[Grem] Mai olvasmány + evangélium + elmélkedés

[Emoke Greschik]

*Barsi Balázs atya elmélkedéseinek forrása:
**https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>**, a Bp. Barron elmélkedések napi
emailjeire a  **wordonfire.org <http://wordonfire.org> ** linken **  lehet
feliratkozni.*
*xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx*


*OLVASMÁNY Nehemiás könyvéből *



*Artaxerxész perzsa király engedélyével Nehemiás hazatér, hogy újra
felépítse a szent várost. Az Úr mindig vele van. Hazatérésének történetét
így beszéli el Nehemiás, a perzsa király pohárnoka, az Úr választott
embere: Artaxerxész király uralkodásának huszadik esztendejében történt,
Niszán hónapban, a tavasz havában. Egyszer éppen bor volt a király
asztalán. Fogtam a bort, és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem
voltam *szomorú.
* De a király akkor megkérdezte tőlem: „*Miért szomorú* a tekinteted? *Beteg
vagy talán*? A szívednek *valami bánata lehet!”
Nagyon megijedtem, *és így szóltam a királyhoz: „Királyom, élj örökké! *De
miért is *ne* volna szomorú *az arcom*, amikor *az a város, ahol atyáim
sírjai vannak*, romokban hever, és *kapuit *tűz emésztette meg.”

*A király erre megkérdezte: „Mi a kívánságod?” Én akkor segítségül hívtam
az ég Istenét, és ezt kértem a királytól: „Ha jónak látja a király, és
szolgája kedves előtte, akkor küldj el engem Júdeába, hogy a várost, ahol
atyáim sírjai vannak, újra felépíthessem.”*




*A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: „Mennyi időre
tervezed utadat, és mikor térnél vissza?” Meghatároztam egy időpontot. Ez
megfelelt a királynak, és megengedte, hogy elmenjek. Még azt is kértem a
királytól: „Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a Folyón-túli
országrészek kormányzói számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást,
amíg hazámba, Júdeába vissza nem jutok; továbbá levelet Aszafhoz, a királyi
erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd
kapuihoz, ahol majd lakni fogok.” A király mindezt biztosította nekem, mert
fölöttem volt az én Istenem jóságos keze. Ez az Isten igéje. *
*Neh 2,1-8*

*† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből *

*Jézus követése áldozatos lemondást kíván. Amikor már közel voltak
Jézus *szenvedésének
*és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe
megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek,
bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak
fészke,* de *az Emberfiának* nincs hová
*fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” **Az
így válaszolt*: *„Uram, **engedd meg, hogy előbb elmenjek és* *eltemessem
apámat*.” *„Hagyd* a holtakra*, hadd temessék el *halottaikat
*– mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy
harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, **de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam** a családomtól.” Jézus így válaszolt: „*Aki kezét *az
eke szarvára tette, *és mégis hátratekint, nem alkalmas
* az Isten országára.” Ezek az evangélium igéi. *
*Lk 9,57-62*
*Barsi Balázs atya elmélkedése:*
*A honvágy az édes szerelemből fakadó keserű fájdalom egy fajtája*. *Elég
csak pár évig idegen országban élni: már értjük a nyelvet, ismerjük a
szokásokat, szert tettünk barátokra és jól elboldogulunk a társasági
életben – elmondhatjuk, hogy megkedveltek és befogadtak.* *S mégis, egyszer
csak elementáris erővel tör ránk egy kifejezhetetlen érzés, s abban a
pillanatban a fönséges táj, ahol vagyunk, a tenger azúrja, az égbenyúló
hegyek látványa egyszeriben színtelenné válik, s por és hamu lesz a minket
körülvevő gazdagság. És bevillan egy kép, a szülői ház, a családi otthon
képe, a vén diófa a kertben és a szőlőhegy illata... Mert Isten olyannak
teremtette az embert, hogy csak egy helyen tud megszületni és egy bizonyos
helyen ismeri meg a világot, az embereket, önmagát, de még Istent is.*
*S a Biblia szentesíti a hazához, szülőföldhöz, nemzethez való kötődést,
például a mai Olvasmányban is. Nehemiással a megtiszteltetés, a rang, a
gazdagság, a király barátsága sem tudta elfeledtetni hazáját, s hogy a
szent város, ahol atyái sírjai vannak, romokban hever. De nem csak
nosztalgia fűzi elhagyott hazájához, hanem a tenni akarás lendülete is,
amellyel elő akarja mozdítani az újjáépítés munkáját. A honvágy szent
érzés, melyből időről időre nagy művek születnek.*
*Bp. Barron's Gospel reflection:*

Friends, * today’s Gospel invites us to follow Jesus above all*. The heart
of the message is the claim that *he is everything, the one for whom a
totalizing decision has to be made.*

I want to consider in detail how one man in our Gospel responded to the
Lord’s call to discipleship. *Jesus simply said, “Follow me,” and the man
replied, “Lord, let me go first and bury my father.” *Well, then as now,
nothing would seem more reasonable! *Of course you have to take care of
your own father’s funeral. *What could be more important, especially in a
family-centric culture like that of ancient Israel?

*Jesus answers with devastating laconicism: “Let the dead bury their dead.”
*We’re stunned by this deeply insensitive answer! *This violates every
sense of ethics and decorum that we have. *Be honest: If you heard this
from a religious teacher, wouldn’t you be tempted to leave him?

*Here’s the point*: *Jesus hasn’t one little thing against family
obligations*. *But he will insist that our relationship to him is more
important than even those most sacred of obligations*. Even this most
precious thing must fall away if we are to *make him absolutely first*.
*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20251001/c281c0a5/attachment.html>