[Grem] Szilvay G.: Ha a keresztények nem élnek a politikával, akkor impotensek és önfeladók lesznek ...

[Emoke Greschik]

 Vegyük tudomásul: ha a keresztények nem élnek a politikával, akkor
impotensek és önfeladók lesznek

Sok keresztény eleve elveti a politikát mint piszkos és bűnös dolgot.
Persze, a politika piszkos és bűnös, de csak mint minden más tevékenység.
2025. június 04.

[image: null]
https://mandiner.hu/belfold/2025/06/vegyuk-tudomasul-ha-a-keresztenyek-nem-elnek-a-politikaval-akkor-impotensek-es-onfeladok-lesznekSzilvay
Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay-gergely>

A negyedik magyar CPAC újra összehozta Európa és Amerika jobboldali erőit.
Szellemi megerősítés, bajtársi együttlét, networking, ahogy angolul
mondják, szövetségkötés, bizalom- építés. Lendületben a Patrióták
Euró­páért az Európai Parlament más erőivel – az Európai Konzervatívok és
Reformistákkal, valamint a Szuverén Nemzetek Euró­pájával – együtt. Az
Egyesült Államok és Magyarország mellett lényegében egész Közép-Európa
képviseltette magát, ami

reményt adhat a V4, illetve a balkáni kapcsolatok erősítése szempontjából
is.

A szellemi építkezés másképp is folytatódott. A Mandiner és a XXI. Század
Intézet rendezvényén Schmidt Mária, Orbán Balázs, Mario Nawfal és Harald
Vilimsky beszélgetett az EU jövőjéről és a nemzeti szuverenitás
fontosságáról. A keresztény realizmusról pedig a téma nagyágyúi – köztük
Nigel Biggar, Eric Patterson, Robin Lovin – az MCC, a Nemzeti Közszolgálati
Egyetem és a Danube Institute szervezésében cseréltek eszmét. A keresztény
realizmus egy olyan politikamegközelítés, amely elkerüli a szekuláris és a
keresztény idealizmus, valamint a szekuláris realizmus hibáit is. Az
idealisták sokat moralizálnak, a realisták elvetik a morált, s egyik sem
jó.

A keresztény realizmus azt mondja: van morál a politikában, ami a közjó
elősegítése a hatalom eszközeivel.

Ám a politikai szereplők, akárcsak minden ember, esendők és bűnösek a
bűnbeesés óta, ezért nem bölcs dolog erkölcsös cselekvést várni tőlük
minden esetben, számolni kell a piszkos oldallal és persze a
hatalompolitikával. Van morál, de töredékesen tartjuk be.

Az ember emellett véges lény, megtestesültségében korlátozott, és nem tudja
egyformán szeretni az egész világot. Ezért elsődleges lojalitása a
családjához, kisközösségeihez, utána a népéhez, nemzetéhez fűzi, majd a
civilizációjához, és csak utána jön az emberiség. Amely közösségektől
többet kaptunk, azoknak többel is tartozunk.

Nem feladatunk megoldani a világ minden problémáját.

Ez az ordo caritatis, a szeretet rendjének Szent Ágoston-i és Szent Tamás-i
felfogása, klasszikus keresztény tan.

A keresztény politikai realizmus legismertebb szerzője az amerikai
kálvinista Reinhold Niebuhr. Gondolatait elsősorban külpolitikai
elméletként tartják számon, azonban az egész politikára alkalmazni lehet,
és e gondolkodás nagyban épít Szent Ágostonra, akit Niebuhr elődjének
tekint. De mindenkiből tudott meríteni, aki hívő keresztény volt, az
antropológiai pesszimizmus álláspontját osztotta – azaz az embert nem
tökéletesíthetőnek, esendőnek és bűnösnek tekinti –, s a hite hatást
gyakorolt a politikai gondolkodására. Szóba jön többek közt Jean Bodin,
Joseph de Maistre és a francia ellen­forradalmárok, Juan Donoso Cortés,

Carl Schmitt, C. S. Lewis, T. S. Eliot, G. K. Chesterton, XIII. Leó pápa.

Sok keresztény eleve elveti a politikát mint piszkos és bűnös dolgot.
Persze, a politika piszkos és bűnös, de csak mint minden más tevékenység. A
korai keresztények, az első évszázadok keresztényei elfogadták a politika,
a legitim hatalom létét mint Istentől valót, és attól kezdve a modern
pápákig hangsúlyozzák, hogy a világi hatalom mint olyan Istentől van – még
a keresztényüldöző Róma császárainak hatalma is.

Politika azért van, mert Ádám evett az almából, és kiűzettünk a
paradicsomból – egyfajta keresztény természeti állapotból –, ahol nem volt
történelem, mert nem volt bűn, és nem volt konfliktus. A bűn és a kiűzetés
nyomában jöttek a konfliktusok, létrejött a politika és a hatalom.

Ha a keresztények nem élnek a politikával, akkor impotensek és önfeladók
lesznek.

Nem kötelező persze mindenkinek politizálnia, de el kell fogadni, hogy ez
is egy hivatás, és akkor is nemes, ha bűnökkel teli. A keresztény politikus
is hibázik, és követ el bűnöket, mivel nem tökéletes, hanem esendő ember.

A CPAC és a keresztény realizmusról szóló konferencia a keresztény realista
politika ünneplésének is tekinthető.

***
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250604/1d41c351/attachment.html>