[Grem] 'Háború' egy telexes cikkel indítva

[KEA]

Kedves Egon és Levtársak!

A magam részéről árnyaltabban fogalmaznék: a "művelt Nyugat" nem tett 
meg mindent annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a fejleményt. Ami pedig 
a történelmi példákat illeti, nem érzem magam annyira felkészültnek, 
hogy érdemben be tudnék kukucskálni a hivatalos történelem függönye mögé 
-- azért hallottam már olyasmikről, hogy a II. világháborút az elsőnek a 
lezárása már borítékolta, meg Hitler sem hinném, hogy tisztán önerőből 
jutott a führeri székbe stb. Aminthogy azt sem hiszem el, hogy MP a 
saját megtakarított pénzéből indította el és finanszírozta a pártját, 
amíg a párttagdíjak el nem kezdtek becsorogni.

*

Találós kérdés (gugli nélkül): Ki a költő?

Egy finn leányka képe

Asztalfiókom néha kinyitom: rokon
s baráti kéztől küldött emlék-lomokon
egy rojtosan kitépett újságlap felén
a képről finn leányka arca néz felém.

Világvihar sepert át Finnország felett,
onnan sodorta ezt az újságlevelet
hozzám, hogy Metsäpelto Hillevi halott:
hét évet élt csupán s örökre elaludt.

Kék volt szeme, huncutkás-göndör a haja,
körültáncolta pajkos pillangók raja,
mese, imádság, anyacsók volt étele,
mély tükrű lelke Krisztus-arccal volt tele.

Kacagó szíve boldogsággal robbanó
kis bomba volt, mit láthatatlan víg manó
sereg dobált szeszéllyel s az, kit eltalált,
pár percre elfelejtett bánatot, halált.

E huncutkás fejecske arról álmodott,
hogy fent az égen csak tündér s hattyúfogat
suhan s karácsonyfával szállnak angyalok
s minden veszély csak itt a földön jár gyalog.

S szegényt épen felülről érte a gonosz!
Galádul tört százhetvenmillió orosz
a három milliónyi finnre, mint deli
mókusra medve, vélvén rögtön elnyeli.

Varázsló Vejnemöjnen a Kalevala
mélyéről fölkelt és dalolt: varázsdala
ráénekelt sosem látott havat, jeget
honmára s tankok, ágyuk útja elrekedt.

Sok hónapig zajgott a hősi védelem,
a muszka repülőraj dolgos várost, védtelen
nőt, gyermeket bombázva berregett,
Helsinkiben elsőnek ezt a gyermeket

találta el. Mily bús rekord! A kacagó
szívecskével nem labdáz már vidám manó.
Képét lelkem fiókja őrzi s homlokom
el-elborul, míg nézem mint egy jó rokon.







