[Grem] SZABADKŐMŰVESSÉG, (titkos társaságok)

[Emoke Greschik]

 Titkos társaságok, szabadkőművesek és az Egyház – Éves történeti
konferenciáját tartotta az OKGYK
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2025. október 17., péntek |
20:30
https://www.magyarkurir.hu/hirek/titkos-tarsasagok-szabadkomuvesek-es-az-egyhaz-eves-torteneti-konferenciajat-tartotta-az-okgyk
Az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) október 16-án,
csütörtökön tartotta meg 2025. évi történeti konferenciáját a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) városligeti irodaházában *Felekezetek
és titkos társaságok* címmel. A rendezvény szervezője Vajk Ádám, az OKGYK
levéltári referense, levezető elnöke Koltai András, a Piarista Levéltár
vezetője volt.

A megjelenteket Varga Lajos váci segédpüspök, az OKGYK igazgatója
köszöntötte.

A bevezetőben elhangzott: az egyes titkos szövetségek célkitűzéseik szerint
különböző kategóriákat képeznek, ezenfelül vegyes formákat is ölthetnek.
Vallásos-mágikus szándékkal alapított és működő titkos társaságok ma is
léteznek, találunk ilyeneket például az afrobrazíliai kultúrkörben, Haitin,
vagy az afrikai és a Dél-tengerek őslakosainál is.

Másik kategória a politikai-világnézeti-forradalmi irányultságú titkos
szövetségek. Ezek bizonyos uralkodó szociálpolitikai magatartásformák
ellenzékeként, vagy maghatározott fajok, osztályok vagy vallások által
formálódnak. Ebbe a csoportba tartoznak a szabadkőművesek,
rózsakeresztesek, fenierek, carbonarik, templomosok, újgermánok és a
Ku-Klux-Klan.

A harmadik típusú titkos társaságok közé a bűnbandák szövetségei tartoznak,
a maffia, a Camorra és a kínai triádok.

A titkos szövetségek struktúráiról szólva a váci segédpüspök kifejtette:
egyes kivételektől eltekintve ezeket férfiak alakítják, hierarchikus
felépítéssel, amihez személyes titokfegyelem tartozik. Az egyes tagok az
„ismeret” különböző fokain állnak, illetve a beavatás egyes szakaszainál
tartanak. A szervezet csúcsán áll a „főpap” vagy a „nagymester”.

A titkos társaságok felvételi rituáléja a működési formáknak megfelelően
különböző. A természeti népeknél, azaz az őslakosoknál, melyek titkos
társaságai animista vallási közösségeket hoznak létre, a beavatás
férfiassági rítust és bátorságpróbát jelent. A nyugati világ titkos
társaságainál a beavatás titkos jelek, markolatok, jelszavak, tárgyak
átadásával történik (szabadkőművesek, rózsakeresztesek), és jellemzően
esküt is kell tennie a felvételét kérőnek, mellyel kinyilvánítja a
társasághoz való abszolút hűségét. Ha pedig a titoktartást valaki megszegi,
az szigorú következményekkel jár.

A rendezvényen az előadók különböző szempontok alapján közelítették meg a
titkos társaságokat, kiemelve a szabadkőművesség szerepét.

Péter Róbert egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem docense *Mardell
Károly és lisszaboni páholya: a Katolikus Egyház és a szabadkőművesség
kapcsolata az 1730-as években *címmel a portugáliai Lisszabon 1755-ös
földrengés utáni helyreállításával hírnevet szerzett mérnök-katona Mardell
Károlyról (1695–1763), az első magyar szabadkőművesről és – a több
katolikus tagot is tömörítő – lisszaboni páholyáról szóló előadásában a
szabadkőművesség „hőskorába” vezetett. A páholy működésével kapcsolatban a
Katolikus Egyház vizsgálatot rendelt el még az első, 1738-as egyházi
kiközösítés előtt. Az inkvizíciós eljárás során a páholy több tagját
kihallgatták, a tárgyalások jegyzőkönyvei ma is olvashatók. Ennek a tágabb
történelmi és teológiai kontextusáról szólt az értekezés.

Tevely Arató György tudományos titkár, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága
Hivatalának kutatója *Habán titkok az apostoli királyság és a közjó
eszményeinek malomkövei között: a Magyar Királyság anabaptista telepeinek
1759 és 1764 közti „felszámolása”* című előadásából kiderült: 1760
februárjában „az esztergomi metropólia” feje és püspökei, valamint számos
kegyúri jogokat gyakorló földesúr a Helytartótanács vallásügyi
bizottságánál kelt, erélyes közigazgatási eljárás egyházi támogatását kérő
átiratot vehettek kézbe egy Trencsén városában adatolt közbotrány ügyében.
A kormányszerv értesülése szerint a szabad királyi városban kereszteletlen
tizenévesek élnek a szentségekhez járulásnak és igazhitű nevelésnek még a
reménye nélkül is, egy olyan, „ismeretlen és vándorló álfőpapnak”
tartogatva magukat, aki csak szűk körben ismert időben, tiltott módon,
felnőttként fogja őket megkeresztelni. Mindez a közjóra törekvő katolikus
királynő döbbenetét és szigorú elhatározását váltotta ki: az Egyházhoz vagy
valamely megtűrt artikuláris felekezethez nem tartozó, anabaptista szektát
gyökeresen fel kell számolni az apostoli királyi hatalom országaiban
mindenütt, de különösen a Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyében virágzó
habán telepeken (egy svájci eredetű, német nyelvű, anabaptista vallású
népcsoportra, a hutteritákra utal, akik zárt, kommunisztikus közösségekben
éltek és a 16–18. században a Magyar Királyságban is jelentős számban
megtelepedtek – *a szerk*.).

