[Grem] Szt.Péter és Pál ünnepén Barsi B. atya elmélkedése

[Emoke Greschik]

 Barsi B. atya elmélkedése:   https://barsitelekmm.blogspot.com/
*Emberileg nézve soha nem érte nagyobb csapás* *az Egyházat kétezer éves
zarándokútja folyamán, mint* a*mikor – a hagyomány szerint – ugyanazon a
napon elveszítette két oszlopát: Pétert és Pált. Mégis*, mi keresztények
kezdettől fogva* győzelem*ként ünnepeljük ezt az eseményt, *mert hitünk
szerint a két főapostol vértanú halála nem* *veszteség*,* hanem nyereség.*
Nyereség nekik, akik „*a jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották, a
hitet megtartották” és tovább is adták, s fáradozásuk jutalmaként a
mennybéli hazába költözhettek.* És *nyereség az Egyháznak is*, hiszen
elköltözésükkel gyarapodott a mennyben a diadalmas Egyház, közbenjárásuk
pedig a zarándok Egyház hathatós támasza. A két apostol élete tehát nem
megszakadt, hanem eljutott a végső kiteljesedésre; *a két kiválasztott és
igaz tanú nem kudarcot vallott, hanem most ért fel a csúcsra; a két oszlop
nem kidőlt, hanem most vált csak igazán megingathatatlanná, úgyhogy bátran
támaszkodhat rájuk az Egyház épülete.*
A szentek halálában mindig megdicsőül az Isten. Kimondhatjuk, hogy
valójában *csak *a halál, *a szeretetből vállalt halál nyomhatja rá
életükre, munkásságukra a hitelesítő pecsétet*, *amikor hitvallásuk és
szeretetük maximumát nyújtva belépnek Isten dicsőségébe. *S ekkor nem
csupán előttük tárul ki az ajtó a mennyben, hanem Isten előtt is, hogy
*életpéldájuk,
tanúságtételük, tanításuk által *ő maga léphessen be abba a közösségbe,
ahol éltek, erőt, *bátorítást és mennyei vigasztalást nyújtva a közösség
minden tagjának. *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250629/d3c6dc81/attachment.html>