On 1/6/25 11:42 AM, Reinisch Egon wrote:
> Kedves KEA !
> 
> Szeretném megkérdezni tőled és egyébként Baják Lacitól is( aki azt írta 
> az amerikaiak háborút viseltek Oroszország visszaszorítására )ha már azt 
> írtad "az orosz-ukrán háborúért a Nyugat a felelős " hogy az 1939 -s 
> háborúért Lengyelország a felelős ?És az 1939 -40 s "Téli háborúért" 
> háborúért Finnország felelős ?
> 
> 1939 -ben Lengyelország komoly borsót tört a náci Németország orra elé 
> azzal hogy a tranzit korridor út és vasúti tranzit díját megemelte és 
> konvertibilis valutában követelte Németországtól és a feszült helyzetben 
> elkövetett kisebb nagyobb atrocitásokat németajkú kisebbség ellen vagy 
> Finnország provokálta Sztálint azzal hogy nem adta át  a kért kvázi 
> biztonsági zónát a Szovjetuniónak ?
> 
> Ha kimondod KEA hogy a nyugat a felelős az ukrajnai háborúért ahol 
> Putyin egy olyan szuverén államot támadott meg amelynek szuverenitását 
> öt részben kétoldalú részben nemzetközi szerződésben garantálta akkor az 
> analógia szerinti példákban Lengyelországot és Finnországot kell 
> szerinted KEA felelőssé tenni az említett  háborúk kirobbantásáért ? 
> .Ahogy ezt maga Putyin a saját maga által írt esszéjében leírta .
> 
> Üdv.E!gon
> ----- Eredeti üzenet ----- From: KEA
> Sent: Sunday, January 5, 2025 10:43 PM
> To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu ; Emoke Greschik
> Subject: Re: [Grem] 'Háború' egy telexes cikkel indítva
> 
>> Az alábbi cikket azoknak ajánlom, akik nincsenek 100%-ig meggyőződve
>> arról, hogy az orosz-ukrán háborúért a Nyugat a felelős.
>> https://telex.hu/belfold/2025/01/02/buda-peter-interju-titkosszolgalat-haboru-oroszok-orban-bekemisszio-putyin-fico-trump 
>>
> 
> Itt egy másik gondolatmenet is, még Somkuti Bálint nyilatkozata kapcsán,
> tavaly novemberből.
> 
> === === ===
> 
> Elméletben a konfliktusokról: miért kell harcolni? - Ukrajna és 1956
> 
> Kuruc, 2024.11.24. -- Doktor Faust
> https://kuruc.info/r/7/281156/
> 
> 
> Az utóbbi időben jelentős vitát – mi több, botrányt – generált különböző
> konfliktusok értelmezése. A vita középpontjában az orosz-ukrán háború és
> az '56-os forradalom állt, illetve a kettő (értelmetlen)
> összehasonlítása. Mivel a fenti elméleti kérdés is, ehhez szeretnék az
> alábbi gondolatébresztővel hozzájárulni.
> 
> A dolgok közepébe vágva, kezdjük Somkuti Bálintnak, az MCC azóta
> kirúgott szakértőjének november 4-i botrányos kijelentésével. A november
> 4-i dátum 1956-hoz kapcsolódik, a szovjet hadsereg magyarországi
> inváziójának megindulásához, nemzeti gyásznap. Somkuti ezen a napon írta
> ki Facebookon, hogy “Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem
> bolond!”. Ezt a kijelentését később arra javította le, hogy „Aki a
> túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!”
> 
> Az embernek eszébe jut ilyenkor az állatvilág. Most nem Somkuti kapcsán
> mondom, inkább például a méhekre gondolok. Egy méhnek a súlya 0,1 gramm,
> egy 80 kilós ember tehát nagyjából nyolcszázezerszer nehezebb egy
> méhnél. Mégis, ha a méhecske úgy érzi, hogy az ember fenyegeti, akkor
> támad, megcsíp, belénk szúrja a fullánkját, nem foglalkozik az
> erőviszonyokkal. Miért van ez? Vajon 80 millió év evolúció (amióta a
> méhek léteznek) csak arra lett volna elég, hogy a természet bolondot
> csináljon belőlük, mert nem ismerik fel a túlerőt? Ráadásul a többi
> állat is ilyen. Milyen harcias például a kakas! Az egész állat csak 4 kg
> körüli, fegyverként egy csőre van az ember ellen, mégis, ha úgy érzi,
> hogy megsértették a területét, akkor nekimegy az embernek, harcol, meg
> akar csípni.
> 
> Somkuti nemrég az Ultrahang műsorában (4:05-nél) próbálta meg tisztázni
> az álláspontját, amikor az alábbit mondta:
> 
>      Én csak annyit akartam elmondani, hogy van egy pont, amikor az
