[Grem] A Harvard megmérte, ki és mitől érzi életét örömtelinek és értelmesnek – az eredmények meglepőek

[KEA]

A Harvard megmérte, ki és mitől érzi életét örömtelinek és értelmesnek – 
az eredmények meglepőek

Spoiler: nem a nyugat-európai fiatal és nem a pénztől.

Mandiner, 2025.05.05. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/kultura/2025/05/a-harvard-megmerte-ki-es-mitol-erzi-eletet-oromtelinek-es-ertelmesnek-az-eredmenyek-meglepoek


[linkek az eredetiben! - A közr.]


Megjelentek a Harvard Egyetem égisze alatt zajló nagyszabású kutatás 
első eredményei: 2027-ig tartó felméréssorozatukban a szakemberek arra 
keresik a választ a világ 22 országában, bő 200 ezer ember ismétlődő 
megkérdezésével, hogy

kik és milyen tényezőkből adódóan élnek úgynevezett örömállapotban.

Ami nagyjából azt jelenti, hogy az adott polgár látja élete értelmét, 
értékesnek érzi azt, amit tesz; megfelelőnek ítéli mentális és testi 
egészségét, nehéz körülmények között is tesz a jóért, képes lemondani 
némi boldogságról azért, hogy később még jobb legyen neki; továbbá nem 
nyomorog, elégedett a baráti és egyéb kapcsolataival, és úgy általában, 
összességében elégedett az életével. Virul, jól van, még ha nem is 
kerülik el őt a problémák.

Magyarországra nem terjed ki a többkörös vizsgálat; Európában a 
lengyelek, a németek, a svédek, a spanyolok és a britek körében zajlik 
kutatás, más földrészeken pedig a legkülönbözőbb államokban, az USA-tól 
Mexikón, Argentínán, Nigérián, Tanzánián, Indián és Indonézián át 
Hongkongig és Japánig.

Lehet megtenni a téteket: kiket jellemez ez a bizonyos örömállapot 
jobban, és kiket kevésbé?

A kutatók a zömében 2023-ban gyűjtött első adatok alapján két rangsort 
készítettek: az egyikben figyelembe vették a pénzügyekkel kapcsolatos 
kérdéseket, a másikban nem – érdemi különbség azonban nincs a két lista 
között. Mindkettőben Indonézia került az első helyre, a tízes skálán 8 
feletti mértékű örömállapottal; mögötte Mexikót, a Fülöp-szigeteket és 
Izraelt találjuk, de

a keresztényüldözés sújtotta Nigéria sincs sokkal leszakadva tőlük.

Hát Európa? Kérdezhetjük, sejtve a választ. Az első tízbe csak 
Lengyelország tudott bekerülni a 7,5-7,6-os értékével; Németország az 
anyagi helyzettel együtt és azt figyelmen kívül hagyva egyaránt csupán a 
tizenhetedik (7 körüli átlagokkal). A svédek pontszámát csak a 
gazdagságuk húzza fel némileg, mert anélkül csak a tizennyolcadikok; a 
spanyolok pedig épp ellenkezőleg, az anyagi helyzetüket nem számítva 
bizonyulnak kiteljesedettebbnek és örömtelibbnek (7,3-as értékkel 
tizennegyedikek, Dél-Afrika, India és Tanzánia mögött), az anyagiakkal 
együtt viszont csak a 18. helyre csúsznak be, ippeg megelőzve Indiát 
(6,9-es értékkel).

Leghátul mindként rangsorban az Egyesült Királyságot (6,8), 
Törökországot (6,5 körül) és Japánt (5,9) találjuk

– ezzel az eredmények jelentősen eltérnek az évente közzétett, 
Gallup-felméréseken alapuló „boldogságjelentés” rangsorától, amelyben 
Japánt a Fülöp-szigetek előtt találjuk, sőt, Indonézia is messze az 
európai országok mögött kullog.

Az igazi érdekességek azonban a harvardi vizsgálat részleteiben rejlenek.

Míg korábban a fiatalok jellemzően jobban virultak, mint a középkorúak, 
a mostani kutatásban ennek semmi nyoma:

Spanyolországban egyenesen a legfiatalabb, 18 és 24 év közötti 
korosztály érzi a legkevésbé jól magát,

de a 22 ország átlaga is azt mutatja, hogy az örömállapot szintje ma már 
50 éves korig nagyjából egyforma, és csak afölött kezd emelkedni. Ez 
ráadásul nemcsak az összesített pontszámot tekintve, hanem külön-külön a 
legtöbb mutatóra is érvényes, úgymint a belső béke és az értelmesség 
érzése – ami alapján (más friss kutatásokkal összhangban) a szakemberek 
megállapították:

a magasabb jövedelmű országokban a fiatalok feltűnően kevéssé vannak jól.

