[Grem] Véleménynyilvánítás elé

[KEA]

Véleménynyilvánítás elé

A RÉGI JOBB VOLT – Mi történik Ukrajnában, és ki profitál belőle? – a 
válasz benne van Mihalkov filmjében.

MN, 2025.03.08. -- Bayer Zsolt
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2025/03/ukrajna-donbasz-mihalkov-gyulolet-gyilkossag


Miért történik mindez, és ki profitál belőle? – teszi fel a kérdést 
Nyikita Mihalkov 2022 májusában, a saját maga által készített 
dokumentumfilm elején. S aztán válaszokat keres és ad. A film 
bevezetőjében Mihalkov ezeket mondja:

„2014. február 18-án erőszakos összecsapásra és tömeges vérontásra 
került sor a polgárok és a biztonsági erők között. Ezt követően, február 
21-én mindazok, akik Janukovics lemondását követelték, és maga 
Janukovics is, megállapodtak abban, hogy megvárják a mandátumának 
tavaszi lejártát, és nem indul újra. Úgy tűnt, a felek mindenben 
megegyeztek, és ez nem egy egyszerű ígéret volt, hanem egy aláírt 
szerződés. A szerződést nemzetközi személyiségek jelenlétében írták alá. 
Ott volt Steinmeier német külügyminiszter és ­Sikorski lengyel 
külügyminiszter. A francia külügyminisztérium egyik osztályvezetője és 
Vlagyimir Lukin orosz megfigyelő. Janukovics marad mandátuma végéig, 
aztán menjen Isten hírével – mindenkinek elégedettnek kellett volna 
lennie. De nem így lett. Már másnap felrúgták a megállapodást, és 
Janukovicsnak menekülnie kellett. Végigüldözték az egész országon, 
gyakorlatilag hajtóvadászat indult ellene. Meg akarták ölni. És ha az 
orosz különleges szolgálatok nem avatkoznak közbe, meg is tették volna. 
Janukovicsot éjszaka kimenekítették és Oroszországba vitték. Utódja 
Porosenko lett, akinek népszerűségi mutatója katasztrofális – hét 
százalék – volt. És ez pontosan az a hét százalék volt, akiket a 
húsosfazékhoz engedett, közöttük a legradikálisabb nacionalista elemek, 
akiknek szuronyaihoz Porosenko ragaszkodik.

Most pedig kicsit visszapörgetem az időt, és nézzük meg, hogyan 
viselkedtek Ukrajna polgárai Ukrajna Szovjetuniótól való elszakadásával 
és a függetlenség elnyerésével kapcsolatban. Ez 1991-ben történt.”

Ezt követően ukrán állampolgárok nyilatkozatait láthatjuk – ezt mondják 
1991-ben:

»Unióban voltunk, unióban is maradunk, akár különálló állam leszünk, 
akár együtt« – így egy középkorú férfi. »Nem szakadnak meg a kapcsolatok 
Oroszországgal, továbbra is Oroszországgal leszünk, csak valahogy a mi 
köztársaságunkból indulunk ki« – mondja egy hölgy. »Mit vársz a 
függetlenségtől?« – kérdezi a riporter egy fiatalembertől, aki így 
válaszol: »Természetesen több szabadságot és gazdasági szabadságot, és 
természetesen jobb életet. – És milyen lesz a kapcsolat Oroszországgal? 
– Természetesen nagyon jó. Nem lehet másképp. Össze kell tartanunk…«

Majd Mihalkov felteszi a kérdést: „Mi történt ezután?” Ezután az 
történt, hogy a hivatalos és félhivatalos ukrán politika a következőket 
fogalmazta meg:

Minden Szvoboda-párttag összeállíthatja a saját településén élő 
Ukrajna-gyűlölők listáját. Nemcsak az oroszbarát, ukránellenes pártok 
tagjait kell kivégezni, hanem a románbarát, magyarbarát és tatárbarát 
pártokat is. Van egy öt-hat milliós, haszontalan, oroszbarát biomassza, 
azokat mind ki kell irtani. Ezzel párhuzamosan gyerekek, kisgyerekek 
befolyásolásával oroszgyűlölő ukránok egész generá­cióját nevelték fel.

Következik egy felvétel, egy ukrajnai iskola ukrán tanárnője így beszél 
a gyerekekhez:

„Ha valamelyikőtök Mariska, hívják itt valamelyikőtöket Mariskának? Itt 
nincsenek Mariskák. Vagy a barátnődet Mariskának hívják? Soha ne hívd 
Mariskát Másának, mert ha Mása, akkor nem közénk tartozik. Oda kellene 
mennie, ahol ezek a Másák élnek. Vagy ha valakit hirtelen Petrojkának 
hívnak, Petricknek, akkor az nem ukrán fiú. El kellene mennie innen, és 
meg kellene tanulnia, hogyan kell ukránul helyesen szólítani.”