> önfeláldozásnak, az áldozatoknak a győzelem reményében van értelme, és
> utána már nincs. És az a vezető, vagy az, aki a győzelem reménye nélkül
> ontja a népnek a vérét [...], az nagyon súlyos felelőtlenséget követ el.
> 
> A fentiekből kiderül, hogy Somkuti alapvetően nem érti a konfliktusokat.
> Ő úgy képzeli, hogy akkor van értelme ellenállni, ha a nyerés esélye
> fennáll, de nem veszi figyelembe (nem tud róla?), hogy az elrettentés
> képessége is létezik. A védelempolitikában a stratégiai elrettentés
> célja definíció szerint az, hogy “az ellenfeleket meggyőzzük arról, hogy
> bármilyen agresszív fellépés számukra elfogadhatatlan következményekkel
> jár”.
> 
> Ez a definíció a válasz arra, hogy miért támad a méh (vagy bármilyen
> egyéb állat) nála nagyságrendekkel nagyobb ellenfélre is, ha fenyegetve
> érzi magát. Győzni talán nem tud, de az elrettentésre képes lehet. A
> legyeket például mindenki leüti, de a méheket az ember el szokta
> hessegetni, mert nem hiányzik egy csípés, és a vele járó fájdalom
> (hozzátéve, hogy egyébként sem akarnának leütni a szorgos méztermelő
> állatot). Az ember le tudná győzni a méhet, de nem éri meg a csípés,
> ezért békén hagyják őket, működik az elrettentés¹.
> 
> Jordan Peterson kanadai pszichológia professzor egyik előadásában beszél
> arról, hogy ha egyazon faj egyedei közötti konfliktusról beszélünk
> (mindegy, hogy az valamilyen emlős, madár vagy ízeltlábú), akkor igaz
> az, hogy egyik állat sem támadhatja meg alapos ok nélkül a másikat,
> akkor sem, ha az egyik jóval erősebb. Ennek az az oka, hogy ha mondjuk
> egy erősebb medve harcba keveredik egy gyengébbel, hiába győz az
> erősebb, akkor is jelentős esélye van arra, hogy megsérül. Ez pedig
> ahhoz vezet, hogy amikor legközelebb egy magához hasonlóval kell
> megküzdenie, már rosszabb eséllyel fog indulni, ami a végét jelentheti.²
> A fenti az országokra is igaz, egy erősebb ország sem támadhatja meg
> csak úgy a gyengébbet, ha az utóbbi jelentős veszteséget tud neki okozni
> (és ezzel a győztes rosszabb pozícióba kerül másokkal szemben), mivel
> ekkor nem fogja megérni. Sokszor mégis kialakul a konfliktus, ami annak
> is függvénye, hogy az erősebb fél hogyan méri fel az erőviszonyokat,
> mivel gyakran nem lehet tudni előre, hogy a gyengébb ország valóban
> rendelkezik-e az elrettentés képességével (tehát, hogy mennyire tudja és
> mennyire hajlandó megvédeni magát), ezért ezt a képességet időről időre
> tesztelik³.
> 
> A fentire szolgáltat példát a szovjet-finn háború (más néven a téli
> háború) 1939. november és 1940. március között. A szovjet népesség
> akkoriban 200 millió fő körül volt, a finn 3,7 millió fő körül. A
> szovjet haderő az internet szerint 3000 tankból és 3800 repülőgépből
> állt, a finn 30 tankból és 130 repülőből. Itt már egyből fel is
> tehetnénk a kérdést, hogy miért harcoltak a finnek, ha Somkuti elveit
> követve “az áldozatoknak a győzelem reményében van értelme”?! Nos, nem
> azért, mert a finnek úgy gondolták, hogy van mondjuk 1% esélyük nyerni,
> és akkor “próbáljuk meg, hátha”. Nekik a nyerési esélyektől függetlenül
> az elrettentési képességet kellett bizonyítani.
> 
> Ezzel kapcsolatban képzeljük el az ellenkezőjét, hogy a finnek nem
> harcolnak. A Szovjetunió küld egy táviratot, hogy holnaptól fél
> Finnország az övék, a finnek pedig kivonulnak, átadják a területet,
> mivel úgysem nyernének. De mi van, ha másnap küldenek egy újabb
> táviratot, hogy az ország másik felére is igényt tartanak, akkor onnan
> is kivonulnak?! Nem jut eszembe olyan példa, amikor valaki a saját
> területét csak úgy, ellenállás nélkül átadta volna.
> 
> Ami a téli háborút illeti, a túlerőben lévő szovjetek nyertek, de ezt
> mindenki csak pürrhoszi győzelemként szokta emlegetni, miután a finnek
> sikeresen bizonyították, hogy rendelkeznek az elrettentés képességével.
