[Grem] Hetven év után megtalálták a recski munkatábor egyetlen még élő egykori foglyát

[KEA]

Hetven év után megtalálták a recski munkatábor egyetlen még élő egykori 
foglyát

Index, 2025.06.13.
https://index.hu/belfold/2025/06/13/kibeszelo-recsk-munkatabor-rab-tulelo-kutatas-emlekezet/


A beszélgetés elején arra kértem Kis Miklóst, a Recski Szövetség 
Egyesület elnökét, hogy mondja el a fiatalabb néző/olvasó korosztály 
kedvéért, miért is kerültek az emberek a recski kőbányába 1950 és 1953 
között úgy, hogy a rokonokat éveken át nem is értesítették tartózkodási 
helyükről.

Kis Miklós apja esetét említette, akit mindenféle magyarázat nélkül 
vitték el az államvédelmi hatóságok emberei Hatvanból, és tartották 
először a kistarcsai gyűjtőtáborban, majd onnan került Recskre. Őt, aki 
akkor körülbelül ötéves volt, anyjával és bátyjával internálták a 
Hortobágyra, ahol zárt, mezőgazdasági telephelyen, egy táborban éltek és 
dolgoztak. Ez természetesen nem ugyanaz, mint a kitelepítés, mert 
általában Budapestről, a lakóingatlanjaik megszerzése miatt telepítettek 
ki ezreket. Ezek a zömében pesti emberek vidéki gazdáknál vagy tanyákon 
helyezték el, de szabadon mozoghattak, és hetente ellenőrizték, hogy nem 
hagyták-e el új helyüket.

Eredetileg nem 1300 fős, hanem nagyobb létszámú tábort terveztek 
Recskre, de az végül nem épült meg. Az emberek többségét olyan táborokba 
vitték országszerte, ahol a korabeli szocializmus „hőstetteit” 
építették, gyárakat, erőműveket, vagy éppen mocsarat csapoltak le.
Hogyan kezdődött a végleges rablista utáni kutatás?

Másik vendégem, Herczeg Sándor politológus már régóta kutatta az 
autoriter rendszereket. Felelevenítette, hogy a rendszerváltás hajnalán 
– 1988–89-ben – kezdtek el beszélni, írni arról, hogy létezett egy 
munkatábor. A megszólalók között voltak korábbi foglyok, mint Zimányi 
Tibor, Kéri Kálmán (az első szabadon választott parlament korelnöke 
1990-ben), vagy éppen Faludy György költő és Sztáray Zoltán, aki 
1956-ban külföldre menekült, és 1981-ben megalapította a Recski Szövetséget.

Recsk igazán akkor került reflektorfénybe Magyarországon, amikor 
bemutatták Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza háromrészes, 220 perces 
dokumentumfilmjét. Ebben egykori rabokat szólaltattak meg a rettenetes 
körülmények és az ott zajló kegyetlenkedések miatt „magyar Gulágként” is 
emlegetett titkos recski kényszermunkatáborról. Herczeg Sándor felidézte:

     A filmben nyilatkozott Gábor György egykori szociáldemokrata rab, 
akit, zsidó származású lévén, koncentrációs táborba hurcoltak a 
világháború alatt. Visszatért, majd évekkel később Recskre vitték, 
amiről azt mondta, a recski tábor még Dachaunál is rosszabb volt.

„Hódmezővásárhelyi lévén végigkutattam az egyik legkegyetlenebb ávós 
tiszt múltját, akit a városomból vezényeltek Recskre – folytatja a 
politológus. – Így indult a kutatás, no meg az is fontos, hogy 
Böszörményi filmjéből készült egy könyv, amelyben már volt rablista. 
Észrevettem azonban, hogy nem minden név pontos, vannak duplikációk, 
elírások. Ezért elhatároztam, hogy összeszedem azok nevét, akik Recsken 
raboskodtak, és készítek egy pontos listát, hogy nevek fennmaradjanak az 
utókornak.”
Herczeg Sándor és Kis Miklós
Herczeg Sándor és Kis Miklós
Fotó: Szollár Zsófi / Index

A táborban mintegy 1500 ember fordult meg a 3 év alatt. Napi fejadagjuk 
1000 kalória volt, de mivel naphosszat követ törtek, simán elkelt volna 
4-5000 kalória is – ám itt egyértelműen a túlélés ellen dolgoztatták a 
rabokat. Bár nevek láthatók a Recski Emlékhelyen is, azonban még az a 
lista sem teljes.

Herczeg Sándor elmondta, hogy kutatásai során települési levéltáraknak, 
illetve határon túli magyar egyházaknak, sőt külföldi önkormányzatoknak 
is írt, de levelezett külföldre ment egykori rabok leszármazottaival, 
akik segítettek pontosítani a listát.

     Jelenleg 1200 embert sikerült beazonosítanom, és nemrégiben 
kiderült, hogy közülük egyetlen egy ember, Szabó Zoltán még életben van.

A politológus beszélt is vele, és megígérte neki, hogy nem árulja el 
pontos lakóhelyét. Szabó Zoltánt 21 éves korában az utcán állították 
meg, beültették egy autóba, és mindenféle indoklás nélkül elvitték. 
Ítélet nélkül járta meg a különböző táborokat, beleértve Recsket is, 
végül Tiszalökről szabadult három évvel később.

A műsorban még szó volt arról is, hogy:

     Milyen módszerekkel és hogyan őrizték a hírhedt tábort?
     Kik és miért árulták el egymást a recski tábor rabjai közül?
     Milyen trükköket alkalmaz egy vérbeli kutató, ha már minden veszni 
látszik?
     Hány tagja van még a Recski Szövetségnek, és kik az új jelentkezők?
     Betartották-e Recsken a nemzetközi hadifogolynormát?

[A műsor linkje az eredeti cikkben]]

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.