[Grem] Iszonyú nap virradt: „Hivatalosan is az EU legszegényebb országa lettünk”

[KEA]

[linkek az eredeti szövegben}


Iszonyú nap virradt: „Hivatalosan is az EU legszegényebb országa lettünk”

„Kíméletlen adat érkezett a magyar háztartások anyagi jólétéről” – igen, 
persze: kíméletlenül mutatja, hogy NEM vagyunk a legszegényebbek.

Mandiner, 2025.01.16. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2025/01/iszonyu-nap-virradt-hivatalosan-is-az-eu-legszegenyebb-orszaga-lettunk


Nem lesz könnyű, belátom. Szükség lehet majd egyfajta gyászmunkára is: a 
„hivatalosan is az EU legszegényebb országa lettünk” tartalmú állításra 
fogunk ugyanis egy pillantást vetni

(nem, nem Magyar Pétert idéztem, hanem Dobrev Klárát, de valóban könnyű 
keverni a kettőt).

Mint ismert, a papagájként ismételgetett állítás alapja egy darab 
Eurostat-táblázat, amely azt mutatja, mely tagállamban mennyit tudnak 
vagy akarnak fogyasztani a háztartások: az élen az átlagot erősen 
felfelé húzó Luxemburg áll, amelynek utolérésétől mentse meg a bolygót 
az Isten;

ha ugyanis a világ minden országa azon a szinten állna, idén már február 
17-étől kezdve túlfogyasztanánk a Föld idei erőforrásait.

Mindenesetre valahányszor frissít az Eurostat ezen az adatsoron, 
harsányan hordozzák körül számait a magyar nyilvánosságban: pffff, már 
megint Románia mögött kullog ez az elfuserált ország. „Kíméletlen adat 
érkezett a magyar háztartások anyagi jólétéről, uniós szinten borzasztó 
a helyzet” – hirdette a minap az Index is; most viszont, amikor egy 
másik adatsort aktualizált az Európai Unió statisztikai hivatala,

mély csend honol. Előállnék ezért a tényekkel.

„A háztartások megtakarítási rátája” című táblázat gyakorlatilag azt 
mutatja be, hogy a rendelkezésre álló jövedelem mekkora részét nem 
költik el a lakosok, noha akár el is költhetnék, mert hiszen a 
rendelkezésükre áll. Azaz az érem másik oldaláról van szó: arról a 
felhalmozott pénzről, amiről a fogyasztásos táblázat nem tud. Svájc 
vezet, 22 százalékkal; az uniós országok közül Magyarország a harmadik, 
Csehország és Németország mögött, Luxemburg előtt. A megtakarítási ráta 
2023-ban közel 19 százalék volt – Szlovákiában 7,2, Lengyelországban 
2,5, Romániában pedig mínusz 6,76.

Aki tanult matekot, az nehezen értelmezheti ezt másképp, mint hogy a 
derék románok hitelből szárnyalnak –

innentől kezdve tehát tessék eldönteni, hogy a) irigylendő-e a román 
fogyasztás, vagy b) szégyenletes-e a magas államadósság. Mert a két 
meglátás sajnos üti egymást: ha a románoknál a tomboló jólét jelének 
tartjuk, hogy tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takarójuk ér, akkor 
értelemszerűen a magyar államnál is üdvözölnünk kellene, ha bármilyen 
célra hitelből költekezik.

Figyelemreméltóak azonban a tendenciák is. A 2012-ig visszanyúló adatsor 
szerint a román háztartások csupán a 2020-as karantén idején nem voltak 
mínuszban (hanem kőkemény 1,58 százalékos megtakarítási rátát produkáltak),

ezzel a görögöket is alulmúlták,

akik a pandémia mindkét évét satnya, de pozitív mérleggel zárták. Ezzel 
szemben a magyarok 2012-ben 11,2 százalékról (kevéssel az uniós átlag 
alattról) indultak, ez 2017-ig lassan kúszott fel tizenháromig (kicsivel 
megelőzve az uniós átlagot), majd hetyke ugrásokkal kezdett fölfelé 
szökellni (leszakítva magáról a többi tagállam átlagát): 15,3 – 16,2 – 
17 – 18,7, majd 2022-ben a többi tagállamhoz hasonlóan (csak valamivel 
enyhébb mértékben) jött egy visszaesés, 16,5-re, hogy onnan aztán 
visszapattanjon a megtakarítási arány 18,96 százalékra (az uniós átlag 
13,2).

Ilyenkor szokott persze jönni a felkiáltás:

nono! ezek mind csupán átlagok! Valójában a magyar háztartások 
egyharmadának semmiféle megtakarítása nincs!

Eleve ügyes trükk ez: a román fogyasztás esetében sose indul megyére 
lebontott bogarászás, hogy mi újság például Botoșaniban, hanem 
gyönyörködnünk kell a mámorító 86 százalékos átlagukban – mihelyt 
azonban a magyar megtakarításokra terelődik a szó, kitör a 
szőrszálhasogathatnék.

De rendben, nézzük a részleteket. Induljunk ki abból, hogy a magyarok 
egyharmadának nincs megtakarítása.

