[Grem] Hogyan kerülhettek a londoni Rothschildok a Trump-Zelenszkij konfliktus hátterébe?

[KEA]

Hogyan kerülhettek a londoni Rothschildok a Trump-Zelenszkij konfliktus 
hátterébe?
Mi köze a londoni Titkos Elitnek az orosz-ukrán háborúhoz?
 
VDTA, 2025.03.07. -- Szakács Árpád (szerk. Hajda Iván)
https://cloud.vdta.hu/s/teFdxKxwak9LrNX
 

1890 óta a történelmet befolyásoló összes nagy háborús konfliktus 
ugyanolyan mintázatok alapján bontakozott ki, ezeknek a szálai pedig 
kivétel nélkül mindig Londonba vezettek. Rejtélyes angolszász érdekkörök 
tervezték meg a háborús manufaktúrákban lépésről lépésre azokat a 
konfliktusokat, amelyek keretében különböző országokat szó szerint olyan 
háborúkba kényszerítettek bele, amelyeknek sok millió halálos áldozata 
volt, “valakik” népek, nemzetek sorsát döntötték el a hatalom kulisszái 
mögött.

Gerry Docherty és Jim Macgregor A Titkos Elit című könyve nemcsak azért 
számít az elmúlt száz év talán legfontosabb alapművének, mert a londoni 
gazdasági élet háborús hiénáinak a hálózatrendszerét tárja fel, hanem 
teljes valóságában megmutatja annak a hatalmi gépezetnek a működését, 
amellyel a tömegeket irányítják, az orruknál fogva vezetik, amellyel a 
vágóhídra terelik azokat a milliókat, akiket feláldoznak valamilyen 
érdekek mentén. Ha háborúról, népirtásról, emberek kizsákmányolásáról 
van szó, túlzás nélkül kijelenthetjük, ma is minden út Londonba vezet, 
ahhoz a Titkos Elithez, amelyik szó szerint rutinszerűen készíti elő a 
milliók életét kioltó kataklizmákat.

De vajon mi történik ma a világban? És milyen szálak vezetnek ismét 
Londonba? Donald Trump, az USA elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán 
elnök minapi sajtótájékoztatójának eseményei napok óta a legfontosabb 
beszédtémának számítanak a világ valamennyi médiafelületén. Elemzők, 
kutatók, különböző szakértők próbálják megmagyarázni a legalpáribb 
szintig süllyedt Trump-Zelenszkij-csörte hátterét, ami szó szerint 
példátlan a diplomáciatörténetben.

Mint ismert, Washington egy olyan megállapodást akart ráerőltetni 
Kijevre, amely az Egyesült Államoknak hozzáférést biztosított volna 
Ukrajna természeti erőforrásaihoz, ezen belül a stratégiai jelentőségű 
ritkaföldfém készletekhez. A folyamat azonban a Zelenszkij és az 
amerikai vezetés közötti heves konfliktus miatt elakadt, aminek egy 
sajtónyilvános durva veszekedés lett a vége.

Ezt követően Londonban 19 ország vezetője gyűlt össze a NATO 
vezérkarával, hogy további támogatásáról biztosítsa Ukrajnát. Ursula von 
der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy a következő 
héten Európa újrafegyverzésére nyújt be tervezetet, hogy megerősítse az 
Európai Unió biztonságát. Ukrajna jövőjéről kijelentette, hogy: “a 
biztonsági garanciák rendkívül fontosak. Erős helyzetbe kell hoznunk 
Ukrajnát, hogy rendelkezzen az eszközökkel, amelyekkel megerősítheti és 
megvédheti magát. Alapvetően Ukrajnát egy acél sündisznóvá változtatjuk, 
amely emészthetetlen a potenciális támadók számára.” Továbbá 
hangsúlyozta, hogy meg akarják mutatni az Egyesült Államoknak, hogy 
készek megvédeni a demokráciát.

