[Grem] Ma: Barsi B. atya szentírási elmélkedési oldala + Bp. Barron's Gospel reflection

[Emoke Greschik]

 *Barsi Balázs atya:   **https://barsitelekmm.blogspot.com
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
2025. október 21., kedd
Évközi 29. hét
<https://barsitelekmm.blogspot.com/2025/10/evkozi-29-het_095802016.html>
*Róm 5,12.15b.17-19.20b-21*
*Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s
így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. De nem úgy áll
a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember
meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy
embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal
bőségesebben kiáradt sokakra. Mert ha a halál uralomra jutott egy által,
egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben
az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a
megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden
emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is
minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok
ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember
megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött
közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn,
túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy
uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk,
Jézus Krisztus által. *

*Lk 12,35-38 *
*Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok
azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről,
hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a
szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom
nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja
őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így
találja őket, boldogok azok a szolgák. *

Nagy baj, hogy sokan eleve lemondanak a szentségről, meg sem próbálkoznak
vele. Azt hiszik, hogy a szentség emberfeletti erőfeszítést kíván, és hogy
csak a kevesek kiváltsága, az átlagember számára azonban elérhetetlen.
Pedig senki sincs, aki szentnek születik. A mai Szentleckében Szent Pál
egyértelműen kifejti, hogy helyzetünk önmagában reménytelen, mert az
eredeti bűn következtében mindannyiunk osztályrésze a halál, és mégis
emberfeletti reménységre jogosító, mert Jézus Krisztus halála és
feltámadása az örök életet szerezte meg nekünk. A képességek, hajlamok,
külső-belső adottságok és fogyatékosságok nem javítják és nem rontják
esélyeinket.
Akkor hát mi a szentség titka? Nem az emberfeletti erőfeszítés, hanem a
szüntelen Krisztusra figyelés. Csak a mai napot, a jelen pillanatot kell
néznünk, nem az egész pályát. Mindig csak ma kell hűségesnek maradnunk, és
csak a mai kísértést kell legyőznünk, úgy, hogy észrevesszük, ha nincs
elmosogatva, gondolunk arra, hogy a feleségünk milyen színű virágot szeret,
jó képet vágunk akkor, amikor az unokák váratlan érkezése felborítja
megszokott napirendünket, vagy éppen lenyelünk egy sértő szót, rosszmájú
megjegyzést, amivel jólesne megcsipkedni a másikat. Nézzünk csak meg egymás
mellett megöregedett, ragyogó arcú házastársakat! Hogyhogy nem untak
egymásra annyi év alatt? Nézzünk csak meg idős szerzeteseket, akik
végigélték a feloszlatás és az újrakezdés minden kínját! Hogyhogy nem
keseredtek meg? Idézzük fel Szent János Pál pápa öregségtől, betegségtől
megtört alakját, s ugyanakkor mindvégig friss, reményt sugárzó szellemét,
lelki derűjét! Az ő példájuk mind azt igazolja, hogy nincs könnyebb,
ugyanakkor érdekesebb út, mint a szentség útja, nincs izgalmasabb,
változatosabb és tartalmasabb kaland, mint a mindhalálig tartó hűség,
melynek jutalma, hogy az Úr asztalánál foglalhatunk helyet, s ő maga
szolgál ki minket.
*Urunk Jézus, add, kérünk, kegyelmedet, hogy semmit elébe ne helyezzünk a
Veled való élő kapcsolatnak, s így állandóan a szentség erőterében maradva
hűségesnek és megbízhatónak bizonyuljunk, amikor számadásra érkezel.*
*Bp. Barron's Gospel reflection (wordonfire.org <http://wordonfire.org>):*

Friends, in today’s Gospel, Jesus tells the parable of the faithful servant
who the master finds vigilant on his return from a wedding. He is calling
us to be vigilant for the Second Coming.

Though Jesus came and fulfilled the expectations of his people,
nevertheless we still wait. The liturgy states it clearly: “As we await the
blessed hope and the coming of our Savior, Jesus Christ.” And in
Eucharistic Prayer IV, we find, “As we await his coming in glory . . .” The
creed says, “He will come again in glory to judge the living and the dead.”

In the Acts of the Apostles, the angel addresses the disciples as they
stare into the heavens after the ascended Jesus. “Why are you standing
there looking at the sky? This Jesus who has been taken up from you into
heaven will return in the same way as you have seen him going into heaven.”
Paul’s letters are filled with a lively expectation that Jesus would soon
return. Toward the very end of the New Testament—and hence of the entire
biblical revelation—we read, “Come, Lord Jesus!”

And the Lord draws a forceful conclusion from the parable: “You also must
be prepared, for at an hour you do not expect, the Son of Man will come.
*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Amen. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251021/9cbef73c/attachment.html>