[Grem] Szept.5. Kalkuttai Szt. Teréz anya (20.sz.) emléknapja

[Emoke Greschik]

 Kalkuttai Szent Teréz
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2024. szeptember 5.,
csütörtök | 6:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/kalkuttai-szent-terez-20210905200349

1997. szeptember 5-én hunyt el a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend
alapítója, a már életében is szentként tisztelt Teréz anya. Agnes Gonxha
Bojaxhiut 2016. szeptember 4-én avatta szentté Rómában Ferenc pápa.
Liturgikus emléknapja égi születésnapjának évfordulója, szeptember 5.

*Az albán nemzetiségű Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes
Gonxha Bojaxhiu (ejtsd: Ányesz Gondzsa Bojadzsiu) néven Üszküb városában
(ma Szkopje, a Macedón Köztársaság  fővárosa).*

*Édesapja, Kolle Bojaxhiu építési vállalkozó volt, édesanyja, Drana otthon
nevelte három gyermeküket. Agnes kilenc éves volt, amikor édesapja meghalt.
Az édesanya jelentős szerepet töltött be az egyházközség életében, a
jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nála szegényebbek
megsegítését mindig kötelességének tartotta. * Ha egy szegény ember
kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, és *arra tanította
gyermekeit: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert
szegény.*

*A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült*. *Agnes állami
iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak*. *Ebben az időben a
jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében*. Az
első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba
küldték, ahonnan lelkes *levelek*et írt *a bengáliai missziós lehetőségek*
ről. A kongregáció tagjainak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. *A
fiatal Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai
misszióba*. *Kapcsolatba került ezért a kalkuttai főegyházmegyében is
szolgálatot végző írországi Loreto-nővérekkel*.

*Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként
Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételét kérte az
angolkisasszonyok írországi anyaházába*, *amely a Loretói Miasszonyunk
nevét viselte*. *Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát
Dardzsilingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én. A Teréz
nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett
tiszteletből választotta. *Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi
életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt
előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek,
mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak,
mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.”

*Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária
Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember
10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt,
mint máskor, különösen **a harmadosztályú kocsikban, ahol **a
legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában
mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva
hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit
megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és
nevelése közben érez. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy hagyja el a
zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életében a
„sugallat napja”.*

*Ezt követően engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán
kívü**l, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé
terjesztették, és XII. Piusz pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt:
szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete
alatt. 1948 augusztusában Teréz anya levette a Loreto-nővérek ruháját és
fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment,
az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint
ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nővéreivel
lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedbeli
iskolájának megnyitására.*

*1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet
Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész
Indiában*, *majd* *világszerte*. *A Szeretet Misszionáriusai 1965
februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk szerint:
„Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem* *szociális segítők,
tanárok, ápolónők vagy orvosok*. *A különbség köztünk és a szociális
gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek.
Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van.
Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.” A Szeretet
Misszionáriusai egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket
szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el.*

*Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, rengeteg más díj és
kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. Kérésére nem
tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az
éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a
ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem
tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim
közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz
elegendő.”*

*Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről
vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet
foglaltak el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér
és a Szentatya között. II. János Pál csodálattal követte Teréz anya
munkáját, és 1986. február 3-án, Kalkuttában meglátogatta a Szeretet
Misszionáriusainak házát. **Teréz anya élete legszebb napjának nevezte e
látogatás napjá**t. A Szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hriday a
remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan
ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés
misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a
találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak.”*

*Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta
boldoggá 2003. október 19-én, a szentek sorába pedig Ferenc pápa
iktatta 2016. szeptember 4-én
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-hordozzuk-szivunkben-az-o-mosolyat-es-ajandekozzunk-meg-vele-mindenkit>*.
Liturgikus
emléknapja szeptember 5., égi születésnapjának évfordulója.

*A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már több mint négyezer apáca és
négyszáz szerzetes tartozik. Gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió
önkéntes segíti.* Öt földrész csaknem százötven országában – köztük
Magyarországon – vannak jelen, *gondoskodnak a szegényekről, ápolják a
betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. *Az alapítás óta eltelt
ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a
világ minden országára és az „élet minden sebesültjére”.

*Istenünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten
szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész
szeretettel válaszoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben
mi is Krisztust lássuk és szolgáljuk. Aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250905/970590bf/attachment.html>