> A szovjeteknek nagyjából 127.000 katonája elesett, 265.000 megsebesült,
> valamint 1200-3500 közötti tankot és 261-515 közötti repülőgépet
> veszítettek. A finneknek nagyjából 23.000 katonája esett el és 40.000
> sebesült meg. Tehát el lehet mondani, hogy a szovjeteknek nem érte meg a
> területszerző kaland, amit eredetileg a Blitzkrieg mintájára indítottak,
> és néhány nap alatt szerettek volna befejezni.
> 
> Somkutinak annyiban van igaza, hogy van egy határ, ahol már a védekező
> félnek sem éri meg tovább harcolni. Ha mondjuk a finnek a 18 és 60 év
> közötti férfiak nagy részét feláldozták volna, ami utána demográfiai
> katasztrófához vezet, akkor ezt kellene mondani. De ennél jóval kevesebb
> áldozattal is be tudták bizonyítani, hogy képesek olyan veszteségeket
> okozni, hogy ne érje meg őket megtámadni.
> 
> Áttérve 1956-ra, nézzük először a forradalom kirobbanásának okait. A
> történészek írásaiból és a forradalmárok beszámolóiból is az köszön
> vissza, hogy a kommunisták olyan elviselhetetlenné tették az életet,
> hogy az akkoriak nem láttak más választást. Máthé Áron történész
> november 4-én, a Pesti Srácoknak adott interjúban úgy fogalmaz:
> “Mindenki meg akart szabadulni a diktatúrától, attól a rémálomtól.
> Csinálták, amit a szívük diktált – nem lehetett másként.”
> 
> Szerintem a forradalom céljaival kapcsolatban két dolog összemosódik. A
> magyarok meg akartak szabadulni a judeobolsevik terrortól, amit a
> forradalmárok a szovjetek kiűzésével szerettek volna elérni. A
> függetlenedés azonban a szovjet geopolitikai érdekek miatt nem jöhetett
> létre, nem győzhettünk a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen,
> így a forradalom elbukott. Ez az egyik dolog. A másik viszont, hogy a
> judeobolsevik terror fenntartása egyáltalán nem volt elengedhetetlen
> geopolitikai érdek, ezt a zsidó vezetőkből álló magyarországi
> kommunisták végezték a saját szakállukra, amiben az etnikai alapú
> ellenségességnek volt szerepe. Velük szemben az elrettentés működött,
> tehát itt elérte a célját a forradalom.
> 
> A magyarok a lakosság szükségtelen terrorizálásáért visszavágtak: néhány
> ÁVH-st felakasztottak vagy agyonlőttek, a harcokban a kommunistáknak 722
> áldozata és 1540 sebesültje volt, a szovjeteknek pedig ideiglenesen
> visszavonulót kellett fújnia. A Szovjetunió hírneve ugyancsak hatalmas
> csorbát szenvedett a világban. Ennek eredményeként a forradalom után a
> rendszer maga is megváltozott. Az ÁVH-t megszüntették, Rákosi külföldre
> takarodott, a róla elnevezett korszakot pedig felváltotta a
> gulyáskommunizmus, és mi lettünk a “legvidámabb barakk”. Minden magyar
> élete jobb lett, de ehhez az 1956-os forradalmárok önfeláldozása kellett.
> 
> A pesti srácok olyanok voltak, mint azok a régi utcagyerekek, akik
> tudták, hogy ha valaki rájuk száll, akkor úgy is vissza kell ütni, ha az
> ellenfél erősebb, mert különben bármit megtehetnek vele.
> Ami az ukrán háborút illeti, itt már a kiinduló helyzet és az eredeti
> célok is mások.
> 
> Oroszország a konfliktus előtt többször hangot adott annak, hogy Ukrajna
> nyugati érdekszférába sodródását olyan stratégiai fenyegetésnek tekinti,
> amely az orosz állam létét is veszélyezteti. Amennyiben Ukrajna teljes
> mértékben a nyugati érdekszférába kerül, az olyan következményekkel járt
> volna, mint az ukránok NATO csatlakozása és nagymértékű felfegyverzése,
> rakéták telepítése az orosz határra, gazdasági problémák okozása
> (például a gáz és kőolaj szállításnál), valamint Amerika innen szervezte
> volna a színes forradalmat Moszkvában. A nyugati médiában gyakran
> hallhattunk olyan magyarázatot, amely szerint Oroszország a cári
> birodalmat (vagy a Szovjetuniót) akarja újraéleszteni területszerző
> kalandokkal. Nekem az első magyarázat tűnik meggyőzőbbnek, ha a
> területről lenne szó, ennyi erővel Kazahsztánt vagy Mongóliát is
