak megoldani mindent. Ez a
katasztrófa nem elbizonytalanított, hanem nagy megnyugvást adott nekem.”.*

Balázs számára azzal a rengeteg segíteni vágyó emberrel való találkozás
jelentett sokat, akiken láthatta, hogy élő kapcsolatban vannak az Úrral.
Olyan emberek imádkoztak értük, akikről el sem tudták képzelni; érezhető,
hogy ez a katasztrófa sokakat közelebb vitt a Jóistenhez.
*„Mosolygunk, de azért nagyon-nagyon nehéz”*

A szellemi harc részének tekinthetőek a történtek, hiszen egyértelmű
küzdelem folyik a lelkeinkért. *„Az ördögnek sok módszere van, még annál is
több, mint gondolnánk, ez egy elég konkrét volt közülük”* – mondta Szabi
atya. Itt ugyanis az elbizonytalanítás módszerét alkalmazta a sátán, mert
amennyiben egy ilyen katasztrófa csalódást kelt az emberben Isten
gondviselése felé és szembefordul az Úrral, a gonosz nyer.

Hogy jelen esetben mi lehetett az ördög célja, pontosan nem tudhatjuk, de
számtalan oka lehetett tettének. Az ördög céljait –  általánosságban –
három részre lehet bontani: *„Az elsődleges és legfőbb célja, hogy az
embert leválassza Istenről, a másodlagos, hogy a leggyengébb pontodon
támadjon – az ördög ugyanis nagyon intelligens, jól tud következtetni arra,
hogy neked mi az a pont. A* *harmadik szándéka, hogy rosszat okozzon, hogy
fájjon, ilyen, amikor nincs semmi racionális magyarázat arra, hogy miért
történik valami.”.*

Fotó: Szabó Csaba
*„Az ördög mindörökre elbukott”*

A gonosz egyik megnevezése a *diabolosz, *ami szétszóratást, megosztást
jelent. Bár – hála Istennek – ez a nehézség nem bontotta meg a család
egységet, sőt, azért megviseli az érintetteket. *,,Mosolygunk, de azért
nagyon-nagyon nehéz”* – vallotta be Balázs, de testvére szerint úgysem
kapunk olyan keresztet, amit ne tudnánk elhordozni. *„Megkapja az ember a
Jóistentől a kegyelmet és az erőt.”*

Hogy félelem van-e a Szilágyi család tagjaiban? Lívia szerint megkapták a
kegyelmet arra is, hogy ne féljenek.

Persze *„félelmetes volt a gonosszal szembesülni”* – tette hozzá Petra, de
Balázs szerint, ha kijutottak élve egy olyan épületből, ahova becsapott a
sátán, akkor már nincs mitől tartaniuk,

főleg mert *,,ha félsz, akkor ő nyert: elveszíted a szabadságodat” *–
figyelmeztetett Szabi atya. Özséb szerint ezért is fontos tudatos
istenkapcsolatot felépíteni: ha *„erős leszel Istennel, nehezebben férkőzik
hozzád a gonosz”.*

Fotó: Szabó Csaba

Bár például Lívia számára kezdetben, sötétben, egyedül nyomasztó érzés volt
a házaknál lenni, ez az idő múlásával feloldódott benne. Nem félnek
visszatérni otthonaikba, mert meg lesznek szentelve.
*„Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát…” *(Neh 2,17)

A *miértek* fejtegetése az isteni szándék megértése, tervének felfedezése
és a saját szerepük betöltése végett foglalkoztatja a családot. Eszköznek
érzik magukat, meglehet, hogy azért engedte meg ezt a katasztrófát az
életükben Isten, mert tudta, hogy ők nem roppannak meg a súly alatt. Ha a
történtek hatására valaki megtér, akkor – állítják, hogy – megérte.

Balázs szerint a Jóisten hirdetni szeretné magát általuk.

Úgy véli, ha az emberek egy katasztrófa túlélőitől azt látják, hogy
mosolyogva beszélnek Isten szeretetéről, az hatásos lehet.

Tanúságot kell tenniük, hogy aki kételkedik, kicsit mégis elinduljon Isten
felé, mert Ő *„olyan erőt ad az élethez, ami minden nehézségen átvezet”.*

Fotó: Szabó Csaba

Az ördög viszont csak* „egy plagizátor, Isten majma. Ez ebből az esetből is
látszik, hiszen akart valami nagyon rosszat és abból valami nagyon jó sült
ki.*

*Tehát szerintem ő most dühösebb, mint bármikor máskor”* – véli Szabi atya.

*,,Mindenki és minden meg van váltva. Az ördög mindörökre elbukott. Ezek
utóvédharcok a részéről és csak azt teheti meg, amit Isten megenged neki;
és Isten minden rosszat egy nagyobb jó – a saját dicsősége és az emberek
üdvössége – érdekében enged meg”* – fejezte be végül Szabi atya.

Hiába hathat ijesztően ez a történet, félnivalónk nincs, Isten tenyerén
vagyunk, csak ragaszkodjunk Hozzá. A Szilágyi családban mély, igazhitű
embereket ismertem meg, akik tragédiája Isten országának épülését
szolgálja. Kilátogathattam a katasztrófa helyszínére. A kormos házoromzat
éles, de megnyugtató kontrasztban állt a kert szélén álló homokozóban
heverő gyerekjátékokkal: van remény, van jövő, mert van kikért, és van
Kivel.
<https://777blog.hu/wp-content/uploads/2025/09/20250627_041443-1-scaled.jpg>A
képre kattintva galéria nyílik!


_______________________________________________
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250908/a9018032/attachment.html>