[Grem] Mai evang. + elmélkedés

[Emoke Greschik]

*Barsi Balázs atya elmélkedéseinek forrása:
**https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>**, a Bp. Barron elmélkedések napi
emailjeire a  **wordonfire.org <http://wordonfire.org> ** linken **  lehet
feliratkozni.*
*xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx*

ALLELUJA
*Kövessetek engem, mondja az Úr, * és én *emberek *halászává teszlek
titeket!* Mt 4,19 – 8 G. tónus.


*† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből *
*Az első négy tanítvány meghívása a csodálatos halfogás után. Amikor Jézus
egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy* t*ömeg **sereglett ** köréje, hogy
hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka
vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az
egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a
parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította **a népet**.*

* Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és
vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész
éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a
hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.
Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek.
Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem
elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra
fakadt: „Uram, menj el* tőlem, *mert *bűnös ember vagyok*.” A szerencsés
halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen
Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot
öntött Simonba: „Ne *félj

*! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket
elhagyva követték Jézust. Ezek az evangélium igéi. *
*Lk 5,1-11*
*Barsi Balázs atya elmélkedése.*
*A keresztény életben *elengedhetetlen az egész nap és egész éjjel való
fáradozás, de azt is meg kell tanulnunk, hogy ez önmagában kevés a
csodához, az üdvösséghez. *Szükséges**, de nem elégséges feltétel az
önmegtagadás, a mindennapi kemény munka, melynek igazi értelme az, **hogy a
kudarcig eljussunk, s megvalljuk: nem fogtunk semmit, nem értünk el semmit.
Kereszténységünk nagy próbája az, hogy eddig a pontig eljutva hogyan
reagálunk Jézus szavára. Sajnos, sokan akkor veszítik el reményüket, és
hagynak fel az aszkézissel, amikor éppenséggel folytatniuk kellene*, *hiszen
úgy sincs már vesztenivalójuk*. *Ha a lehetetlenségen túl is
belekapaszkodnának az Úr akaratába, mondván: *„*Nem bírom, kevés vagyok,
nincs kedvem hozzá, de a te szavadra,* *Uram, újra megpróbálom*”*,
megtapasztalnák a csodát.*
*A kudarc még nem tesz alázatossá*, *csak megtöri bennünk a gőgös
önelégültséget,* *amivel addigi sikereinkhez viszonyultunk.* *Ez a szívbéli
töredelem az alázatosság előszobája. Alázatossá pedig akkor válunk, amikor
– akár minden eddigi tapasztalatunk ellenére – megtesszük azt, amit az Úr
kér tőlünk, s a sikert nem a magunk érdemének, hanem egyedül az ő
kegyelmének tulajdonítjuk*. *A mi fáradozásunk szükséges, de a csoda az Úr
kegyelmén múlik. Aki szavának engedelmeskedve a lehetetlent is megkísérli,
annak megadja kegyelmét és feltárja előtte isteni tetszésének mélységeit.*
*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250904/f216d94d/attachment.html>