> elfoglalhatták volna.
> 
> A fenti azért fontos, mert adódik a kérdés, hogy miért harcol Ukrajna?
> Ha ugyanis az oroszoknak nem a terület, az élettér vagy bármi hasonló
> kellett, hanem Ukrajna nyugati érdekszférába sodródását akarták
> megakadályozni, akkor ebből adódik, hogy Ukrajna pedig azért harcol,
> hogy nyugati érdekszféra legyen. Ha szépen akarnánk fogalmazni, akkor
> azt kellene mondani, hogy Ukrajna a szuverenitásáért harcol. De milyen
> szuverenitásról beszélhetünk akkor, amikor a nyugatbarát rezsim a
> Majdan-puccs után került hatalomra, és Victoria Nuland szerint Amerika 5
> milliárd dollárt költött az ukrán színes forradalomra? A zsidó Porosenko
> és utódja, Zelenszkij, mint ukrán elnökök, már csak ez alapján sem
> tekinthetők olyan legitim vezetőknek, akik valóban az ukrán érdekeket
> képviselik.
> 
> Az ukránok tehát belementek egy olyan háborúba, ahol nem területet
> akartak tőlük elvenni, és a kialakult katasztrófa elkerüléséhez (ami
> egyre jobban az ukrán államiság megszűnésének irányába mutat) elég lett
> volna megegyezni az oroszokkal bizonyos politikai és katonai
> kérdésekben, valamint lemondani a nagyobb nyugati orientációról.
> Ha egy országot megtámadnak, általában győzni szeretne, de minimum a
> támadó felet elrettenteni. Mivel az oroszok a saját államuk létét látták
> fenyegetve, így a háborútól még a súlyos veszteségek tudatában sem
> lehetett volna őket elrettenteni, ugyanakkor az ukránoknak nem is ez
> volt a célja, hanem győzni akartak, kiszorítani az oroszokat. Hogy ez
> így volt, azt nem csak a hivatalos ukrán verzió mondja, hanem például
> ukránbarát balti és skandináv jobboldali szervezetektől is ez köszön 
> vissza.
> 
> A háború elején Ukrajnának volt egy NATO által kiképzett, jól felszerelt
> hadserege, harci tapasztalatokkal. Az orosz kémeket nyugati
> titkosszolgálati segítséggel kiszűrték, és azt is tudták, hogy háború
> esetén nagymértékű nyugati segítségre számíthatnak harci eszközökben, a
> világ legjobb hírszerző ügynökségének, a CIA-nek az információ
> szolgáltatására, továbbá a kollektív nyugat brutális gazdasági
> szankcióira és teljes kommunikáció háborújára az oroszok ellen. Ha
> esetleg az a példa is a szemük előtt lebegett, hogy pár évtizede az
> oroszok még alig tudtak győzni a csecsenek ellen, akkor joggal
> gondolhatták, hogy ilyen támogatással jó nyerési esélyeik lesznek.
> A fentiek ellenére a valóság mégis az, hogy az ukránok tévedtek. A
> háború felőrölte az első ukrán hadsereget, majd egy második és harmadik
> újonnan összerakott, egyre kevésbé harcképes hadsereget is. Miután
> nyilvánvaló lett, hogy ukrán győzelemre nincs esély, tehát az eredeti
> cél meghiúsult, az eddigi veszteségeket is figyelembe véve eljött az a
> pont, ahol fel kellene adni a háborút. Bár az oroszoknak nem a terület
> kellett, a háború fenntartása és a keleti részek magukhoz csatolása az
> az eszköz, amivel megakadályozzák Ukrajna nyugati érdekszférába
> sodródását, így Ukrajna minden nappal egyre több életet és területet
> veszít, és egyre mélyebbre kerül.
> 
> Egyes elemzők szerint Zelenszkij már döntött a 18-25 év közöttiek
> besorozásáról, mindössze az új Trump-kabinet elindulására vár taktikai
> okokból. Amennyiben Trumpék megvonnák tőlük a támogatást, akkor
> Amerikára fognák a fiatalok besorozását. Ha ez megtörténik, azt csak úgy
> lehet majd értékelni, hogy az ukrán zsidó vezetés szándékosan
> gyilkoltatja le a fiatalokat, demográfiai katasztrófát okozva anélkül,
> hogy ez bármilyen érdemi katonai célt szolgálna⁴.
> 
> A fentiek miatt tehát teljesen értelmetlen 1956 és az ukrán háború
> összehasonlítása. Előbbi egy forradalom volt, utóbbi pedig egy háború,
> és a kezdeti célok is alapvetően különböznek. A magyarok korlátozott
> veszteséget szenvedtek, és eredményeket értek el, az ukránok esetén
> viszont a saját államiságuk megszűnése bontakozik ki a szemünk előtt,
