[Grem] A rózsafüzér, mint gyűlölködő, ítélkező fegyver? Álljon meg a menet!

[KEA]

A rózsafüzér, mint gyűlölködő, ítélkező fegyver? Álljon meg a menet!

Szent István Intézet, 2025.07.01. -- Varga Gergő Zoltán
https://www.facebook.com/photo?fbid=758397919860384&set=pb.100070705471742.-2207520000


✍️A napokban kikerült az internetre egy hosszabb okfejtés – a Pride 
ideje alatt a 35 fokban tűző napon, térden állva rózsafüzérező híveket 
kritizálandó – egy egyébként katolikus közéleti szereplő tollából (őt 
most nem nevezném meg, hogy a személye ne vigye el a fókuszt a jelen 
írás tartalmáról), ami több katolikus hívő által is meg lett osztva, 
meglepő módon pozitív felhanggal.

Ez az írás úgy fogalmazott, hogy a Pride egy békés önkifejezés, egy 
méltóságünnep, míg a vele egy időben zajló rózsafüzérezés nettó 
demonstratív ítélkezés, amely a vallást eszközzé silányítja. Erre 
reagálnék most, hogy miért hatalmas csúsztatás ez?

1️⃣Nem az ítélkezés, hanem a valóság szeretete vezet az imára
A keresztény hitből fakadó ima – akár egyedül, akár közösségben végzett 
– soha nem lehet pusztán „demonstráció”, kiváltképp nem provokáció. Ha 
mégis annak látszik, az nem a hívő hibája, hanem a világ torz tükre. 
Különösen akkor fontos ez, ha a másik oldalon nem csupán egy szimpla 
közösség, hanem egy olyan mozgalom áll, amely a teremtés rendje és a 
klasszikus, bibliai emberkép ellen lép fel. Ez a Pride, és ez nem 
egyszerűen „büszkeség”, hanem ideológiai gőg.

2️⃣ A Pride nem önazonosság, hanem ideológiai forradalom
A kortárs Pride-mozgalom nem pusztán arról szól, hogy az emberek 
bizonyos jogokért harcolnak, bár kétségtelen, innen indult a dolog. Már 
a mozgalom kezdete is lázadás: a Stonewall Innben történtek, amelyre az 
LMBTQ-közösség, mint „felszabadulás” emlékezik vissza, valójában egy 
melegbárban végzett rendőrségi razziára adott erőszakos válasz volt. 
Innen indult a „meleg felszabadítási mozgalom”, amelynek kifejezett 
célja – nyíltan bevallottan – a társadalom átalakítása.
Ez az ideológia nem elégedett meg azzal, hogy az emberek „elfogadják” a 
másságot – célja a normák eltörlése. Ezt támasztják alá az olyan 
szerzők, mint Marshall Kirk, Hunter Madsen, vagy a Gay Liberation Front 
alapítói, akik nyíltan beszéltek arról, hogy az amerikai társadalmat „át 
kell szerkeszteni”. És nem csupán gondolati szinten: a mozgalom hatalmas 
nemzetközi intézményrendszert épített ki (pl. ILGA), és 
dollármilliárdokban mérhető pénzügyi támogatottsággal bír, olyan 
multimillárdosok által, mint az egyébként meleg Tim Gill, a transz 
Jennifer Pritzker, vagy a napjait „transzhumánként” tengetni próbáló 
Martin Rothblatt, vagy épp az Európai Bizottság.
A Pride tehát korántsem egy egyszerű önkifejezés – hanem egy 
antropológiai forradalom ünnepe, amely tagadja a teremtett emberi 
természetet, a férfi és nő közötti komplementaritást, és a 
heteroszexualitást, mint az emberi természetbe írt szexuális rendet.

3️⃣A keresztény szeretet figyelmeztet – mert az igazság szabaddá tesz
A keresztény szeretet nem a hallgatás szeretete. A szeretet nem 
asszisztál a bűnös életformákhoz, hanem irgalommal figyelmeztet és a 
megtérés útját kínálja. Jézus a házasságtörő asszonyt sem ítélte el, de 
nem is relativizálta bűnét: „Menj el, és többé ne vétkezzél.” Ez az 
igazi irgalom, ez a keresztény etika forrása.
A Pride viszont nemcsak hogy nem bánja meg a bűnt, hanem büszkélkedik 
vele. Olykor körbejár egy mém arról, hogy hogyan sajnálkozik a többi 
főbűn, amiért a Pride egy egész hónapot kapott…
Itt nem pusztán egyéni életutak elfogadásáról vagy el nem fogadásáról 
van szó, hanem nyilvános demonstrációkról, ahol a „szexualitás, mint 
szabadság” képe jelenik meg, sokszor egészen obszcén és provokatív 
formákban – gyakran gyerekek szeme láttára. Ez nem a szeretet kultúrája, 
hanem a szégyen elvesztésének kultúrája.

