[Grem] 1000 éves angol irat olyat állít a magyarokról, ami felfoghatatlan újdonság | Promotions.hu

[Sziklay Levente]

Lehetett István király fia egy Gizella királyné kíséretéhez tartozó német hölgytől - akinek lehetett szintén Ágota a neve.Üdv:L.Lásd: (teljes cikk a végén)Királyok, arisztokratákTeljesen valószínűtlen, hogy középkori királyaink közül csak négynek lett volna törvénytelen fia. Az első I. András király (1046–1060), akinek a krónikák szerint egy Marót falusi ágyasától György nevű fia született. A következő I. Károly (1308–1342). Az ő fattya, Kálmán herceg, győri püspök lett. Mátyás királynak (1458–1490) Edelpeck Borbála steini (Ausztria) polgárnőtől született fia, Corvin János, akit – miután kiderült, hogy Aragóniai Beatrix királynétól nem születhet gyermeke – eredménytelenül akart utódjává tenni. Végül II. Lajosnak (1516–1526) is volt egy – a jelek szerint elmebeteg – János nevű fia egy pozsonyi polgárnőtől. Erről csak azért tudunk, mert nagynénje férje, I. Ferdinánd életjáradékkal támogatta.Törvénytelen gyermekek  a magyar középkorban; História 1999-07CSALÁD ÉS TÁRSADALOMKUBINYI AndrásTörvénytelen gyermekek a magyar középkorbanUtódok, örökösök, fattyúkNem
 törvényes házasságból született, azaz, ahogy a középkorban nevezték 
őket: törvénytelen vagy természetes gyermekek mindig voltak és lesznek. 
Ideszámíthatjuk még a formailag törvényes születésűeket is, akik nem az 
anya törvényes férjének utódai voltak. Ilyenkor a gyermek vagy 
házasságtörés eredményeként jött a világra, vagy a nő utólag férjhez 
ment, házastársa pedig magáénak elismerte a gyermeket. Minden jel arra 
mutat, hogy ebben a korban az ilyen gyermekek aránya magas lehetett.A
 középkor nem ismerte el a ma már bevett élettársi kapcsolatot, az atya 
nem törvényes házasságából született gyermeke nem örökölhetett utána, 
hacsak nem végrendelet alapján. Nemesi adományos birtokot azonban 
Magyarországon nem lehetett végrendelet alapján egy fattyúnak 
átörökíteni. Voltak foglalkozások, amelyeket törvénytelen gyermek nem 
tölthetett be. Így nem szentelhették fel papnak, vagy nem vehették be 
egy kézműves céhbe sem. A városok különösen ügyeltek is erre. Mivel 
mester általában csak az lehetett, aki előtte vándorlegényként máshol is
 tanult, egy idegen céhlegénytől a mestervizsga előtt megkövetelték, 
hogy szülővárosából igazolást hozzon, miszerint tisztességes életű 
szülők törvényes házasságából született.Mindez szükségessé tette
 a törvényesítés lehetővétételét és szabályozását. Hogy a középkori 
Európában milyen nagy számban élhettek törvénytelen születésűek, azt az 
igazolja, hogy a közjegyzők jogosultságot szereztek törvényesítésükre. 
Igaz, hogy ez a joguk olykor számszerűleg korlátozva volt (pl. négy 
törvénytelen gyermeket törvényesíttethetnek), de a közjegyzői kinevezési
 oklevelek többségében ez a korlátozás nem érvényesült. Papok esetében 
élni lehetett továbbá a pápai diszpenzációval, azaz a szentatya 
felmenthetett valakit a törvénytelen születés makulája alól.Európa
 nyugati részén jelentős mértékben találunk mindezek ellenére 
„természetes” gyermekeket, sőt – törvényesítés nélkül is – egyesek 
jelentős szerepet tölthettek be, és mintegy az apjuk családjához 
tartozóknak tekintették őket. Nemesek házasságon kívüli fiai 
használhatták apjuk címerét, igaz, ún. címertöréssel, hogy nyilvánvaló 
legyen fattyú jellegük. Franciaországban viselhették apjuk nevét is, 
igaz, kitéve a „bátard” jelzőt, pl. bátard d’Orléans = az orléans-i 
fattyú, az orléans-i herceg törvénytelen fia, aki aztán Dunois gróf 
címmel Jeanne d’Arc egyik alvezére volt a százéves háborúban. 