Ha ezeket az eseményeket elhelyezzük a világpolitikai történések 
sakktábláján, egy érdekes játszma képe bontakozik ki előttünk. Először 
is nézzük Ursula von der Leyen nyilatkozatát: az eset szintén példátlan, 
amerikai szempontból nézve arcátlanul pimasz megnyilvánulás. Az 
USA-gyarmatként elkönyvelt EU vezetője szó szerint ráborította a bili 
tartalmát a gazdája fejére. De vajon mitől ilyen bátor Ursula von der 
Leyen? Aki megismeri a tényeket, annak egyértelművé fog válni, a 
Bizottság elnöke magától aligha merne ilyen kijelentést tenni. A 
játszmában neki betonbiztos védelme kell hogy legyen, másként nem 
ragadtatta volna el magát ennyire.

Zelenszkij pofátlan viselkedése a legnagyobb fegyverszállító, az USA 
elnökével szemben szokatlan húzásnak számít, már-már érthetetlenül 
ostoba ballépésnek tűnik. Vajon ez a véletlen műve, vagy a háttérben 
neki is van egy bástyája?

Trump lépése sem tűnik logikusnak. A világ ura előre nyilvánosan 
bejelenti a stratégiai szempontból fontos ritkaföldfémek amerikai 
hegemóniáját Ukrajnában, a szerződés aláírására berendelik a vazallust, 
aki nemcsak hogy nem írja alá a megállapodást, hanem szó szerint 
ordítozik az USA elnökével. Vajon életszerű ez?

Aki egy picit is ismeri a diplomáciai világot, az tisztában van vele: 
egy megállapodás aláírása már csak formalitás. Minden államközi 
megállapodást már jó előre leegyeztetnek az érintett felek, a megfelelő 
helyeken az utolsó betűig jóváhagyatják. Az ellenjegyzés már csak egy 
olyan aktus, amelynek inkább szimbólumértéke van. Logikus lenne, hogy az 
USA elnöke olyan helyzetbe kerülhet, mint amilyenbe a vazallus állam 
zongoristája szorította? Létezik, hogy úgy találkozik az alattvalójával, 
hogy nincs előzőleg elfogadott megállapodás? Egy olyan dokumentum, 
amelyet csak alá kell írni? Elképzelhető, hogy úgy jelentik be előre a 
kiemelt jelentőségű tárgyalást, hogy Trump szempontjából bizonytalan 
annak a kimenetele? Életszerű, hogy a világ első számú urának a saját 
vazallusával, egy kis senkivel kell veszekednie a kamerák előtt? Az 
állna a valósághoz közel, hogy Trump berendeli az alattvalóját a Fehér 
Házba, azért, hogy ott nyilvánosan megalázza? Csak a show kedvéért 
tartanak egy ilyen találkozót, amiből pont az USA elnöke jön ki rosszul? 
Trump hiába szimpatikus az alpári vitában, semmilyen érdemi eredményt 
nem tudott kicsikarni az alattvalójától. Jegyezzék meg jól: ezeken a 
szinteken csak az eredmény számít. Trump nemhogy nem érte el, amit 
akart, hanem a kakas bőszen kiugrott a fazékból, összerondította a Fehér 
Ház világos márvány padlóját és a média előtt kukorékolta tele a 
világot, majd a gazda döbbent tekintete előtt magabiztosan 
hazabattyogott a baromfiudvarba.

Pontosan ez valósult meg, de életszerű, hogy ennek kellett történni? 
Biztos van olyan fantázia, amibe ez beleférhet, de a nagypolitikai 
sakkjátszmák világában, ahol nemegyszer 10 lépést is előre tudnak a 
felek, ott ilyen helyzet egyszerűen nem következhet be. Csak úgy magától 
meg merte volna csinálni Zelenszkij ezt az őrültséget? Mert ennél sokkal 
kisebb ügyekért is küldtek Szent Péterhez vacsorázni különböző 
országvezetőket! Vajon kik állhatnak a Zelenszkij-kakas mellett, amely 
továbbra is bőszen kukorékol? Sokáig kerestem a kérdésekre a választ.