A főpapok és az érintett kegyurak gyorsan és hatékonyan intézkedtek, így
elindulhatott egy kevéssé ismert, ám jól dokumentált eljárás, amelynek a
végén, 1764-ben a végrehajtó szervek hálaadó jelentésekben méltatták a
gondviselő hatalmakat a közbelépés sikeréért.  Az eljárás során ugyanakkor
számos olyan jelenségre is fény derült, amelyek rávilágítanak a rejtőzködve
élő, vallásukat leplezve gyakorló, a megfigyelők számára *expressis verbis*
(kifejezetten, kimondottan – *a szerk*.) „titkos” közösségek valós,
rendszerszerűen nem ismert társadalmi kapcsolataira, valamint szociális
normáiban megfoghatatlan, a többségi társadalommal való sajátos
együttélésük összefüggéseire.

Forgó András, a Pécsi Tudományegyetem docense *Megjegyzések a 18. századi
szabadkőműves szerzetesek egyházképéhez *című felszólalásában emlékeztetett
rá: régóta ismert tény a történeti és irodalomtörténeti szakirodalomban,
hogy a 18. század második felében a szabadkőműves mozgalomba számos
szerzetespap is bekapcsolódott. Közülük néhányan vezető tisztséget is
betöltöttek egyes páholyokban. Tevékenységüket a második világháború előtti
publikációk elsősorban a korszellem okozta eltévelyedéssel magyarázták, míg
a marxista kutatók többnyire a feudális kereteket szétfeszítő
forradalmárokat látták bennük.

Az előadás ezektől az ideológiai magyarázatoktól távolságot tartva
elsősorban arra a kérdésre kereste a választ, hogy az érintett személyek
írásaiból milyen egyházkép rajzolódik ki, és az mennyiben kapcsolható a
korszak vallási reformeszméinek egyes áramlataihoz. Mindezt néhány
jellegzetesnek ítélt példán keresztül mutatta be.

Benei Bernadett, az Egri Főegyházmegyei Levéltár levéltárosa, az ELTE HTK
Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa *Eszterházy Károly
egri püspök levelezése a szabadkőművességről* címmel rámutatott: 1778–1779
folyamán öt ember levelezett a szabadkőművesség tárgyában Eszterházy Károly
püspökkel. Az egri főpap válaszleveleit az 1779. évi protocollum kötet
őrzi. Az előadó ezeket a levelezéseket ismertette. Szily János szombathelyi
püspök – hasonlóan Eszterházyhoz – elítélte a társaság működését.
Szerdahelyi Gábor, a Hétszemélyes Tábla tagja és címzetes curzolai püspök,
valamint Hőgyészy András, a Dunántúli Kerületi Tábla elnökének a levelei a
szombathelyi szabadkőműves páholy működésébe engednek bepillantást
(esküszöveg, tagok, szimbólumok ábrázolása).

Szvetics Jakab Pest-Pilis Solt vármegye főispánja, királyi személynök a
fogalmazója, Rátonyi Gábor érdekében ragadott tollat és kérte Eszterházy
támogatását. Rátonyi azonban belépett a szabadkőművesek közé, magyar nyelvű
levelében a püspök kérésére részletesen ismertette a társaság által vallott
eszméket, továbbá arról is tájékoztatta a főpapot, hogy az Egri
Egyházmegyéhez köthető személyek tudomása szerint nincsenek a
szabadkőművesek között. Eszterházy végül nem volt hajlandó a támogatásáról
biztosítani Rátonyit, amit Szveticshez írt válaszlevelében közölt.

Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár vezetője *Szombathelyi
egyházmegyés papok és a szabadkőművesség a 18. század végén *címmel
kiemelte: a Szombathelyi Egyházmegyében az 1780-as évektől kezdődően néhány
pap és kanonok neve is felmerült a szabadkőművességgel kapcsolatban a
vármegyei arisztokrácia mellett. A híreszteléseket nehéz azonban
alátámasztani a források szűkössége miatt, viszont a monyorókeréki és
zalaegerszegi páholy taglistái fennmaradtak, amelyek több pap nevét is
tartalmazzák. A csatlakozás motivációinak és a szertartásokon való
részvételnek még inkább nehézkes a vizsgálata, sok esetben a vármegyei
közéletben való szerepvállalás, valamint a magyarnyelvűség előmozdítása
volt a hívószó. Szily János püspök határozottan ellenezte a
szabadkőművesség eszméit, 1795-ben komoly konfliktusba került a
szombathelyi gimnázium tanáraival a forradalmi eszmék terjedésétől tartva.
Herzan bíboros is figyelemmel kísérte működésüket, diplomáciai szolgálata
és a bécsi udvari működése során közelről ismerte a mozgalmat, könyvtárába
több témába vágó kötetet is beszerzett.

