[Grem] Egyszer majd születik egy fiam...

[KEA]

Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni.
Három éves korától azt hajtogatom: „Édesem! Nem kell, hogy mérnök 
legyél! Nem kell, hogy jogász legyél! Nem fontos, mi lesz a 
foglalkozásod, amikor felnősz. Szeretnél patológus lenni? Egészségedre! 
Sportkommentátor? Parancsolj! Bohóc egy bevásárlóközpontban? Kiváló 
választás!”

És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó 
bohóc szétkent sminkjével az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc éves 
vagyok! Bohóc vagyok egy bevásárlóközpontban! Ilyen életet akartál 
nekem? Mégis mire számítottál, anya, mikor azt mondtad, hogy a diploma 
nem fontos? Mit akartál, amikor a matematika korrepetálás helyett 
kiengedtél a srácokkal az udvarra?

Én pedig ezt válaszolom: „Édesem, de hát én rád hagyatkoztam, nem 
akartam nyomást gyakorolni rád! Nem szeretted a matematikát, a kisebb 
gyerekekkel szerettél játszani.” Mire ő ezt mondja majd: Én nem tudtam, 
hová vezet ez, gyerek voltam, nem tudtam dönteni, de te, te, te 
tönkretetted az életemet! – és letörli koszos ingujjával az elmosódott 
rúzst. És akkor én ránézek és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon 
kétféle ember van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem 
érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”

Erre felkiált majd, és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig 
fog tartani.

Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp 
fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Ne légy hülye, 
Vologya, gondolj a jövődre, ha nem akarsz egész életedben egy 
call-centerben dolgozni.”

És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó 
informatikus, mély árkokkal az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc éves 
vagyok. A Google-nál dolgozom. Napi 20 órát robotolok, anya! Családom 
nincs. Mire számítottál, mikor azt mondtad, hogy a jó munka boldoggá 
tesz engem? Mit akartál elérni, mikor arra kényszerítettél, hogy a 
matematikát tanuljak?”

Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én azt akartam, hogy legyen 
használható felsőfokú végzettséged! Hogy legyenek lehetőségeid, drágám!” 
Mire ő ezt feleli: „A francba a lehetőségekkel, ha egyszer boldogtalan 
vagyok, anya! Megyek a bevásárlóközpontban a bohócok közt, és irigyelem 
őket! Ők boldogok! Én is ott állhatnék, de te, te, te tönkretetted az 
életemet!” – és megtörli a szemüvegét. És akkor én felállok, figyelmesen 
ránézek majd, és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember 
van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor 
egy komplett idióta vagy.”

Erre felkiált majd, és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig 
fog tartani.

Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp 
fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Nem azért vagyok, 
hogy bármit hajtogassak. Azért vagyok, hogy szeresselek. Menj apádhoz, 
drágám, és kérdezd őt. Én nem akarok beleszólni.”

És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó 
filmrendező, közép-oroszországi bánattal a szemében, és azt mondja: 
„Anya! Harminc éves vagyok. Harminc éve küzdök, hogy figyelj rám! Tíz 
filmet és öt színdarabot szenteltem neked! Írtam rólad egy könyvet, 
anya! Úgy látom, téged ez nem érdekel. Miért nem mondtad meg soha a 
véleményedet? Miért küldtél folyton apához?”

Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én nem akartam semmit eldönteni 
helyetted! Egyszerűen szerettelek téged, drágám, a tanácsokat meg apád 
intézi. Mire ő ezt feleli: „A francnak kellenek apa tanácsai, ha egyszer 
téged kérdeztelek, anya! Egész életemben a figyelmedért küzdök. 
Megőrjítesz, anya! Mindent képes lennék odaadni, csak legalább egyszer, 
legalább egyszer megtudnám, hogy mit gondolsz. A hallgatásoddal, az 
elszigeteltségeddel te,te,te tönkretetted az életemet!” – és 
színpadiasan a homlokához emeli a kezét. És akkor én felállok, 
figyelmesen ránézek majd, és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon 
kétféle ember van: az egyik él, a másik meg folyton vár valamit. Ha nem 
érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”

Erre felkiált majd, és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig 
fog tartani.

Lazuljatok el, mindegy, hogy mennyire próbáltok tökéletes anyák lenni, a 
gyerekeiteknek mindig lesz mit mondaniuk a pszichológusnak!”

Svetlana Hmelj: Egyszer majd születik egy fiam

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.