> brutális emberi és területi veszteségekkel. Zelenszkijék úgy vezették
> neki Ukrajnát Oroszországnak, mint egy repülőgépet egy hegynek.
> Visszatérve az MCC köréhez tartozó fideszesekre (Orbán Balázs, Somkuti,
> Kohán Mátyás), az egész botrány Orbán Balázs szeptember 25-i
> kijelentésével indult, aki szerint: “Pont 56-ból kiindulva mi
> valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5
> évvel ezelőtt”. Hogy Orbán Balázs politikusként értelmetlen módon
> összehasonlítja Ukrajnát és 1956-ot, ez még előfordulhat. Somkuti esete
> viszont sokkal súlyosabb, mivel ő annak ellenére nincs képben, hogy
> közben az NKE Hadtudományi Doktori Iskolájának oktatója volt, és a
> legnagyobb szaktekintélynek kellene lennie az országban. Másrészt,
> amikor a “bolond” kifejezést használta az ellenállókra, akkor átlépett
> egy határt, aminek meg is lett a következménye.
> 
> Ezt a fideszes tudatlanságot és arroganciát mutatja, amikor az Orbán
> Balázs interjú másnapján Kohán Mátyás a forradalmárokat támadva azt
> írja: “Ennyi az üzenet, a hősiesség mellett ez 1956 másik tanulsága –
> hogy nem csak az a hős, aki a ruszki tankra kardot ránt, hanem az is,
> aki még az első fegyver eldördülte előtt elkerül egy elkerülhető vesztes
> háborút.”
> 
> Ez utóbbit már Huth Gergely sem hagyta szó nélkül, szerinte: “1956-os
> szabadságharcosok hősies önfeláldozásának kigúnyolása (vö. kardot
> rántani a ruszki tankra) az Eörsi László-Ungváry Krisztián-féle
> posztbolsevik történész-gazemberek erkölcsi mocsarába vezet.“ Ezután
> Huth rámutat, hogy az ellenállást világháborús veteránok vezényletével
> szervezték meg (amennyire a rövid idő alatt lehetett), barikádokat
> emeltek, gazdálkodtak a hadianyaggal, Molotov-koktélokat használtak, stb.
> 
> A fentiek miatt egyébként különösen fájó, hogy úgy tűnik Kohánból
> akarnak valamilyen Bayer-féle véleményvezért csinálni, amikor neki a
> cikkei alapján semmilyen jobboldali identitása nincsen. Ő csak fideszes.
> Külpolitikai újságíróként dolgozik a jobbliberális/cionista Mandinernél,
> társadalmi kérdésekben pedig általában nem is szólal meg. Huth szerint
> az MCC sikerkalauz lett: pénz, elismerés, menő karrierlehetőség. Csak
> éppen a nemzeti érzés hiányzik...
> 
> 1956-ban azt tettük, amit kellett. A méheknek igazuk van, 80 millió év
> evolúció nem téved.
> 
> Dicsőség a hősöknek!
> 
> Megjegyzések:
> 
> ¹Elméletben az elrettentés akkor működik, ha a várhatóan okozott kár
> szorozva a sikeres kivitelezés valószínűségével nagyobb, mint a támadó
> által elért haszon szorozva a sikeres támadás valószínűségével.
> 
> ²Ezért van egyébként, hogy az állatok megpróbálják elkerülni az egymás
> közötti konfliktust, méregetik egymást, ágaskodnak, a béka felfújja
> magát, hogy nagyobbnak látsszon, a gyerekek is mindig a másik fölé
> ágaskodnak. A fokozatos eszkalációnak is ez az oka a nagyhatalmaknál:
> először fenyegetőznek, szankciókat alkalmaznak, hadgyakorlatokat
> tartanak, aztán jön a különleges katonai művelet, és végül a háború.
> 
> ³De lehet a konfliktus oka valamilyen magasabb geopolitikai érdek is.
> 
> ⁴A háború és a demográfia összefüggésében még a Biblia is állást foglal.
> Az 5Mózes 24:5 szerint: “Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen
> hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet. Egy esztendeig szabad legyen
> az ő házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett”. A népesség
> pótlására tehát a Biblia is megadja a lehetőséget, háború idején is,
> hogy valaki a feleségével legyen, és összehozzon 1-2 gyermeket. Egy
> háborút el lehet veszíteni, a görögöknek háromezer éves történelmük
> során számos vesztes háborújuk volt, de ma is köztünk vannak. A
> demográfiai katasztrófából viszont nem biztos, hogy van visszaút.
> 

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.