Vári László művelődéstörténész, független kutató *A pozsonyi Hallgatagság
páholy viszonya a helyi katolikus szervezetekhez *című előadásából
kiderült: 1872. február 24-én alakult meg a Hallgatagság (Verschwiegenheit)
páholy Pozsonyban. A páholyt a Jánosrendi Nagypáholy védelme alá helyezték,
azaz csak az első három szimbolikus fokot használták (inas, segéd, mester).
A páholy jelentősebb tagjai: Könyöki József, Kováts György orvos, Batka
János levéltáros, Jónás János iskolaigazgató, Majsch Ede festőművész,
Michaelis Vilmos lyceumi rektor és Molec Dániel ügyvéd. A páholy talán
legjelentősebb külső tevékenysége jótékonysági jellegű volt, gyermek
ambulanciát támogattak. Számos jótékonysági koncertet szerveztek,
katasztrófák áldozatait segélyezték, szegény tanulók ösztöndíjait fedezték.
Jelentős szerepet játszottak a Humanitas és Philantropia emberbaráti
egyesület támogatásában.

Számos előadást szerveztek meg és biztosítottak erre kiváló előadókat
kapcsolataik révén – csak néhány név ezek közül: Friedrich von Bodenstedt,
Wilhelm Jordan, Vámbéry Ármin, Alfred Brehm, Jókai Mór. A páholy a pozsonyi
Magyar Kulturális Egyesület alapító tagja volt, s létrehozója az Uránia
ismeretterjesztő egyesületnek. A páholy 1889–1990-ben válságba került,
amikor a helyi katolikus egyházközség olyan szabályzatot fogadott el,
amelyben a választhatóság feltételéül az szerepelt, hogy „Az Egyház
törvényei által tiltott társulatoknak nem lehet tagja”. A páholy mai szóval
élve „lobbizni” kezdett a szabályzat miniszteri jóváhagyása ellen –
sikertelenül. Rakovszky nagymester kibújt a feladat alól, visszadobta a
páholynak a labdát, kijelentve, hogy nem kellett volna „pánikolni”, hiszen
a szabadkőművesség nem titkos társaság. Pozsonyban egy darabig abbahagyták
a páholymunkát, de végül újrakezdték, pontosabban folytatták. Viszont
néhányan a katolikusok közül – például Thiard-Laforest József – azonnal,
mások – például Batka János – később kiléptek a páholyból.

Petrás Éva történész, Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos
főmunkatársa *Jezsuita optikával a szabadkőművesek között – Nagy Töhötöm
gondolatai az Egyház és szabadkőművesség viszonyáról* címmel kiemelte: Nagy
Töhötömöt (1908–1979) fordulatokban gazdag élete a 20. századi történelem
egyik kortanújává tette. Nevét leginkább a KALOT története okán említi a
történettudomány, szerepe azonban nem állt meg a KALOT-nál: 1944 végén
átszökött a frontvonalon, hogy a szovjetekkel tárgyalva biztosítsa a
mozgalom túlélését; majd 1945–1946-ban többször is a határokon átjutva vitt
és hozott híreket a Vatikán és a Magyar Katolikus Egyház számára. 1946
végén Dél-Amerikába helyezték át, ahol Uruguay-ban folytatta szociális
munkáit, majd Argentínába települt át.

1948-ban végül elhagyta rendjét, 1952-ben pedig Buenos Airesben belépett a
szabadkőművesek közé, az „Estrella del Oriente” (Kelet csillaga) páholyba,
majd 1956 után a magyar munkanyelvű „Kossuth páholy” tagja lett. A
különböző szabadkőműves fokozatokat gyors ütemben teljesítette, 1963-ban
pedig széles körben is ismertté vált *Jesuitas y Masones (Jezsuiták és
szabadkőművesek) *című könyvével, amely 1965-ben magyarul is megjelent, és
amelynek kimondott célja volt a „két rend” összebékítése. A könyv
felkeltette a magyar kommunista állambiztonsági szervek érdeklődését is,
akik együttműködésért cserébe felcsillantották előtte hazatelepülésének
lehetőségét. Ezért azonban nagy árat fizetett: 1979-ben bekövetkezett
haláláig ügynökként – „Franz Kirchenbauer”, majd „Kőműves Sándor”
fedőneveken – foglalkoztatták az Egyház elleni hírszerzés és bomlasztás,
valamint a szabadkőművesek megfigyelése területén.

*Fotó: Merényi Zita*

*Bodnár Dániel/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251021/3e40cc94/attachment.html>