[Grem] Márc.7. Szt. Perpétua és Felicitász (1. sz.) karthágói vértanúk emléknapja

[Emoke Greschik]

 Karthágói vértanúk: Szent Perpétua és Felicitász
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2013. március 7., csütörtök
| 14:13
https://www.magyarkurir.hu/hirek/karthagoi-vertanuk-szent-perpetua-es-felicitasz
A Septimus Severus-féle keresztényüldözés idején, 203. március 7-én Karthágóban
szenvedett vértanúságot Perpétua, Felicitász, hitoktatójuk és három
hittársuk. Perpétua naplószerű feljegyzéseket készített a börtönbe vetett
és az elítélt keresztények élményeiről. Írása a jegyzőkönyvvel együtt szó
szerint az utókorra maradt. Felicitász a börtönben szülte meg gyermekét.

*Az észak-afrikai Karthágó környékén élő Perpétua, a fiatal, kisgyermekes
patríciusfeleség* *Felicitásszal*,* a rabszolganővel* *együtt hitjelölt
volt a keresztények közösségében. Hitoktatójuk Saturus volt: vállalta, hogy
a keresztség fölvétele előtt a szükséges oktatásban részesíti őket és még
néhány fiatalt.*

*Septimius Severus császár súlyos büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy
valaki zsidóvá vagy kereszténnyé legyen. Az ifjú keresztény csoport is
áldozata lett a császár rendeletének, aki halálra szánta őket.* *Saturus,
mihelyt értesült a rábízott hittanulók elfogatásáról,* *önként
jelentkezett, hogy védencei mellett állhasson. A hitjelöltek a börtönben az
első kínálkozó alkalommal megkapták a keresztséget – tudósít Perpétua. A
keresztségben erőt nyertek* *a szenvedések elviseléséhez.*

*Zsúfolt börtönbe zárták* *őket.* *„Borzadva riadtam vissza, mert még
sohasem tapasztaltam ilyen sötétséget. Borzalmas nap! Nyomasztó a hőség
ebben az embertömegben. Szorongás a katonák gyalázatos zsarolási kísérletei
miatt! És ehhez még a távol lévő gyermekem gondja is emésztett... Aztán
mégis elértem, hogy a gyermek mellettem maradhasson a börtönben. Így idővel
magamhoz tértem, és megerősödtem, amíg gyermekemet gondoztam. Sőt lassan
palotává lett számomra a börtön, úgyhogy szívesebben tartózkodtam ott, mint
bárhol másutt” – írta Perpétua.*

„*Az Isten Lelke arra indított, hogy a keresztvíztől ne kérjek semmi mást,
mint a test türelmét.” Nem szabadulást, hanem minden rájuk váró
veszedelemben türelmet és állhatatosságot kért Istentől magának és
társainak. A vértanú feljegyzéseiből tudjuk, hogy mind testvéri közösségben
állták a rájuk rótt kemény megpróbáltatásokat*. *A végsőkig ellentmondtak a
hittagadásnak. Krisztus szeretete töltötte be őket; a halálig tartó
testvéri összetartozás ragyogó példaképét tárják elénk.* * „Ti mindnyájan
testvérek vagytok” (Mt 23,8) – az Úr szavainak megfelelő magatartás valóság
volt az első évszázadok fiatal Egyházában.*

*Perpétua naplójának ókeresztény kiadója részletesen elbeszéli az
elszakíthatatlan barátok utolsó napjait és vértanúságát*. *Hosszú, felőrlő
fogság után kihallgatták őket
<https://www.magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Judit/Judit6/karth1.jpg>
a város fórumán, és mivel ott kereszténynek vallották magukat, halálra
ítélték és kivégezték őke*t. *Március 7-én arénába, vadállatok elé vetették
a keresztények kis csoportját; ám mivel az állatok nem ölték meg őket, tőr
oltotta ki életüket*.

A Depositio Martyrum március 7-én emlékezik meg a temetésükről. 1908- ban
Aquinói Szent Tamás emléknapja miatt március 6-ra tették át ünnepüket, majd
– miután 1969-ben, amikor Szent Tamás ünnepét január 28-ra helyezték –
Szent Perpétua és Felicitász napja visszakerült március 7-re.

*Szent Ágoston a két szent nevét összekapcsolva hívja fel a figyelmünket a
böjti fegyelem értékére: perpetua felicitas, azaz örök boldogság lesz
állhatatosságunk jutalma.*

Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250307/50568d4c/attachment.html>