Olaszországban fejedelemségeket is örököltek fattyúk. Alfonz aragón és 
nápolyi király törvénytelen fia, Ferdinánd örökölte meg Nápolyt (az ő 
leánya, Beatrix lett Mátyás király felesége), míg az Aragón Királyság a 
törvényes örökösre, Alfonz öccsére, II. Jánosra szállt.Későn nősülőkMagyarországon
 a törvénytelenség tényét teljesen eltérően kezelték. Talán sehol másutt
 nem titkolták el annyira a törvénytelen születésűeket, mint nálunk. Ez 
nyilván nem annak a következménye volt, hogy az ilyesmi ritkaságnak 
számított. A Lajtától nyugatra számos uralkodó és nem kevés nemes úr 
esetében ismertek az általuk nemzett fattyúk.Különösen a késő 
középkorban kell nálunk szépszámú természetes gyermekkel számolni, a 
mágnásoknál ugyanis ekkor válik általánossá egy újfajta házasodási 
politika. Azért, hogy a családi birtok ne aprózódjon fel, a fiúk egy 
része igen későn, vagy egyáltalán nem nősült, és így a család 
kihalásának megakadályozása egy, esetleg két fiúra maradt. Ők gyakran a 
legifjabb fiútestvérek voltak, akiket igyekeztek korán megházasítani. A 
legjobb példa erre az ecsedi Báthori család, ahol a Mohács előtti két 
generációnál ez a szokás egyaránt érvényesült. Az 1444-ben meghalt 
Báthori István országbíró hat fia közül egyedül András vitte tovább a 
családot. Neki három fia volt. A legidősebb, György főlovászmester közel
 ötvenéves korában nősült, öccse, István nádor szintúgy. Egyiknek sem 
születtek utódai. A legfiatalabb harmadik, András viszont igen korán 
házasodott, sikerült is megakadályozni a család kihalását. 
Elképzelhetetlen, tekintve a kevéssé gyakorolt születésszabályozást, 
hogy ezeknek a későn nősülteknek nem születtek volna fattyai.Jellemző
 még a Szapolyai család példája. János erdélyi vajda csak ötvenévesen, 
Magyarország királyaként nősült meg, feleségül véve a lengyel király 
leányát. Született is egy fia, János Zsigmond, a későbbi erdélyi 
fejedelem. János öccse, György nőtlenül esett el a mohácsi csatában. Azt
 tudjuk, hogy Jánosnak volt egy Kardosné nevű szeretője Debrecenben. Még
 király korában is előfordult, hogy ott tartózkodván nála lakott. 
Amennyiben ennek a viszonynak gyümölcse lett volna, az nyilván 
hivatalosan a Kardos vezetéknevet viselte volna.Néha csak 
véletlenül lehet tetten érni egy férjes asszonnyal folytatott viszonyt, 
sőt az sem zárható ki, hogy valaki a szeretőjének egy „hivatalos” férjet
 szerzett. Következő példánkban Kárai László budai prépostról, Mátyás 
király alkancellárjáról és személynökéről van szó. Budai, Ötvös utcai 
házának felét már korábban Anderkó budai polgárnak, feleségének, 
Borbálának és fiának, Jánosnak adta, majd halála előtt a másik felét is 
Borbálára és fiára hagyta, de csak szóbeli végrendeletben. Mivel a 
káptalan igényt tartott prépostja örökségére, perre került sor. A budai 
Nagyboldogasszony-templom plébánosa, a híres csillagász, Ilkus Márton a 
perben azt vallotta, hogy amikor Kárai betegen feküdt, javasolta neki, 
hogy hagyja írásban is a házat Borbálára. A prépost azt válaszolta, hogy