4️⃣Az ima nem eszköz, hanem a legnagyobb szeretet kifejeződése
Imádkozni valakiért nem ítélkezés, hanem a legmélyebb jóakarat. 
Különösen igaz ez egy olyan világban, ahol már a szót is megfosztják 
jelentésétől, és ahol a gyerekeket is sok helyütt ideológiai nevelésnek 
teszik ki.

Amikor valaki a Pride idején rózsafüzért vesz a kezébe és imádkozik, azt 
nem azért teszi, hogy másokat provokáljon, hanem mert fáj neki, amit 
lát, a szakadék felé rohanó közeget rántaná vissza, hiszen ő is, 
szerettei is ebben élnek. Nem gyűlöletből, hanem reményből fakad ez az 
ima. A legnagyobb jót akarja: hogy a másik felismerje, ki ő valójában 
Isten szemében, és ne tévúton keresse az önazonosságát.

5️⃣A Pride nem a „más többiek” ünnepe, hanem a normalitás tagadása
A Pride nem egyszerűen a másság elfogadtatására törekszik, hanem a 
klasszikus erkölcsi rend dekonstruálására. Ezt nemcsak teológusok és 
filozófusok mondják, hanem (bár túl kevesen vannak) keresztény 
pszichológusok is. Hogy a magyaroknál maradjunk, Bagdy Emőke, Hal 
Melinda vagy Bánki M. Csaba is figyelmeztetett: a Pride vizuális és 
érzelmi tartalma – különösen gyermekekre – traumatizáló lehet. Nem 
semleges esemény, hanem olyan ingerek tárháza, amelyek zavarhatják a 
fejlődést, az önazonosságot, a biztonságos kötődést és az erkölcsi 
érzéket, amint erre Szilvay Gergely felhívta a figyelmet nemrégiben 
megjelent tanulmányában.

A köztereken látott bőrszerkós, pórázon vezetett vagy félmeztelen 
performerek nem véleménynyilvánítók, hanem gátlástalan hatásgyakorlók.

6️⃣A gender-ideológia filozófiája: az ember újraértelmezése
A gender-elmélet szerint az embernek nincs eleve adott természete és 
célja, hanem pusztán társadalmi konstrukciók terméke. Ez tökéletesen 
szemben áll a keresztény emberképpel, amely szerint az ember test és 
lélek elválaszthatatlan egysége, és akinek a teremtett világban van 
helye, értelme és célja.

A gender-elmélet azonban nem ismeri el ezt a célszerűséget (causa 
finis), sőt a világot is „varázstalanítja” (á la Max Weber), vagyis 
értelmetlen anyaghalmazként kezeli. Ezért válhat a test puszta eszközzé, 
a nem pusztán érzéskérdéssé, az identitás pedig végső soron politikai 
kijelentéssé. Ez az emberkép radikálisan ellentétes nemcsak a 
kereszténységgel, hanem a természettörvényt felismerő józan ésszel is.

7️⃣A gyermekek védelme: nem gyűlölet, hanem kötelesség A gyermekek jogai 
nem ott kezdődnek, hogy bármilyen felnőtt életformát „megismerhetnek”. A 
joguk a védettséghez, az egészséges fejlődéshez, a szexualitásuk 
fokozatos kibontakozásához fűződik. A Pride azonban – ahogy a 
szakpszichológusok rámutattak – nem csupán tájékoztat, hanem provokál. A 
látottak nem semleges képek, hanem erős és gyakran zavaró ingerek, 
amelyek identitászavarhoz, félelemhez, szorongáshoz vezethetnek.
Aki ez ellen szót emel – vagy rózsafüzért imádkozik –, az nem gyűlöl, 
hanem véd. És a gyermek védelme mindig elsőbbséget élvez a felnőttek 
önkifejezési igényével szemben!

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.