Számomra Alex Krainer magyarázata volt az, ami a gondolkodás 
képességével megáldott ember irányából közelítette meg az eseményeket. 
Krainert érdemes követni, nem akárki a geopolitikai és gazdasági 
világban. Krainer eredetileg horvát közgazdász, piaci elemző, kutató, 
kereskedő és fedezeti alapkezelő, aki 1996 óta dolgozik a pénzügyi 
szektorban. Ő alapította a Krainer Analytics céget, és alkotta meg az 
I-System Trend Following kereskedési rendszert. Tanulmányai és munkája 
során Svájcban és az Egyesült Államokban is élt, úgy tudom, jelenleg 
Monacóban dolgozik.

Trump választási kampányának egyik fő ígérete volt az amerikai 
támogatással zajló ukrán-orosz háború leállítása. Ennek a háborúnak az 
USA volt az első számú finanszírozója. Biden után Trump lépett fel a 
politikai színpadra, a beiktatása 2025. január 20-án volt. Nem kellett 
nagy stratégiai képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy mindenki lássa, a 
beiktatás után Trump magához rendeli az alattvalót és benyújtja a 
számlát. A háború drága dolog, és minden háborúnak ára van. A számlát 
megközelítőleg sem fedezték az amerikai cégeknek átadott ukrán 
termőföldek. Mi maradt még, ami értékes? Az ásványkincsek, ezen belül a 
stratégiai jelentőségű ritkaföldfém készlet.

Csakhogy a háborút nem csak az USA finanszírozta, hanem azok a 
nemzetközi pénzügyi hálózatok, amelyek a londoni Cityben székelnek, és 
amelyek a Rothschild bankház érdekeltségeihez tartoznak. Pontosan azok a 
hiénák, akik az első világháborút pénzelték. A Titkos Elit című könyv 
nagyon jól bemutatja ennek a hátterét és azt is, hogy az Egyesült 
Királyságnak csak az lehet a vezetője, aki a Titkos Elit embere.

Tehát közismert volt, hogy az USA Ukrajnában már megszerezte a gazdag 
termőföldeket, s ha ráteszi a kezét az ásványkincsekre is, a Titkos 
Elitnek nem marad semmi, esetleg némi morzsa az asztal körül. Ezért 
Trump beiktatása előtt a londoni Titkos Elitnek lépnie kellett. Aztán 
szó szerint a semmiből jelent meg a világpolitikai színpadon a nagy 
esemény: január 16-án Zelenszkij a távoli Londonba utazott, ahol az 
Egyesült Királyság 100 évre szóló partnerségi megállapodást írt alá 
Ukrajnával. Száz évre szóló partnerségi megállapodás? Hallottak már 
ilyenről? 100 év? Kik kötnek száz évre szerződést? Megtaláltam ezt a 
szerződést. A 14 cikkelyből álló megállapodás kétharmada katonai 
együttműködésről szól. Magyarán ez egy 100 éves katonai együttműködés, 
aminek a lényege, hogy a Titkos Elit londoni székhelye protektorátus alá 
vette Ukrajnát. Ezt később bővebben is bemutatom, most inkább térjünk 
vissza Alex Krainer elemzésére, aki különböző forrásokra hivatkozva azt 
mondja: A brit sajtóban alig említett, de hírszerzési források szerint 
100 évre szóló partnerségi szerződés, amely Keir Starmer brit 
miniszterelnök januári kijevi látogatásakor került aláírásra, 
biztosíthatja az Egyesült Királyság számára Ukrajna bányászati, 
energetikai és infrastrukturális erőforrásai feletti ellenőrzést. 
Krainer arra hívta fel a figyelmet, hogy a hivatalosan elérhető 
szerződés azonban egy nyitott végű klauzulát tartalmaz, amely a titkos 
mellékletek létét sejteti. Egy cseh hírforrás, az AE News, hivatkozva 
ukrán hírszerzési kiszivárogtatásokra, állítja: az egyezmény titkos 
pontjai garantálják, hogy a harcok befejezése után az Egyesült Királyság 
átveszi az ukrán kikötők, földgázmezők, tárolókapacitások, csővezetékek, 
valamint az ország titán- és ritkaföldfém-kincsei feletti rendelkezést. 
Ha ez igaz, akkor az Egyesült Államok még Trump elnöksége előtt hoppon 
maradt, hiszen Zelenszkij Washington helyett Londont választotta. A 
helyzetet tovább bonyolította, hogy az amerikai vezetés több alkalommal 
is diplomatákat küldött Kijevbe, de minden egyes alkalommal értetlenül 
álltak Zelenszkij ellentmondásos nyilatkozatai előtt. Marco Rubio 
amerikai szenátor, jelenleg külügyminiszter például személyesen tárgyalt 
az ukrán elnökkel, aki azt mondta, hogy kész aláírni a megállapodást, 
majd néhány nappal később a médiában teljesen az ellenkezőjét állította.