 Ilkus – mint legkedvesebb barátja – ismeri az összes titkát, és szó 
szerint így folytatta: „jól tudod, hogy Borbála asszonnyal barátilag 
éltem együtt”. Mint végrendeletének végrehajtójára rábízta Ilkusra, hogy
 intézze el szóbeli kívánságának teljesítését.Írásba azonban nem 
foglalta – becsületére tekintettel –, még sok ezer forintért sem. A 
teljes ház birtokába az asszonyt még halála előtt beiktattatta a budai 
tanáccsal. Az iktatást végző Kalmár Demeter budai esküdt azt vallotta, 
hogy bement a haldokló préposthoz, aki Borbála jelenlétében megköszönte 
azt, és szó szerint azt mondta. „Íme, ez az asszony nagyon sok 
szolgálatot tett nekem.” A budai tanács meg is ítélte a ház felét az 
asszonynak, másik felét a fiának (közben meghalt a férj), az ítéletet a 
budai káptalan fellebbezése után a tárnokszék is megerősítette.Úgy
 vélem, ez nem igényel hosszas magyarázatot. A férjes asszony Borbála a 
prépost élettársa volt, és ebből a viszonyból egy fiú, az említett János
 született. Írásba azonban Kárai nem óhajtotta foglalni, hiszen az 
sértette volna becsületét. Igaz, mindezt valószínűleg mindenki tudta a 
városban.Királyok, arisztokratákTeljesen 
valószínűtlen, hogy középkori királyaink közül csak négynek lett volna 
törvénytelen fia. Az első I. András király (1046–1060), akinek a 
krónikák szerint egy Marót falusi ágyasától György nevű fia született. A
 következő I. Károly (1308–1342). Az ő fattya, Kálmán herceg, győri 
püspök lett. Mátyás királynak (1458–1490) Edelpeck Borbála steini 
(Ausztria) polgárnőtől született fia, Corvin János, akit – miután 
kiderült, hogy Aragóniai Beatrix királynétól nem születhet gyermeke – 
eredménytelenül akart utódjává tenni. Végül II. Lajosnak (1516–1526) is 
volt egy – a jelek szerint elmebeteg – János nevű fia egy pozsonyi 
polgárnőtől. Erről csak azért tudunk, mert nagynénje férje, I. Ferdinánd
 életjáradékkal támogatta.Még ritkábban mutathatók ki fattyúk az 
arisztokráciánál, és ha mégis, véletlenül. Először Kőszegi Miklós győri 
püspökről (1308–1336), Kálmán herceg közvetlen elődjéről van szó. A 
kinevezést felmentéssel nyerte el mint nem házas állapotú férfi és nő 
házasságon kívül született fia. 1325-ben (!) fordult új felmentésért a 
pápához, ugyanis kiderült, hogy noha anyja valóban nem volt házas, apja,
 Kőszegi Henrik bán nős volt mással, amikor nemzette.Az alább 
következő arisztokrata példánk az egyetlen, amikor törvényesítésre 
került sor. Bélteki Drágfi János, aki országbíróként esett el a mohácsi 
csatában, és több törvényes fia is született, törvényesíttette Ferenc 
nevű fiát, neki adva a szilágycsehi uradalmat. Két magyar nyelvű 
végrendeletében (1524, 1525) is megerősítette ezen a „fattyúságból 
kiemelt” fia számára történt adományt. (Megjegyzem, hogy a törvényes 
fiakra nagyobb vagyon maradt.)Nemesi fattyakA
 közép- és kisnemesség törvénytelen gyermekeiről valamivel több adat 
maradt fenn. Például 1394-ben Velika-melléki János fiait törvényesítik. 
