[Grem] Évek óta a magyar gazdaság - és nemzetbiztonság - legnagyobb kitettsége a teljesen külföldi kézben lévő élelmiszer-kiskereskedelem

[KEA]

Évek óta a magyar gazdaság - és nemzetbiztonság - legnagyobb kitettsége 
a teljesen külföldi kézben lévő élelmiszer-kiskereskedelem

Vadhajtások, 2025.03.14. -- Kőrösi Koppány
https://www.vadhajtasok.hu/2025/03/14/evek-ota-a-magyar-gazdasag-es-nemzetbiztonsag-legnagyobb-kitettsege-a-teljesen-kulfoldi-kezben-levo-elelmiszer-kiskereskedelem


Élelmiszer-infláció - újratöltve

Évek óta a magyar gazdaság - és nemzetbiztonság - legnagyobb kitettsége 
a teljesen külföldi kézben lévő élelmiszer-kiskereskedelem.

Bár az Auchan már kisebbségi magyar tulajdonban, az 
élelmiszer-kereskedelmi forgalom döntő többsége - 80%+ - külföldi 
tulajdonú vállalkozások (Aldi, Lidl, Penny, Tesco, Spar, stb.) kezében van.

Ez már önmagában nemzetbiztonsági kockázat - gondoljunk arra, hogy ha az 
árakat képesek egységesen magasan tartani, akkor az sem feltétlen 
ördögtől való gondolat, hogy egyszercsak nem indulnak el az 
elosztóközpontokból a teherautók egy szép hajnalon az üzletekbe...

Ami sokkal nagyobb baj, az a kereskedelmi lánc teljes vertikumának 
külföldi kézbe kerülése.

A magyar tulajdonú CBA (és Manna, és az összes többi kicsi) árai azért 
magasabbak a külföldi tulajdonú boltokénál, mert az 
élelmiszer-feldolgozó kapacitás is (egy-két nagyobb üzemet, és a 
végletekig a multiknak kiszolgáltatott sok-sok kicsit leszámítva) a 
külföldi multik kezében van.

Az elmúlt 15-20 évben a termelő - felvásárló - feldolgozó - 
nagykereskedő - kiskereskedő láncból a multik a 
"felvásárló-feldolgozó-nagykereskedő" elemet kiiktatták.

Tessék bátran megnézni egy Aldi, vagy egy Lidl polcán a terméket, ki 
gyártja? Annyi kereskedelmi érzékük van, hogy nem azt írják rá, hogy 
"Lidl konzerv" (mint pl. a Tesco a saját márkásoknál), sőt, lehet, hogy 
a cég akár csak közvetetten sem a lánchoz tartozik, de egy biztos: 
külföldi tulajdonban van, és valamilyen áttéten keresztül kötődik a 
kereskedőhöz - nem véletlen ő a beszállító, és nem más.

A multik ma már közvetlenül a termelőtől vásárolnak: markukban tartják a 
termelőt is, a felvásárlási árakat ők diktálják.

Ezzel az okos lépéssel ezek a kiskereskedelmi láncok nem csak a 
logisztikát tették egyszerűbbé, nem csak a felvásárlási árakat tudják 
kedvük szerint mélyre nyomni (mit tetszik gondolni, miért olcsóbb a 
lengyel krumpli, mint a magyar?) de zsebre teszik a korábban a (magyar) 
felvásárló, feldolgozó és nagykereskedő által hazavitt - és a magyar 
költségvetésbe szépen leadózott - hasznot. Amit ügyes trükkökkel 
kivisznek az országból - nemrég a Párbeszéd képviselője (nem mellesleg a 
Covinus Egyetem tanára), Barabás Richárd mondta bele a kamerába egy 
bizottsági ülésen, hogy mik is ezek a trükkök.

  (Ez a videó megtalálható az oldalamon)

Tehát ma az élelmiszer-lánc egyetlen eleme, a termőföld az, ami magyar 
kézben van. Az azt művelő agrárcégek egy része is már burkoltan, vagy 
nyíltan külföldi tulajdon. A magyar ember a saját földjén egyre többször 
már csak alkalmazott.

Mindaddig, amíg az élelmiszer-gazdaságban - hasonlóan a bankokhoz, 
biztosítókhoz, energia-szektorhoz - nem sikerül magyar többségi 
tulajdont szerezni, nem lehet tartósan és eredményesen küzdeni az 
élelmiszer-infláció ellen.

És nem, nem azért, mert az államnak kellene szabályoznia az árakat - 
látjuk, hogy ez korlátos lehetőség.

Hanem egyrészt azért, mert ahol egy megfogható, nevén nevezhető 
természetes személy a vállalkozás tulajdonosa, ott a becsület, a 
tisztesség, a számonkérhetőség az üzleti folyamatok része. A 
gyártulajdonosnak ki kell mennie az utcára, el kell mennie a gyerekéért 
az iskolába: a szemébe kell néznie az embereknek a lakóhelyén.

Ahol egy külföldi - sok esetben már tőzsdére vitt - személytelen 
tulajdonos alkalmazásában van a bármikor leváltható, "alacsony" 
alapfizetésen tartott, és a cég nyereség-növekedésében bónusszal 
érdekeltté tett (sok esetben nem is magyar) menedzsment, ott ezek az 
elemek fel sem merülnek. Ott - ez a multi-szemlélet - kizárólag (és 
bármi áron) a profit növelése a cél.De leginkább azért, mert a magyar 
tulajdonos Magyarországon adózik.

Ma Magyarországon minden megtermelt 100 forintból 60 adózatlanul hagyja 
el az országot - és ez már üdítő a 2010-es 90%-hoz képest, nem 
véletlenül áll hazánk folyamatos, brutális támadás alatt: az a 30% 
nagyon hiányzik valakinek...

Több szektorban már sikeres a magyar tulajdon megteremtése, 
visszaszerzése, talán nem elérhetetlen a magyar élelmiszer-ipar 
területén sem.

Addig pedig esszük a másod- (harmad- és negyed)osztályú élelmiszert, és 
fizetjük érte a nyugati árak másfélszeresét úgy, hogy abból 
Németországban, Franciaországban, Ausztriában lesz sima, kátyúmentes út, 
tiszta és kényelmes vasút, steril kórházi váró...

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.