[Grem] Jumurdzsák

[KEA]

AMIKOR BÁRDY GYURI BÁCSI MEGIJESZTETT...

Dunai Ede író hivatalos oldala, 2025.05.26. -- Dunai Ede
https://www.facebook.com/100063252007201/posts/1007683774683347/?mibextid=rS40aB7S9Ucbxw6v

Napra pontosan 104 esztendeje, 1921. május 26-án született Bárdy György, 
a Vígszínház egykori csodálatos tehetségű színművésze, aki filmek és 
színdarabok tucatjaiban bizonyította páratlan képességeit.

Az elegáns megjelenésű és összetéveszthetetlen orgánumú művészt 
évtizedekkel ezelőtt, még gyermekkoromban ismertem meg. Ennek a 
jubileumi napnak az emlékére felidézem azt a bizonyos felejthetetlen 
estét, amikor először találkoztunk.

A hetvenes évek végén édesanyám a Vígszínház büféjében kapott munkát, és 
ennél fogva kisgyerekként én is minden estémet vele, no meg a patinás 
színház zseniális színészeinek társaságában tölthettem. A fiatalabb 
művészeket barátaimnak, az idősebbeket amolyan pótnagyszülőknek 
tekintettem.

Akkoriban szabadidőmben egyre többet olvastam, így megismertem Gárdonyi 
Géza remekművét, az Egri csillagokat, amely már az első oldalai után 
lenyűgözött. Hát még az ebből készült, Várkonyi Zoltán rendezte film, 
amelyben életre keltek a kedvenc főszereplőim, Bornemissza Gergely és 
Cecey Vicuska.

No, és a főgonosz,  a félszemű Jumurdzsák is, akit persze nem nagyon 
szerettem, sőt, kicsit talán féltem is tőle... És az egyik este láss 
csodát, ez a félelmetes alak egyszer csak ott termett velem szemben a 
Vígszínház főbejáratánál.

Több se kellett nekem, ijedtemben rögvest bebújtam Hegedűs Gyula 
előtérben található mellszobra mögé, nehogy észrevegyen. Mindhiába, 
Jumurdzsák,  akarom mondani Bárdy György meglátott, közelebb lépett, ám 
legnagyobb  meglepetésemre rendkívül kedvesen  szólított meg:

- Drága kisfiam, csak nem berezeltél tőlem? - kérdezte mosolyogva.

- Még szép, hogy be! A filmben is elraboltad a gyerekeket! - feleltem 
határozottan, de addigra már se híre, se hamva nem volt a félelmemnek, 
elvégre életben sokkal szimpatikusabbnak tűnt a török főgonosz, mint a 
televízióban.

- De hiszen te nem is vagy félszemű! - állapítottam meg nagyot fújtatva, 
mire ő barátságosan megsimogatta a fejem búbját, majd hosszasan mesélni 
kezdett a forgatásról, Dobó kapitányról, azaz Sinkovits Imréről, és a 
fiatalokról Venczel Veráról és Kovács Istvánról, akik nem mellékesen 
szintén a Víg társulatának voltak ünnepelt művészei.

Eltelt egy-két év, és az általános iskolai irodalomórán eljutottunk az 
Egri csillagokhoz, amelyet kötelező olvasmányként adtak fel. Ám én ezt 
addigra már legalább féltucatszor elolvastam, így sok újat nem tudtam 
meg róla. Igen ám,  de ez sem mentett fel az olvasónapló megírása alól. 
Persze mindez nem sok fáradtságomba telt, de arra gondoltam, hogy ha már 
így alakult, akkor egy kis különlegességgel is megfűszerezem az írottakat.

Megfogtam hát a kész művemet, és az egyik este bevittem a Vígszínházba, 
hogy megmutassam barátomnak, Bárdy Gyuri bácsinak, mégiscsak ő az egyik 
főszereplője. Ő aztán az egyik szünetben  elolvasta, és kinevezve magát 
irodalomtanárnak, nem csupán leosztályozta (ötöst adott), de rövid 
véleményt is csatolt hozzá: "Ez a kis olvasónapló csodálatos 
összefoglalása a magyar irodalom legszebb alkotásának."

- Ki merészelte leosztályozni a naplódat? - kérte számon másnap dühösen 
Rácz tanár úr a füzetembe írottakat.

- Jumurdzsák! - vágtam rá, mire érthetően az egész osztály 
röhögőgörcsben tört ki. Az pedig még érthetőbb volt, hogy Rácz tanár úr 
nem díjazta a dolgot, és egy intővel jutalmazta a válaszomat.

No, nekem több sem kellett, még aznap este az olvasónapló és az 
ellenőrző társaságában mentem be a Vígszínházba, hogy elpanaszoljam 
bánatomat Bárdy Gyuri bácsinak.

Ő csak megcsóválta a fejét, mosolygott egyet a nem létező bajusza alatt, 
és megtoldotta az olvasónaplóba írt véleményét:

"Tisztelt tanár úr! A gyerek igazat mondott, kérem az ötöst megadni, 
illetve az intőt visszavonni.
Tisztelettel:
Jumurdzsák, alias Bárdy György."

Mondanom sem kell, másnap Rácz tanár úr leesett állát kiskanállal 
kellett összeszedni a földről...

Hát, így alakult, hogy a magyar színművészet egyik legnagyobb alakja 
egyetlen mondatával adott egy ötöst, kihúzatott egy intőt...no, és nem 
mellékesen örök életre belopta magát a szívembe.

Köszönöm szépen, Gyuri bácsi, nyugodj békében!

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.