1412-ben örökösödési ügyben kiderül, hogy Kisdobronyi János öt fia közül
 kettő volt törvényes, három törvénytelen. Ugyancsak örökösödési igény 
miatt derült ki 1416-ban a Verőce megyei Losanci Tamás négy, ágyasától 
született gyermeke ügye. Itt az az érdekes, hogy a megyei nemesek 
vallomása szerint az apa csak az előző évben vette feleségül akkor már 
nagykorú gyermekei anyját. E szerint csak kiskorú gyermekek esetében 
ismerték el az utólagos házassággal való törvényesítést. Az adatokból 
kiderül, hogy a valóságban létezett az élettársi kapcsolat is (több 
testvér születik belőle), az ügy akkor válik problematikussá, ha más 
örökösjelöltek is vannak, akik szellőztetve az esetet, ki akarják túrni a
 fattyakat az örökségből.A legnehezebb a házasságon kívüli 
kapcsolatoknak a nyomára jutni, noha ez valószínűleg a gyakori esetek 
közé tartozik. Különösen, ha olyasmi történik, mint Kárai prépost 
esetében: azaz, ha az ágyast férjhez adták, vagy amennyiben egy férj 
elnézte – nyilván ellenszolgáltatás fejében – neje félrelépéseit. Talán 
ez is hozzájárult a külföldhöz képest oly kevés hazai adathoz. Ha 
azonban rejtélyes karriereket találunk, akkor olykor elég valószínűen 
következtethetünk nem törvényes apa–fiú kapcsolatokra. Ez természetesen 
ingoványos terület, konkrét adat híján nem állíthatunk biztosan 
ilyesmit. Az azonban nem zárható ki, hogy hasonló esetek ismeretében az 
egykori közvélemény ilyesmit tételezett fel, alaptalanul.„Törvénytelen” karrierekFeltehetően
 alaptalan a legismertebb példa, miszerint Hunyadi János Zsigmond király
 törvénytelen fia lett volna, amit egy évszázad múlva Heltai Gáspár 
írásba is foglalt. Az szól ellene, hogy Mátyás, aki saját törvénytelen 
fiát örökösévé akarta tenni, sohasem élt ezzel az aduval. Akár a cseh, 
akár később a német trón megszerzésére irányuló törekvéseinél használt 
volna a Luxemburgi-dinasztiából való származása.A Hunyadiak után a
 legnagyobb, szédületesen gyors karriert a Szapolyaiak futották be. A 
Pozsega megyei közepes birtokos Szapolyai László három fia közül a 
legidősebb, Imre deák nagybányai kamaraispánként és várnagyként, tehát 
inkább pénzügyi tisztviselőként tűnik fel. 1459-ben, már Mátyás alatt 
kincstartó, 1463–1465-ben horvát–szlavón bán és Bosznia kormányzója, 
1486–1487-ben nádor. Öccsei közül Miklósból erdélyi püspök lett. István 
Mátyás király alatt Felső-Magyarország, Szilézia, majd Alsó-Ausztria 
főkapitánya, 1492–1499-ben nádor. Az ő fia volt János vajda, majd magyar
 király (1526–1540).Ez önmagában szép, de nem páratlan karrier. 
Az már elgondolkoztatóbb, hogy leszámítva uralkodása végén Corvin 
Jánost, senki sem kapott olyan nagy birtokokat Mátyástól, mint a 
Szapolyai testvérek. Még lényegesebb, hogy megkapták a szepesi örökös 
gróf címet, előttük csak Hunyadi János lett Beszterce örökös grófja. A 
döntő, hogy a Szapolyai-címer több esetben Mátyás-kori faragványok közt 
együtt szerepel a Hunyadi-címerrel, részben még a Szilágyiakéval. Ez 
viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy rokonságban álltak egymással. Van még 
egy különös jelenség. A Szapolyai testvérek részt vettek a Mátyás elleni
 1467-es lázadásban, eleinte rokonszenveztek az 1471-es Vitéz-féle 
összeesküvéssel is. Ennek ellenére semmiféle büntetést nem szenvedtek, 
sőt Mátyás Szapolyai Imrét külföldi háborúi alatt több ízben megbízta 
helyettesítésével is, és végül nádorrá tette.A rokonság sem 
Hunyadi-, sem Szilágyi-oldalon nem mutatható ki. Feltételezték ugyan, 
hogy Hunyadi János édesanyja Szapolyai-leány lett volna, az azonban 
valószínűtlen, hogy egy hunyadi nemes a távoli Pozsegából nősült volna. 