Ami eleve nem jelenti azt, hogy a magyarok egyharmada eredendően 
mélyszegény,

vagy akár csak keveset keres – ki ne ismerné azt a típust, akinek kezei 
között elfolyik a pénz. Ahogy az alkoholizmus és a drogfogyasztás is 
rendszerfüggetlenül erős gátja a vagyonfelhalmozásnak. De maradjunk a 33 
százalékos adatnál, és lássuk, hogy is néz ez ki máshol. Hiszen honnan 
is tudhatnánk, hogy utolsók vagyunk, ha nem ismerjük a többi versenyző 
eredményeit.

Nem a legfrissebb az ING 2019-es nemzetközi tanulmánya, de támpontként 
azért szolgálhat: 15 országot vizsgálva (Magyarország nem volt közöttük) 
megállapították:

Európában és az Egyesült Államokban átlagosan az emberek 27 százalékának 
nincs spórolt pénze; Németországban akkoriban az arány 33 százalék, 
Ausztriában harminc százalék volt.

Arra a kérdésre, hogy időnként vagy többnyire elfogy-e a pénze a hó 
végére, a román válaszadók 69 százaléka felelt igennel, az osztrákoknak 
55 százaléka, de még a luxemburgiaknak is bő egyharmada. Ilyen esetben a 
románoknak csak szűk kétharmada fogja vissza a kiadásait; 42 százalékuk 
emellett vagy ehelyett kölcsönkér barátoktól vagy családtagoktól, 36 
százalékuk pedig hitelkártyához vagy kölcsönfelvételhez folyamodik.

Egy aktuálisabb felmérés szerint az osztrákok egyötödének tartaléka nem 
éri el az 500 eurót, ami alig több mint 200 ezer forint; a 
megkérdezettek háromnegyede állította, hogy váratlan kiadások fedezése 
céljából már vett igénybe különféle pénzügyi konstrukciókat.

Ettől még összességében gazdagok, persze – de rögzítsük, hogy ez a szint 
minősül az elérendő ideálnak.

A németeknél nagyjából minden negyedik polgárnak nincs kétszázezer 
forintnyi megtakarítása, és további egynegyed rendelkezik 500 és 1999 
euró közötti spórolt pénzzel, ami azt jelenti, hogy összesen a németek 
felének nincs 826 ezer forintnyi vagyonkája váratlan helyzetekre. Ez az 
arány az 50 és 79 év közötti korcsoportban is kereken 50 százalék; és 
akkor nézzük ehhez hozzá azt, hogy ebből hánynak még saját ingatlanja sincs.

A 68 milliós Egyesült Királyságban szűk egy éve 11,2 millió aktív korú 
élt olyan háztartásban, amelynek tartaléka nem érte el az 1000 fontot,

azaz a 492 ezer forintot, és további mintegy 10 milliónak volt 
legfeljebb 1500 fontja (ami 738 ezer forintnak felel meg); legalább 
három havi tartalékkal az összes aktív korú háztartás kevesebb mint fele 
rendelkezett. 2022 és 2023 között 6,8 millióról 7,9 millióra nőtt azok 
száma, akiknek egy pennyjük se volt a bankban, és ugyanezen év alatt 
félmillió dolgozó család süllyedt szegénységbe, így a nélkülözésben élő 
gyermekek száma 20 éves csúcsot döntött. Franciaországban 42 százalék 
képes minden hónapban félretenni,

miközben a lakosság egyötöde nemhogy nem rendelkezik megtakarítással, de 
29 százalékos mínuszban van,

azaz a jövedelmének közel egyharmadát kitevő adóssággal finanszírozza 
életét; az egyszülős családokban szintén mínusz 1 százalék az átlag.

Mekkora orbánozás és legszegényebbezés lenne itt, ha ugyanezeket a 
számokat Magyarország neve alatt látnánk egy kimutatásban!

A térkép túlsó felén a bolgárokról megtudhatjuk például, hogy 2022-ben 
egytizedük volt képes félretenni: „39 százalék normálisan élt, de nem 
tudott megtakarítani, 19 százaléknak hozzá kellett nyúlnia a 
megtakarításaihoz, 27 százaléknak pedig hitelhez kellett folyamodnia”, 
aminek három fő oka „a magas élelmiszerárak, az emelkedő energiaárak, 
valamint az infláció”. 2024 már jobb év volt: a bolgárok 22 százalékával 
előfordult, hogy félretett a hó végén; a 22 százalék 58 százalékának 
sikerült ez minden hónapban.

De ki-ki kedvére csemegézhet tovább a megfelelő keresőkifejezésekkel – 
aztán pedig, aki megtalálta, tárja ország-világ elé,

miként vonható le mindebből az a következtetés, hogy mára Magyarország 
az EU legszegényebb országa lett.

Nem, az nem érv, hogy de itt „a lakossági vagyon kétharmada a legfelső 
decilisnél van”: ez ugyanis nagyjából megfelel az uniós átlagnak, és 
alatta marad a cseh, osztrák, német, vagy pláne svéd számoknak.

(Nyitókép: MTI)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.