[Grem] Október 6.

[dr.weinzierl at t-online.hu]

Igen, a druszám soraival egyetértek, érzéseivel osztozok. Ugyanakkor ne felejtsük el: micsoda kollektív amnézia kellett ahhoz, hogy 1867 után a mi népünk szeretettel forduljon a „mi ferencjóskánk” felé, akinek még akkor is könyékig véres volt a keze. (Zárójelben: ehhez csak a „kádárapánkhoz” való viszonyulás hasonlítható…)

 

Mert az egy dolog, hogy – bár volt nemzetközi tiltakozás ellene – a „felkelők” tábornokait kivégeztette. De hogyan! Jobbára bitófán, mint a köztörvényes útonállókat szokták. Annak ellenére, hogy (ha jól emlékszem, a váci) csatában elesett Götz tábornoknak, nameg a pesti dunakorzót felgyújtó Hentzi parancsnoknak is a honvédség megadta a végtisztességet. Aradon pedig (és Batthyány esetében is Pesten) úgy kellett kicsempészni a tetemeket, hogy tisztességgel el lehessen búcsúzni tőlük. Ha lett volna akkoriban emberiség elleni bűntett, nos, én ezt a gyalázatot biztosan oda sorolnám… ÜdW.Tamás

 

From: Grem <grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu> On Behalf Of tamas_godolle at hotmail.com
Sent: Monday, October 6, 2025 8:33 AM
To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
Subject: Re: [Grem] Október 6.

 

Kedves Eszter!

 

Köszönöm Neked, hogy a mai megemlékező nap evvel a szép imával s verssel indulhat!

Én megrendülök mindig, ha ezen vértanúk utolsó napi viselkedéséről s tartásáról olvasok.

 

Üdv

 

Gödölle Tamás

 

Eszter Sorosi <sorosieszter at gmail.com <mailto:sorosieszter at gmail.com> > ezt írta (2025. okt. 6. 7:22):


Damjanich János imája


Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

 

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

Damjanich Emíliának vigasztalásul

 

Reményik Sándor: A szobor helyén

Kerestem, s megtaláltam a helyet. 
Már égre nem törtek nagy vonalak, 
Csak áldozati illat lebegett.
Körül vasrács, és belül puszta gyep, 
De a gyep közt gyöngyvirág-levelek. 
A levelek közt egy-egy karcsú szár,
Hogy mennyi nőtt: én nem számláltam meg, 
Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom,
S tizenhárom gyöngy minden karcsú száron. 
Hát ez maradt: túl szobron és időn,
Ércen, márványon, merev méltóságon, 
Új viharon, új vértanúhalálon: 
Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron.




 

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251006/4f07c6e5/attachment.html>