[Grem] Ma, vasárnap: Barsi B. atya szentírási elmélkedési oldala + Bp.Barron's Gospel reflection

[Emoke Greschik]

 *Barsi Balázs atya:   **https://barsitelekmm.blogspot.com
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
2025. október 26., vasárnap
Évközi 30. vasárnap
<https://barsitelekmm.blogspot.com/2025/10/evkozi-30-vasarnap.html>
*Sir 35,15b-17.20-22a*
*Mert az Úr igaz bíró, és nincs nála személyválogatás. Nem nézi az Úr a
személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem
veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát.
Aki készséges lélekkel imádja Istent, elfogadásra talál, és könyörgése a
felhőkig ér. A megalázkodó imádsága áthatol a felhőkön, és meg nem
nyugszik, amíg oda nem jut, nem tágít, amíg a Magasságbeli rá nem tekint.
Az Úr nem is késlekedik. *

*2Tim 4,6-8.16-18 *
*Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel
van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet
megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon
megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak,
akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. (...) Az Úr megszabadít minden
gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki
mindörökkön örökké! Ámen! *

*Lk 18,9-14 *
*(...) Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a
másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ,,Istenem!
Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló,
igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente,
tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét
sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ,,Istenem! Légy irgalmas nekem,
bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert
mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza,
felmagasztalják.” *

A múlt vasárnap láthattuk Mózest, amint bizalommal a reális életet tárja a
mindenható Isten elé, megimádkozza a maga és népe sorsát. Ilyen a vámos
imája is, jóllehet ez a vámos bűnös ember, Mózesnek méltatlan gyermeke.
Igaztalan állapotban élt, nyomorgatta honfitársait, összeszűrte a levet a
megszálló hatalommal, és nem becsületes munkával szerzett vagyonát sem arra
használta, hogy alamizsnát osztogasson a szegényeknek. Mégsem reménytelen
eset Jézus szemében. Még nem veszett ki belőle teljesen a lelkiismeret.
Kilesi az alkalmat, amikor talán senki sincs a templomban, megáll hátul,
szemét sem meri felemelni, s mellét verve így szól: „Istenem, légy irgalmas
nekem, bűnösnek.” Úgy áll Isten elé, amint van: mocskosan, lélekben
betegen, bűnöktől megkötözötten. És imádságában azt mondja ki, ami van. Még
nincsenek jócselekedetei, még meg sem szabadult a bűnös szokásoktól, de
kimondta a valóságot. Ebben a percben bűnnek nyilvánította mindazt, ami bűn
az életében, és nem is talált semmi mást, csak bűnt. Ezért igaz az ő
imádsága, s mivel igazul imádkozik, nem az többé, aki volt: Isten, a végső
valóság színe előtt igaz állapotba került, megigazult. Ez a szentség magja,
gyökere! E nélkül a lépés nélkül nem lehet elindulni az életszentség útján.
A farizeus nem tette meg ezt a lépést, ezért nem is a szentség útján jár,
hanem zsákutcába tévedt. Saját jó tetteire koncentrál, s „hálaadása” nem
más, mint dicsekvés. Érdekes, hogy bár elöl van, mégis észreveszi a templom
hátuljában álló vámost. Kapóra is jön neki, mert van, akihez mérje magát.
Nem Isten a vonatkozási pont az életében, hanem a másik ember, hogy így
alkalma legyen az öntetszelgésre. Imádsága ezért nem a végső valóság előtti
megállás, nem szembesülés, így nem is igazulhat meg: megmarad elvakult,
hazug állapotában.
*Urunk Jézus, szégyenkezve valljuk meg, hogy a mi imádságunk is oly sokszor
nem egyéb, mint öntetszelgés, amikor magunkkal eltelve állunk Eléd, mint a
farizeus a mai Evangéliumban. Kérünk, szabadíts meg elvakultságunktól,
önhittségünktől, és segíts, hogy megértve, mit jelent szavad: „aki magát
felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják”, egyre
jobban megtanuljuk a vámos imájának lelkületét, s így imádságunk valóban
megigazulásunkra szolgáljon.*
*Bp.Barron's Gospel reflection (wordonfire.org <http://wordonfire.org>):*

Friends, today Jesus tells us of the Pharisee and the tax collector—so,
stereotypically righteous and unrighteous people—who both enter the temple
to pray. But what a world of difference in their manner of praying!

The entire point of religion is to make us humble before God and to open us
to the path of love. Everything else is more or less a footnote. Liturgy,
prayer, the precepts of the Church, the commandments, sacraments,
sacramentals—all of it—are finally meant to conform us to the way of love.
When they instead turn us away from that path, they have been undermined.

Both St. Paul and the Gospel writers—as well as Jesus himself, of
course—are intensely aware of this danger. This is precisely why Paul
speaks of the dangers of the law. He knew that people often use the law as
a weapon of aggression: Since I know what is right and wrong in some
detail, then I am uniquely positioned to point out your flaws. And when I
point out your flaws, I elevate myself. In short, the law, which is a gift
from God, has been co-opted for the purposes of the ego.
*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251026/758b6f61/attachment.html>