Majd a tanárnő szavai után egy felvétel, amelyen egy apa beszél a 
kislányához – a lány ránézésre úgy négyéves lehet:


»– Marinotcska, oroszokat fogsz mészárolni? – Igen! –Mit fogsz csinálni? 
– Lemészárolom az oroszokat!«

Miért? Hogyan alakulhatott ki ez a közhangulat? S aztán mi vezetett 
odáig, hogy Juscsenko elnök már 2010-ben bejelentette, miszerint 
Sztyepan Bandera posztumusz megkapja az Ukrajna Hőse kitüntetést? Ki 
volt Bandera? Talán mindenki tudja, hogy mit műveltek a banderisták a 
háború alatt Galíciában, hogyan irtottak ki teljes lengyel falvakat, 
fejszével levágva emberek fejét, s hogy ugyanezt művelték a zsidókkal. 
Ez lett volna a „helyes” és „érthető” válasz a holodomorra? Valóban?

Amúgy mit szólna a világ, ha posztumusz kitüntetnénk Szálasi Ferencet, a 
németek pedig posztumusz kitüntetnék, mondjuk, ­Goebbelst? De

Juscsenko nem viccelt, megnézhetjük Mihalkov filmjében a beszédét, 
amelyet elmondott 2010-ben, s amelyben egyebek mellett kijelenti: 
„Bandera nyugaton hősnek, keleten háborús bűnösnek számít” – majd jön a 
kötelező „szlava Ukraine!”. „Szlává”? Tényleg? Ezért? Nálunk a „haladó” 
liberálisok Nyirő Józsefet képtelenek elviselni és Wass Albertet nevezik 
háborús bűnösnek, aki, ha az lett volna, nem élhetett volna élete végéig 
az Egyesült Államokban. Banderának meg „szlává”?

De nézzük tovább Mihalkovot! A filmben részleteket olvasnak fel az Ukrán 
nacionalisták mészárlása a volhíniai lengyel lakosság ellen 1939 és 1945 
között című könyvből:

„1943. november 9. A Szarnyához közeli Parosle lengyel falu. Egy ukrán 
nacionalista banda szovjet partizánoknak adja ki magát, a megtévesztett 
falusiak megvendégelik őket. Este aztán a banditák körülvették a házakat 
és legyilkolták a lengyel lakosságot. 173 embert öltek meg. Három túlélő 
volt, ketten megbújtak a holttestek alatt, egy kisfiú pedig halottnak 
tettette magát. A meggyilkoltak későbbi vizsgálata feltárta a gyilkosok 
állati kegyetlenségét. A csecsemőket konyhakéssel szögezték az 
asztalhoz. Több embert elevenen megnyúztak. A nőket megerőszakolták, 
sokaknak levágták a mellét, a fülét, az orrát, kivájták a szemét, 
levágták a fejét. A mészárlás után a falusi iskolamester házában leitták 
magukat. A szétszórt üvegek és ételmaradékok között találtak meg egy 
egyéves gyermeket, akit szuronnyal szögeztek az asztalhoz és egy uborkát 
tettek a szájába.”

Ezeket a szörnyetegeket tüntette ki Juscsenko Banderán keresztül. És 
ehhez tapsolt az újjáéledő ukrán nacionalizmus és sovinizmus. „Szlává”?

S mindezek után csoda-e, ha a túlnyomórészt oroszok által lakott 
kelet-ukrajnai megyék, Donyeck és Luhanszk lakossága kezdett félni, 
kezdett gyanakodni, kezdte magát rosszul érezni? Csoda-e, ha az 
események hatására ezek az emberek az elszakadás mellett döntöttek? 
Erről népszavazást tartottak, amit az ukránok nem ismertek el.

  Ami önmagában érthető – nem hiszem, hogy van ország, amelyik elismeri, 
ha egy része népszavazás útján kiválik belőle. Más kérdés, hogy jól 
teszi egy ország, egy állam, ha nem kezd el terroristaként viselkedni 
saját kisebbségeivel szemben, ha nem korlátozza, majd tiltja az 
anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatást, nem alázza meg, majd nem 
kezdi el de facto gyilkolni a kisebbséget. Mert az ilyesminek soha nincs 
és nem lehet jó vége. S az is egy jó és fontos kérdés,

vajon a nemzetközi közösség (a „művelt” Nyugat) mikor és milyen alapon 
dönti el, hogy mikor és kiknek az elszakadási népszavazását ismeri el 
legitimnek. Vagyis: ami szabad volt például a koszovói albánoknak, az 
miért tilos és illegitim a kelet-ukrajnai oroszok esetében? Tud valaki 
értelmes választ adni ezekre a kérdésekre?

