[Grem] A magyar(országi) CIGÁNYSÁG felemelése

[Emoke Greschik]

 „Torkunkon akad a szó” – Székely János püspök megáldotta az emberevéssel
vádolt cigányok emlékhelyét
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2025. október 20., hétfő | 16:10
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-torkunkon-akad-szo-szekely-janos-puspok-megaldotta-az-emberevessel-vadolt-ciganyok-emlekhelyet
Hont vármegyében 1782-ben gyilkosság és emberevés vádjával ítéltek el közel
száz cigány embert. Kínvallatással kicsikart vallomásuk alapján
negyvenegyet kegyetlen módon kivégeztek. Rájuk emlékeztek a Pest megyei
Kemence község határában október 19-én, ahol az egykori kivégzőhelyen
emléktáblát áldott meg Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke.

A megjelenteket Pongrácz János, Kemence község polgármestere és Mezei
István, a Farkas János Alapítvány elnöke köszöntötte. Mezei István
rámutatott: „Ezeket az embereket nem engedték szólni, nem állhattak ki az
igazságért, de mi most megszólalunk helyettük is.”

Az emlékhelyet Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke
áldotta meg. Beszédében kiemelte:

Ha meghalljuk, mi történt 1782 augusztusában, torkunkon akad a szó.

Több mint száz embert fogtak kínvallatás alá. S bár egyetlen bizonyíték sem
került elő, gyilkosság, emberevés vádjával sokat közülük kivégeztek.
Először lefejezték a nőket, majd a férfiakat akasztották fel, kerékbe
törték őket, a saját gyerekeik szeme láttára. A borzalmakat látva többen
elájultak. A holttesteket puszta kézzel kellett a cigányoknak elföldelniük.
Bár II. József beavatkozására valamivel több mint százan megmenekültek a
haláltól, végül őket is kényszermunkára, börtönbe vitték. Hatvannégy
gyermeket hurcoltak el a hatóságok. „Cigány testvéreink az ártatlanul
megölt Krisztushoz lettek hasonlóvá, részeseivé váltak az ő szenvedésének –
emelte ki Székely János püspök. – Megrendülten állunk itt, a feltámadás
reményével. Ők most már a mennyei Atya országában vannak, ahol nem lesz sem
gyász, sem jajkiáltás.”

A kivégzettek emlékére bemutatott szentmisére Kemence község templomában
került sor. A homíliát Székely János püspök mondta.

Egy cigány kisfiú odalépett egyszer egy paphoz, és megkérdezte: „Atya, mit
vétettem, hogy engem az Isten cigánynak teremtett?” Úgy érezte, cigánysága
átok, szörnyű teher. Hányszor kellett ezt egy cigány embernek a történelem
során átélnie!

– kezdte szentbeszédét az MKPK elnöke. A szörnyűség 1782 nyarán egy
viszokai és egy felsőalmási betöréses esettel kezdődött. A bűncselekmények
után összeszedtek néhány cigány embert, akiket kínvallatásnak vetettek alá.
Ennek hatására mindent bevallottak, még el nem követett gyilkosságot is.
Amikor megkérdezték, hogy hova lettek a holttestek, egyikük azt mondta,
„megettük őket”. A kikényszerített vallomás alapján fogtak el több mint
száz cigány embert. Bár áldozatot nem találtak – nem hiányzott senki –,
ennek ellenére megkínozták őket, és többüket kivégezték.

A romák 1000 körül indultak el eredeti hazájukból, és az 1300-as évekre
érkeztek Európa szélére. Nem sokkal később már üldözésnek voltak kitéve. A
15. század végén kitiltották őket a Német Birodalomból, Spanyolországban
pedig tízezernyi cigányt vittek el a higanybányákba. A 19. század elején a
franciák sok ezret közülük Afrikába deportáltak. Németországban törvényen
kívül helyezték őket, volt olyan is, hogy cigányvadászatot tartottak. A II.
világháborúban a náci fajelméletnek félmillió cigány esett áldozatául.


Pedig a cigány lét nem átok, hanem áldás. „Nagyszerű, amikor egy cigány
ember rádöbben arra, hogy milyen sok érték van benne. Éppolyan emberi
méltóságotok van, mint bárkinek: a teremtő Isten remekművei vagytok”

– emelte ki a püspök. Mint fogalmazott: Magyarországon a cigányok léte
lehetőség; családszeretetük, gyermekszeretetük, érzelmeik bátor kifejezése,
az ünneplésük, zenéhez, tánchoz való tehetségük egyaránt olyan érték, mely
gazdagítja a társadalmat.

Egy fiatal cigány asszony mesélte, hogy az iskolában sokszor kellett
megélnie az elutasítást. Nap mint nap sírva ment haza: vajon mi a baj vele?
Később óvónő lett belőle, és bekerült első munkahelyére. Csupa fehér gyerek
volt a csoportjában, akik hamar megszerették, észre se véve, hogy más a
bőrszíne. A gyermekek szeme tiszta volt, úgy néztek rá, ahogyan az Isten.
Egy másik cigány fiú, bekerülve az iskolába, sokszor nem ment el a
tanításra. Egy tanárnő, észrevéve tehetségét, utánament a cigánytelepre, és
elvitte magával az iskolába. Ez a fiatalember később lediplomázott, és úgy
emlékezett: ennek a tanárnőnek köszönhet mindent.

Mert ma egy igazabb világért is imádkozunk, egy olyan világért, ahol vannak
kinyújtott kezek.

– zárta szentbeszédét Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK
elnöke.

Ezt követően Nemcsák Károly színművész mondott beszédet. Rámutatott: ez az
alkalom szimbolikus temetés is, hiszen az áldozatok nem részesülhettek a
végtisztességben.

Négyesi Lajos hadtörténész az 1782-es tragédia részleteit és az emlékhely
kialakításának körülményeit ismertette.

Herényi Károly, a Farkas János Alapítvány alapítója beszédében kiemelte, ez
a mai esemény arra hív bennünket, hogy ma is észrevegyük a cigányság
nehézségeit.

A megemlékezésen közreműködött a Rajkó Zenekar és Gerendás Péter.

*Fotó: Fábián Atila*

*Baranyai Béla/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251020/3a4e1dd4/attachment.html>