[Grem] Óriási a baj, mindenki meneküljön innen: „Magyarországon a második legrosszabb a nők helyzete az EU-ban”!

[KEA]

Óriási a baj, mindenki meneküljön innen: „Magyarországon a második 
legrosszabb a nők helyzete az EU-ban”!

Ugyanakkor jobb hely lett Magyarország, mióta Cseh Katalin beült az 
Országgyűlésbe. Egy uniós mennyiségi mutatót tekintve mindenképp.

Mandiner, 2025.03.05. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2025/03/oriasi-a-baj-mindenki-menekuljon-innen-magyarorszagon-a-masodik-legrosszabb-a-nok-helyzete-az-eu-ban


„Magyarországon a második legrosszabb a nők helyzete az EU-ban” – adta 
hírül a Telex és az ATV, hivatkozva a Nemek Közötti Egyenlőség Európai 
Intézete (EIGE) nevű uniós ügynökség legutóbbi jelentésére; Cseh Katalin 
pedig ennek nyomán rögvest be is nyújtotta a Parlamentnek „az Isztambuli 
Egyezmény ratifikálását”.

Ami annyiban fura lépés, hogy az EIGE összesített rangsorában legutolsó 
helyen az a Románia áll, amely 2016 májusában mintaszerűen ratifikálta a 
dokumentumot,

2016. szeptemberi hatálybalépéssel; a nők elleni erőszak kategóriájában 
pedig a 12 vizsgált tagállam közül abban a Finnországban a legrosszabb a 
helyzet, ahol 2015 augusztusa óta hatályos az egyezmény (a 2017-es 
pontszámuk még lényegesen jobb volt, mint a 2024-es; de más uniós 
ratifikálóknak is sikerült lejjebb csúszniuk). Ehhez képest az EIGE 
számai szerint

Bulgáriában, amely ugyanúgy nem ratifikált, mint Magyarország, 2017 óta 
látványos javulás következett be,

így ott ma már a nők elleni erőszak szintje alacsonyabb az uniós átlagnál.

Ugyanakkor az országok összesített nemi egyenlőségi rangsorának 
megállapításakor

az EIGE a nők elleni erőszakot figyelembe se veszi

– de akkor mégis milyen mutatók alapján bizonyult Magyarország újfent a 
második legrosszabbnak? A hat vizsgált témakör a munkavállalás, a 
pénzügyi helyzet, a tudás, a hatalom, az idő, valamint az egészség. 
Ezeken belül a munkaerőpiaci helyzetet tekintve a magyar nők helyzete az 
uniós átlag feletti, a pontszám teljesen a középmezőnyt jelenti. A nők 
egészségügyi egyenlősége terén szintén középtájt, gyakorlatilag Dánia 
sarkában végzett Magyarország;

a szlovének és a csehek is jóval elmaradnak mögöttünk, az összes többi 
volt szocialista országgal együtt.

A sportolásra, kultúrára, szabadidős vagy önkéntes tevékenységekre jutó 
időt illetően a magyar nők és férfiak között nem nagyobb a különbség, 
mint a svédeknél vagy a finneknél – ugyanakkor arra a kérdésre, hogy 
„főz-e és/vagy végez-e házimunkát minden nap”, Magyarországon jóval több 
nő válaszol igennel, mint ahány férfi: a nőknek 59,3, a férfiaknak 
viszont csak 22,6 százaléka. De mielőtt bárki felkiáltana, hogy

tessék, a magyar nők be vannak parancsolva a konyhába: valójában 
EU-szerte a magyar nők főznek-takarítanak az ötödik legkevesebbet.

A svéd, a finn, a dán és pláne a belga vagy holland asszonyok mind-mind 
jóval inkább sürögnek-forognak a tűzhely körül, az olaszokról és a 
horvátokról meg már ne is beszéljünk – viszont ott a férfiak is jobban 
aktivizálják magukat. Máltán 78:63 arányban szorgoskodnak otthon a nők 
és a férfiak minden áldott nap – jó kis közös főzicskélések lehetnek 
arrafelé,

míg Németországban, a gyári raviolikonzerv hazájában 44:25 az arány.

Meglepőnek tűnik, de gyerekneveléssel, illetve idősek vagy 
fogyatékossággal élők gondozásával is relatíve kevés magyar nő 
foglalkozik nap mint nap: az EIGE szerint csak 28 százalék, szemben a 
33,5 százalékos uniós átlaggal; itt a nemek közötti különbség is 
teljesen átlagos.

Jó, jó, de akkor mitől lett Magyarország mégis ebben a rangsorban is 
utolsó előtti?

Mitől, mitől: mert a „hatalom” kategóriában szerzett legutolsó helye 
csúnyán lehúzza az összpontszámát,

miközben a kiemelkedően sok politikusnőt felmutató és pénzügyileg is jól 
álló skandinávoknak bérelt helyük van az élbolyban, függetlenül attól, 
hogy a jelentés szerint Finnországban például a 18–29 év közötti nők 
kétharmada szenvedett el 15 éves kora óta fizikai és/vagy nemi 
erőszakot, de Svédországban is 56 százalékuk (nem mintha a magyarországi 
39 százalékos adat szívderítő lenne).

Az EIGE számai szerint különösen is alacsony Magyarországon a nők aránya 
a legnagyobb vállalatok felügyelőbizottságaiban és igazgatóságaiban, 
valamint a kutatásfinanszírozási szervezetekben;

ellenben Németország dicséretet kapott, mert a (leköszönő) kormányban 
gyakorlatilag megvalósult a nemi egyenlőség.

Hogy Annalena Baerbock, Nancy Faeser és társaik révén jobb lett-e a nők 
számára Németország, abban talán joggal kételkedhetünk (különös 
tekintettel a Münchenben halálra gázolt anyára és lányára vagy az 
Aschaffenburgban megölt családapa özvegyére, illetve a megkéselt 
bölcsődés kisfiú édesanyjára, hogy csak a legutóbbiakat idézzük fel), de 
az EIGE mennyiségi mutatója alapján valóban szinte pazar ott a politikai 
döntéshozatalban a helyzet.

Mindenesetre Magyarországtól az uniós ügynökség elsősorban két területen 
vár előrelépést: a nők politikai-gazdasági döntéshozatalban való 
részvétele, valamint a nők rendelkezésre álló jövedelme terén, az 
ugyanis 2021 óta állítólag valamivel kevésbé nőtt, mint a férfiaké.

Nos, a két- és háromgyermekes anyák jövedelemadó-mentességével az 
utóbbit illetően borítékolható a javulás;

a politikai részvétel tekintetében pedig mostanra szintén beljebb 
lettünk: hiszen az hagyján, hogy Tolna 2-ben az időközin a szavazatok 64 
százalékával egy nő győzedelmeskedett a Fidesz színeiben, de Fekete-Győr 
Andrást is egy Cseh Katalin váltotta az Országgyűlésben.


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.