[Grem] Fwd: Fwd: Fekete István: Aratás

[KEA]

On 7/19/25 9:18 AM, Emoke Greschik wrote:
> Kedves András! Lennél kedves felidézni egy két személyes emléket azok
> közül, amelyekről tegnap  dr. Becker Zsókának adott válaszodban
> így.foglamaztál?  "Vagyok olyan szerencsés, hogy Fekete István
> világának néhány utórezgését még megtapasztalhattam kölökkoromban, 
> halasi  öregapáméknál, én ezért is értékelem nagyon."
> ...
Kedves Levtársak!

Igazándiból néhány apróságot tudnék csak kiemelni.

Kölökkoromban, és különösen igaz ez a nyári vakációra, nem volt idő.
Jöttek a napok, mentek a napok, egymás után, és nem volt haátirdő, nem
volt rohanás, kapkodás. Nemcsak az én számomra nem, de -- így utólag
visszaemlékezve -- öregapáméknál sem. Végezte a dolgát, bármiféle
kapkodás vagy idegeskedés nélkül, békés ritmusban. És rendszeresen
összejöttek, akár délután kártyázni (ramsli, tízfilléres alapon), vagy
valamilyen kalákában végzett munkára, mint mondjuk tarhonyakészítés.

Boltba nagyjából szódát cserélni (1,10 Ft volt a literes üveg üveg
cseréje), Chemotox, légypapír, és nagyjából itt volt vége a "fogyasztói"
létnek. A hulladék elsöprő fölényű többsége a trágyadombra került, s a
trágyadömb mögött , a szomszéd ház meg a tyúkól szögletében volt egy
foszlott, másra már nem használható vüles kosár, abban gyűlt "a szemét",
törött tányér, kiürölt Chemotox flakon és hasonlók, aztán azt évente kb.
egyszer elvitték valahova és elásták.

Zöldség, gyümölcs, tojás, tyúk, disznó a ház körül gyarapodott, illetve
a szöllőben (sic!), valami három kilométerre. A piacra örgapám nem
vásárolni, eladni járt, vitte a saját termesztésű gyümölcsöt
karkosárban, amiből a bicigli csomagtartójára három fért (kettő
kétoldalt, egy meg magára a csomagtartóra fölkötve), esetleg még kettő a
kormányra kétoldalt. És ez, így megérte kimenni a piacra. Juhtúrót
ismerőstől hozott, és persze a kenyeret akkoriban már ugyancsak boltban
vették -- miután a kemencéket hatalmi parancsszóval lebonttatták az
akkori bolsevikok. Még emlékszem a helyére, a kormos falszögletre,
kamrában volt lévén nem vesztegették a munkát a kemence helyének
eltüntetésére.

Öregapám és öreganyám, bármit is csináltak, azt valami hallatlan
nyugalommal, és valami hihetetlen célszerűséggel csinálták.

A vaásrnapi ebéd délben az asztalon volt, és öreganyám _nem_ hajnalban
fogott hozzá, pedig úgy kezdődött, hogy kipécézte, melyik tyúkot vágja
le, aztán megfogta, levágta, forrázta, kopasztotta, perzselte, bontotta,
kibelezte, szétszedte, föltette főni a kerti zöldségekkel, és ha épp
elfogyott a levestészta, akkor közben még gyúrt egy adaggal, abból
fölvágott, mondjuk, cérnametéltnek annyit, ami kellett, a többit meg
szárította, és eltette későbbre.

Öregapám meg kint a szöllőben főzött ebédre krumplilevest, ami úgy
kezdódött, hogy tüzet rakott előző évi venyigéből, kihőzott egy
krumplibokrot és kiszedte alőla a krumplit, azt megmosta, pucolta,
fölvágta stb., a vizet a gémeskútból húzta hozzá, és mégis mintha percek
alatt készült volna el. Ja, és olyan finom volt, hogy ma is bármilyen
kaját odaadnék érte.

Satöbbi.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.