[Grem] A homoszexualitás NEM biológiai eredetű, NEM veleszületett

[KEA]

Az ikervizsgálatok szerint nincs genetikai oka a homoszexualitásnak

Magyar Kurír, 2013.06.04.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-ikervizsgalatok-szerint-nincs-genetikai-oka-homoszexualitasnak


Nyolc, az előző húsz évben az Egyesült Államokban, Skandináviában és 
Ausztráliában készült, egypetéjű ikreket vizsgáló kutatás jutott 
ugyanarra a következtetésre: senki nem születik homoszexuálisnak.
hirdetés

Ha esetleg közre is játszik a genetika, az akkor is a kisebb tényező – 
mondja Dr. Neil Whitehead, akit Holland Davis szabadkeresztény zenész 
idéz blogjában. Whitehead 24 évig dolgozott az új-zélandi kormánynak 
tudományos kutatóként (Új-Zélandon egyébként nemrég vezették be a 
melegházasságot), majd négy évet dolgozott az ENSZ-nek és a Nemzetközi 
Atomenergia Ügynökségnek. Jelenleg japán egyetemek tanácsadója. 
Whitehead biokémiából és statisztikából doktorált.

Az egypetéjű ikreknek azonos a génállományuk, a DNS-ük, és azonos 
hatások érik őket születés előtt. Ha a homoszexualitásnak genetikai vagy 
születés előtti okai vannak, akkor az egypetéjű ikrek mindkét tagjának 
homoszexuálisnak kellene lennie. Dr. Whitehead megjegyzi: az 
egybeesésnek elméletileg 100 százaléknak kellene lennie. Azonban a 
statisztikák szerint ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja homoszexuális, 
akkor férfiak esetében csak 11, nők esetében csak 14 százalék az esély 
rá, hogy a másik is homoszexuális.

Mindez azt jelenti: a homoszexualitás születés után alakul ki. Dr. 
Whitehead úgy látja: a homoszexualitásnak olyan okai vannak, amelyek az 
ikerpár egyik felével megtörténnek, a másikkal nem. Az egyiküket például 
zaklatják szexuálisan vagy sokat néz pornót, a másik nem. Esetleg a két 
testvér különféleképpen reagál az otthoni vagy iskolai környezet 
kihívásaira.

Az első, egypetéjű ikrek homoszexualitására vonatkozó nagy tanulmány 
Ausztráliában készült, 1991-ben, amit az Egyesült Államokban készült, 
1997-es kutatás követett. 2000-ben aztán mindkét országban új 
kutatásokat végeztek, majd ezt követték a skandináviai kutatások.

2002-ben a Bearman–Brueckner-kutatás az Egyesült Államokban több tízezer 
serdülő gyermeket vizsgált. Ebben az esetben a fiúknál 7,7, a lányoknál 
5,3 százalék volt az esélye, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja 
homoszexuális; ez pedig jóval kevesebb a 2000-es, ausztrál 
Bailey-kutatás 14 és 11 százalékánál.

Mindehhez Dr. Whitehead hozzáteszi: a semleges, elfogulatlan akadémiai 
tanulmányok szerint a homoszexuálisok és biszexuálisok fele terápia 
nélkül is egyre inkább a heteroszexualitás felé orientálódik élete 
folyamán. A heteroszexuálisok 3 százaléka egykor homoszexuálisnak vagy 
biszexuálisnak tartotta magát. Az ilyen változások, szögezi le a 
professzor, mindenféle kezelés nélkül, természetes módon zajlanak le, 
sokszor igen gyorsan. Ráadásul a szexuális orientációban bekövetkező 
változások túlnyomó többsége a kizárólagos heteroszexualitáshoz vezet. 
Sőt, Dr. Whitehead szerint több ma a heteroszexuálissá lett ex-meleg, 
mint az aktuálisan homoszexuális.

A Bearman–Brueckner-kutatás szerint, amelynek a készítői melegpártiak 
voltak, ráadásul mindez még fluidabb a tizenéveseknél. Azon 16-17 
éveseknek, akiket „romantikus” érzelmek fűztek egy azonos neműhöz, 
szinte mindegyikük már különneműhöz vonzódott egy év múltán. A kutatók 
stabilitást a szexuális orientációban csak a heteroszexuálisoknál találtak.

Dr. Neil Whitehead hozzátette: a kutatások többségének eredményei 
nincsenek összhangban a médiából áradó képpel, miszerint a 
homoszexualitás megváltoztathatatlan, genetikus eredetű dolog. Csakhogy 
a kutatók nem állnak ki elmondani, mire jutottak, nem vonódnak be az 
aktivista tevékenységbe.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.