Donald Trump kijelentései az utóbbi hetekben arra utalnak, hogy 
tisztában van a brit-ukrán megállapodás titkos részeivel. Egyes elemzők 
szerint az amerikai elnök azzal a stratégiával próbálja aláásni ezt az 
egyezményt, hogy nyíltan diktátornak nevezi Zelenszkijt. Ennek célja 
lehet, hogy megkérdőjelezze az ukrán elnök legitimitását, hiszen ha 
Zelenszkij nem jogszerű vezető, akkor az általa aláírt brit megállapodás 
is semmissé válhat.
A brit kormány kétségbeesetten próbálja ezt a narratívát elfojtani. 
Nigel Farage-tól Boris Johnsonig mindenki hangsúlyozza, hogy Zelenszkij 
“törvényes vezető”, még akkor is, ha mandátuma hivatalosan lejárt. 
(Érdekesség, hogy Alex Krainer szerint Nigel Farage a kontrollált 
ellenzék része.) Az ukrán parlament egy sietve elfogadott határozatban 
megerősítette Zelenszkij hatalmon maradását, és maga a brit kormány is 
nyomást gyakorolhatott erre a döntésre.

A 100 évre szóló szerződés úgynevezett titkos klauzulái a londoni 
politikát gyeplőn tartó bankárvilág tipikus stratégiájához tartoznak. A 
Titkos Elit című zseniális könyvben számtalan példát találunk arra, hogy 
az első világháborút pont az ehhez hasonló együttműködési szerződésekkel 
készítették elő Londonban. Kivétel nélkül mindegyik államközi 
megállapodásnak volt egy titkos klauzulája, amit akkor nem hoztak 
nyilvánosságra, de az a leendő háborúban való szervezett, leegyeztetett 
együttműködés kereteit szabályozta.

Vagyis most mi történt?

London négy nappal Trump beiktatása előtt elvihette a vágy áhított 
tárgyát, az igazi zsákmányt. A nemzetközi jog szerint Ukrajna nemzetközi 
döntőbíróság elé kerülne, ha most aláírná az ásványkincsekről szóló 
megállapodást az USA számára. Ahogy a Krainer által említett forrás írja:

“Ezért nem írta alá Zelenszkij az ásványi anyagokra vonatkozó szerződést 
sem Kijevben, sem pedig néhány nappal később, a müncheni biztonsági 
konferencián. Hiszen az ásványkincsek január 16-a óta a londoni 
Rothschildok tulajdonában vannak.”
A globális sakktáblán merész húzásnak számít az eset. Mert ezzel 
mindegyik szereplő sakkba került. Sőt, a főszereplő, a béke is. 
Oroszország ugyanis alapfeltételnek tekinti, hogy Ukrajna semmilyen 
katonai érdekkör alatt nem lehet, azaz semleges államnak kell lennie. 
Csakhogy ez a semleges állam kötött egy 100 éves katonai együttműködést 
a londoni klikk tagjaival, egyben rátette a kezét az amerikai érdekekre, 
amivel sakkba került maga Trump is. A londoni Titkos Elit a 
Trump-Zelenszkij találkozó után azonnal összehívta a már említett 19 
uniós ország találkozóját a háború folytatásával kapcsolatban. És ott 
ebben lényegében megállapodás született, azaz egy másik irányból 
készülnek mattolni az amerikai érdekeket: a békét és a háború lezárását. 
Az amerikaiak viszont nem hátrálhatnak, mert ha kivonulnak, átengedik a 
geopolitikai bástyát azoknak, akik elvitték a zsákmányt. Dupla vereség, 
aminek szimbólumértéke is lenne, az USA vezető erejének a megingása, ami 
beláthatatlan következményekkel járhat. Viszont az is kétségtelen, hogy 
a háborút eredményesen az USA nélkül nem lehet folytatni, az EU azokat 
az erőforrásokat és technológiákat nem tudja egyedül biztosítani. Donald 
Trump el akart vinni mindent a zöld asztalról, de a 
Zelenszkij-találkozón derült ki, hogy a zsetonok már másnál vannak. 
Annál a londoni Titkos Elitnél, amelyik az első világháborút is 
kirobbantotta, amely az orosz-ukrán háború kitörésében a vezető szerepet 
játszotta. Mert ennek a szálait is Londonban kell keresni.

Ma már mindenki számára közismert, hogy a minszki megállapodás 
szabotálásában is a londoni Titkos Elit markában lévő Boris Johnson 
akkori kormányfő vett részt. Ennek az volt a lényege, hogy a NATO 
érdekkörei hagyják el a Majdan-téri események óta megszállt Ukrajnát. 
Ehelyett 2022 februárjában, a háború előtti napokban Boris Johnson 
Kijevbe utazott, és minden jel arra utal, hogy itt történt meg az a 
provokáció, ami az oroszokat támadásra késztette. Ugyanaz ismétlődött 
meg, mint az első világháborúban Németország esetében. London azonnal 
beszállt a háború finanszírozásába a gigantikus 130 milliárd font 
keretében, ami azóta ennek a sokszorosára nőtt. Az orosz-ukrán háborút 
gyorsan le lehetett volna zárni 2022 áprilisában az isztambuli 
tárgyalásokkal, ám ezt ugyancsak Boris Johnson akadályozta meg, ennek 
hátterét az orosz elnök egy interjúban is elmondta. Ezt pedig az ukránok 
részéről több, az akkori eseményekben kulcsszerepet játszó személy is 
megerősítette. Csakhogy a londoni Titkos Elit mindenáron folytatni 
akarta az öldöklést, ugyanis az jó üzletnek bizonyult. Pontosan 
ugyanazon forgatókönyv szerint zajlott le minden, mint az első 
világháború idején, amikor a Titkos Elit tagjai minden békekötési 
kísérletet megakadályoztak. Mint említettem: a háborúnak ára van. A 
bankárok óriási pénzt fektettek az öldöklésbe, ezen nem bukhatnak egy 
fillért sem. A következő hetekben tovább zajlanak a sakkjátszmák, 
amelyek tétje az Ukrajna nevű zsákmány maradékainak az elosztása. Két 
okos, az öldöklésben rutint és tapasztalatot szerzett vadállat néz 
szembe egymással, könnyen lehet, hogy valamelyikük Zelenszkijt is el 
fogja fogyasztani desszertként.

Szakács Árpád írását
Hajda Iván szerkesztette

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.