Ennek okait még vizsgálják, ám laikusként sem túl meglepő, ha a mindent 
azonnal és készen megkapó és a végtelen számú lehetőség között elveszve 
válogató társához képest értelmesebbnek és tartalmasabbnak érzi 
mindennapjait az, aki már kisiskolásként felelősen elszaladt a kútra 
vízért, huszonévesen pedig a két kezével felépíti a szerény házát és már 
neveli is a gyerekeit.

Mindenesetre tény, hogy a magas jövedelmű országokban az anyagi jóllét 
és anyagi biztonság magas pontszámaihoz rendre átlag alatti értékek 
társultak a proszociális viselkedés, az értelmesség érzése és a 
kapcsolatokkal való elégedettség terén.

A legkevésbé derűlátónak jellemzően az individualista országok lakói 
bizonyultak:

a brazilok, a mexikóiak és a kenyaiak például messze optimistábbak, mint 
a svédek vagy a britek,

ahogy a házasok optimizmus-indexe is meghaladja az egyedülállókét és az 
elváltakét; de a hetente egynél többször istentiszteleten résztvevők is 
jóval optimistábbak, mint az ilyen helyekre sose járók. Figyelemreméltó 
továbbá, hogy a magukat se nőnek, se férfinak nem tartók (akiknek aránya 
sehol nem érte el az 1 százalékot, átlagban pedig 0,3 százalékot tett 
ki) a lehető legliberálisabb országokban is messze pesszimistábbak az 
átlagnál; de a vonatkozó külön tanulmányból az is kiderül, hogy míg más 
országok következetesen vagy optimistábbak (például Brazília és Nigéria) 
vagy pesszimistábbak (mint Hongkong és Japán),

több gazdag nyugati ország (például az USA, Svédország vagy Ausztrália) 
optimizmus-indexe drasztikusan leromlott a 15-20 évvel ezelőtti 
kutatásokhoz képest.

Utóbbi országokban ráadásul a derűlátás egyenlőtlenebbül oszlik meg a 
népességen belül.

A harvardi kutatók a megkérdezettek gyermekkori körülményeit is 
vizsgálták: kiderült például, hogy az alacsony vagy közepes jövedelmű 
országokban (ideértve Lengyelországot is) a felnőttkori derűlátást nem 
befolyásolja érdemben, hogy az illető milyennek érezte gyerekkorában az 
anyagi helyzetüket, míg a gazdag régiókban (Japántól Németországon és 
Svédországon át az Egyesült Államokig) ez erősen kihat a felnőttkori 
optimizmusra. De érdekességként emelik ki a kutatók azt is, hogy

a rendszeres gyerekkori templombajárás épp a legkevésbé vallásos 
országokban jár különösen együtt fokozott felnőttkori optimizmussal.

Mindezek alapján a kutatók három kérdéskört ajánlanak a döntéshozók 
figyelmébe: egyrészt, hogy „az egy főre jutó bruttó hazai termék és az 
értelmesség érzése közötti kirívóan negatív összefüggés” fényében miként 
valósítható meg a gazdasági fejlődés úgy, hogy közben ne érezzék 
magukat, illetve tevékenységüket egyre többen feleslegesnek és 
értelmetlennek. Másrészt, mivel olykor épp a kedvezőtlen körülmények 
eredményezhetnek fejlődést és örömállapotot – lásd azokat az országokat, 
ahol a rosszabb szociális körülmények között nevelkedett megkérdezettek 
felnőttként kevesebb fájdalomról számolnak be és/vagy értelmesebbnek 
érzik az életüket – a bajok csökkentésére való törekvés mellett érdemes 
lenne átlátni és eltanulni,

hogyan is alakíthatók erőforrássá az óhatatlanul előforduló nehézségek.

Harmadikként pedig a szakemberek elgondolkodtatónak tartják a vallási 
szertartásokon való részvétel és az akár szenvedések mellett is nagyobb 
jóllét közötti következetes kapcsolatot, és megjegyzik: bár a többéves 
kutatásnak még csak az elején járunk, meglehetősen valószínűnek tűnik, 
hogy jórészt itt keresendő az oka annak, hogy miért tágul a szakadék a 
gazdaságilag fejlett országokban az anyagi jólét és a nem anyagi jóllét 
között.

Lehet, hogy újra át kellene gondolnunk a jóllét felé vezető, de az idők 
során elhanyagolt lelki-spirituális utakat”

– vonják le a következtetést a Nature hasábjain az elmúlt években woke 
fellegvárként elhíresült Harvard Egyetem vezette kutatócsoport tagjai.

***
-- 

Üdvrivalgással:
KEA.