„Miután a helyzet egyre feszültebbé vált, 2015-ben Ukrajna, Oroszország 
és az EBESZ képviselői, valamint a donyecki és luhanszki köztársaságok 
képviselői aláírták az úgynevezett minszki megállapodásokat” – folytatja 
Mihalkov. Majd felsorolja a megállapodás pontjait:

– Első és legfontosabb: Az erőszak azonnali megszüntetése, Ukrajna 
elismeri a köztársaságokat és azonnal párbeszédet kezd velük, továbbá 
megtartják a szabad választásokat.
– A köztársaságok különleges státuszt kapnak. Ugyanolyat, amilyet 
Csecsenföld és Tatárföld élvez.
Ezt írták alá Minszkben. De mi történt ezután?

Petro Porosenko például így fogalmazott egyik beszédében:

»Nekünk lesz munkánk, nekik pedig nem lesz. Nekünk lesz nyugdíjunk, 
nekik nem lesz. Nálunk az emberek, a gyerekek és a nyugdíjasok 
támogatásokat kapnak, ők nem kapnak. Nálunk a gyerekek óvodába és 
iskolába fognak járni, az ő gyerekeik a pincében fognak ülni, mert 
képtelenek lesznek bármit is csinálni. Így, csak így fogjuk megnyerni a 
háborút.«

Így beszélt az ukrán elnök, a civilizált világ pedig naponta elmondta, 
hogy be kell tartani a minszki megállapodásokat. Eközben pedig 
Kelet-Ukrajnában naponta gyilkolták az oroszokat. A filmben 16.50-től 
nézhetik meg a kelet-ukrajnai orosz lakosság felfoghatatlan 
szenvedéseit. Lövik, bombázzák, gyilkolják őket. Egy orosz nő zokogva 
mondja:

Kiáltsam, hogy »dicsőség Ukrajnának«? Miért? Egész életemben dolgoztam, 
adót fizettem, és most egy pincében ülök? Kisgyerekek halnak meg, 
elveszítik a karjukat, a lábukat, nekem pedig azt kellene kiáltoznom, 
hogy »dicsőség Ukrajnának«?

Hát igen…

Amúgy ebben az időben 14 ezer (!) civil, köztük száz gyermek halt meg 
Donbaszban az ukrán támadások miatt. A dicsőséges Nyugat pedig továbbra 
is elmondta naponta, hogy „be kell tartani a minszki megállapodásokat”.
Közben pedig valódi banderista és azovos nácik vonulgattak le-föl az 
ukrajnai városokban – és feltűnt egy fiatal komikus-színész, aki 
Kijevben nagy sikert aratott műsorával, amely műsorban az ukrán 
nácikkal, nacionalistákkal viccelődött, azokból csinált hülyét. És 
természetesen az anyanyelvén, tehát oroszul. Akkor még…

Aztán? Aztán

Macron és Putyin egyetértenek, hogy a minszki szerződést be kell 
tartani. Aztán Macron Kijevbe utazik, ahol Zelenszkij megígéri neki, 
hogy minden a nemzetközi közösség kívánsága szerint fog történni, és a 
minszki szerződést be fogják tartani. Majd másnap (!) Zelenszkij 
bejelenti, hogy nem hajlandó betartani a minszki szerződést és nem 
hajlandó tárgyalni Donbasszal. Ellenben bejelenti, hogy Ukrajna 
csatlakozni fog a NATO-hoz.

  Az oroszokat senki nem kérdezi meg erről.

S ha valaki azt hinné, hogy a véres konfliktus csak a keleti megyékben 
zajlott, nagyon téved. Már 2014-ben, május 2-án ötven orosz embert 
elevenen elégetnek az odesszai szakszervezetek székházában. Azokat, akik 
a rájuk gyújtott épület ablakain kiugrálnak és életben maradnak, az 
utcán őrjöngő ukrán tömeg egysze­rűen agyonveri. Apróság, de jellemző: a 
lincselők eközben egymás között oroszul beszéltek. És „négereknek” 
nevezték röhögve az elszenesedett hullákat, majd azt üvöltözték, hogy 
„szlává Ukraine!”.
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét 
kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
További Vélemény híreink

     A magyar gazdaság nem bírna el több százezer ukrán vendégmunkást



Törődött mindezzel a Nyugat? Megbüntettek bárkit is? Volt felháborodás, 
iszonyodás? Őrjöngtek a pacifisták és békeharcosok? Sikoltoztak Soros NGO-i?

A választ tudja mindenki. S azt is, mi következett aztán 2022 
februárjában. S azt is tudnia kell minden normális, ép lelkű embernek, 
minek kell(ene) most következnie. Például azért, hogy ne haljon meg 
többé senki sem.

Mindezek ismeretében kéretik majd dönteni. Fontos döntés lesz. Mindenki 
vegye komolyan.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.