Ha mégis, ebben az esetben viszont elsőfokú unokatestvérnél távolabbi 
atyafiak lettek volna, a Szapolyaiaknál voltak azonban közelebbi rokonai
 is Mátyásnak. Egyetlen lehetőség az lenne, ha Szapolyai Imre – és csak ő
 a három testvér közöl – Hunyadi János törvénytelen fia lett volna, 
Mátyás tehát bátyját támogatta, és annak mindent megbocsátott. István e 
szerint Imre féltestvére volt, és így János nem érvelhetett kírályként a
 Mátyással való vérrokonsággal.A következő bizonytalan esetre van
 okleveles adat, amely azonban másként is értelmezhető. A nagy 
jogászról, Werbőczy Istvánról, a Hármaskönyv és nem annyira ismerten 
egy, a tízparancsolatról írt könyv szerzőjéről van szó, aki 
1525–1526-ban nádor, majd János király alatt kancellár volt. Werbőczy 
1492-ben (és nem az 1480-as években!) tűnik fel mint a királyi kúria 
jegyzője. Papírforma szerint Bereg megyei kisnemesi családból 
származott. 1498-ban birtokot kapott Szobi Mihálytól azzal, hogy a 
királyi kúria és egyben Szobi jegyzője. Szobi apja horvát bán volt, 
jelentős birtokokkal rendelkezett, ezek azonban csak megközelítették a 
mágnások szintjét, és így az 1498-as banderiális reform következtében 
kiesett az arisztokráciából. Így a politizáló nemesség vezére lett, 
amely a királyi tanácsba is beválasztotta. Az 1510–20-as évek 
fordulójáig ő volt a köznemesség irányítója, 1529-ben halt meg idős 
korában. Szobi Mihály még többször ajándékozott birtokokat Werbőczynek, 
köztük a két legnagyobb uradalmát: a Temes megyei Cseri és az erdélyi 
Vécs várait, több mezővárossal és számos faluval. Az, hogy a király 
Szobi megmaradt birtokait 1527-ben Werbőczynek adta, önmagában semmire 
sem bizonyíték.A nevezetes jogász vette át a húszas évek elején a
 nemesség irányítását is, előtte pedig Szobi legfőbb tanácsadójának 
számított. A feltűnően meleg és szoros kapcsolat Szobi és Werbőczy 
között 1498-tól Szobi 1527-es haláláig kimutatható. A szakirodalomban 
úgy tudják, hogy Szobi apósa lett volna Werbőczynek. Ez a nézet az 
augsburgi Fugger cég budai fiókfőnökének egy késői, az 1560-as években 
leírt visszaemlékezésére vezethető vissza. Noha ezt a nézetet Fraknói 
Vilmos, valamint Komáromy András egy évszázada megcáfolták, még ma is 
kísért. A valóság: Szobi mindkét házassága gyermektelen maradt. A 
kettőjük közti esetleges rokonságra 1525-ig nincs adat. Viszont 
Werbőczyt nádorsága idején egy forrás Szobi fiának nevezi, a nádorságról
 való lemondatása után, 1526 közepén pedig Werbőczy maga írja, hogy 
apjával, Szobival együtt törvényen kívül helyezték. Elvileg magyarázható
 lenne ez a két adat egy fogadott fiú kapcsolattal is. Feltűnő azonban, 
hogy nádorsága előtt szó sincs ilyesmiről. Az ország nádora, az első 
világi méltóság-viselő nincs rászorulva arra, hogy egy „mégsem” 
arisztokrata által fogadtassa magát örökbe. A nádornak azonban már nem 
kellett magát szégyellnie törvénytelen fiúként.Az utolsó példa 
megint a Szapolyaiakhoz visz bennünket. A források szerint Szuraklini 
Petrovics Péter János király rokona, és az egyik leghatalmasabb úr a 
király udvarában. A rokonság nem lehetett közeli, valamint az is furcsa,
 hogy az arisztokratává vált Szapolyaiak nemigen tartották a kapcsolatot
 hasonnevű, Pozsega megyében maradt köznemes rokonaikkal. Ha viszont 
feltételezzük, hogy Petrovics Szapolyai István nádor természetes fia 
lett volna, így János király féltestvére, minden megoldódik.Mindez
 természetesen csak feltevés. A jelek szerint a mágnások és az előkelő 
nemesek számára az volt a legjobb megoldás, ha barátnőiket férjhez 
adták, esetleg, ha férjes asszonyokkal léptek kapcsolatra. Így nem 
merülhettek fel örökösödési problémák, ami élettársi kapcsolatnál 
szükségképp adódtak, főként, ha a természetes gyermekeket még 
törvényesíttették is.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250310/cf369c84/attachment.html>