[Grem] Rossz időben, rossz helyen? Újvidéktől Magdeburgig

[KEA]

Rossz időben, rossz helyen? Újvidéktől Magdeburgig

Vonjunk párhuzamot tragédia és tragédia között, hátha segít bennünket 
eligazodni.

Mandiner, 2025.01.03. -- Andróczky Csaba
https://mandiner.hu/kulfold/2025/01/rossz-idoben-rossz-helyen-ujvidektol-magdeburgig


A novemberi tragédia során 15 ártatlan ember vesztette életét, miután az 
újvidéki vasútállomás előtetője összeomlott, és maga alá temette az 
alatta tartózkodókat. Szörnyű tragédia. Annál is inkább, mert egy 
véletlen körülmény úgy hozta, hogy

a tragédia pillanatában a helyszín közelében tartózkodtam, így sajnos 
közvetlen közelről éltem át a borzalmakat.

(Az egyik kétségbeesett hozzátartozó kishíján belém szaladt a 
kocsijával, csak a lélekjelenlétemen múlt, hogy nem ütköztünk össze.) 
Gyász és döbbenet. A kétségbeesésnél talán csak a tenni akarók 
elszántsága volt látványosabb (a közelben zajló építkezések munkagépei 
ugyanis sorokban várakoztak a helyszín közelében, ha esetleg szükség 
lenne rájuk).

A feltételezhető felelősök közül tíz személy vizsgálati fogságban van, 
ketten házi őrizetben, a lemondott építésügyi, közlekedési és 
infrastruktúraügyi miniszter pedig szabadlábon védekezhet. Eddig ennyi 
történt.

Sok vagy kevés, nézőpont kérdése.

Az emberek egyik csoportja a konkrét felelősök megbüntetését követeli, 
és ennél a pontnál megáll, beéri ennyivel, míg a másik csoport ennél 
többet akar, számukra az eset túlnyúl a személyes felelősség kérdésén, 
ők ugyanis rendszerhibát vélnek felfedezni, és a kormány lemondását 
követelik. Egy biztos, olyan helyzet nem állhat elő, hogy az esetnek ne 
legyenek felelősei – ebben az egyben vélhetőleg mindkét tábor egyetért. 
A többi – mondhatnánk - már politika. Ízlés, elköteleződés kérdése.

Anélkül, hogy a fentiekben állást foglalnánk, vonjunk párhuzamot 
tragédia és tragédia között, hátha segít bennünket eligazodni.

Itt van például a magdeburgi eset: a merényletben legalább öten 
meghaltak, és több mint kétszázan megsérültek. Tehát egy leomló tető, és 
egy szaúd-arábiai migráns, aki a karácsonyi vásár idején autójával a 
tömegbe hajt. Sokak fejében megfogalmazódhat a kérdés: rossz időben, 
rossz helyen? Nem gondolnám, ugyanis pont attól tragédia a tragédia, 
hogy egy természetes élethelyzetben történik velünk valami, aminek nem 
lett volna szabad megtörténnie. Álláspontom szerint a vasútállomáson 
való várakozás és a karácsonyi vásáron való részvétel is természetes 
élethelyzet.

Ugye még az? Számomra mindenképpen, és bízom benne, hogy a többség is 
ugyanígy gondolja.

Éppen ezért mondjuk ki, hogy az a kisfiú sem volt rossz időben, rossz 
helyen, aki a tragédia pillanatában az újvidéki vasútállomáson 
várakozott, hiszen a nagyszüleihez utazott volna vendégségbe, de 
ugyanakkor a magdeburgi tragédiában meghalt kilencéves kisfiú sem 
lehetett rossz időben, rossz helyen, mert ő meg a szüleivel egy olyan 
rendezvényen vett részt, amely a keresztény tradíciónkhoz, vagyis az 
európaiságunkhoz kapcsolódik.

Az egyiket a nagyszülei iránti szeretet, a másikat meg a család hite és 
meggyőződése vihette a tragédia színhelyére

(nyilvánvalóan egy olyan közösségben akartak lenni, amely hasonlóképpen 
gondolkodik a világról, mint ők). Az egyiknek is meg a másiknak is 
megvan a maga létjogosultsága.

Az újvidéki tragédia esetében eddig több miniszter lemondott, egy tucat 
ember vizsgálati fogságba került, mások háziőrizetben vannak, és 
egyvalaki szabadlábon védekezik. Sokak szerint ez kevés. Talán igazuk is 
van. Na de mi a helyzet a magdeburgi esettel? Itt előreláthatóan hány 
embert állítanak majd elő? (Az eddigi több száz hasonló esetet látva, az 
elkövetőn kívül nyilvánvalóan egyetlenegyet sem.) Ha párhuzamot vonunk a 
két eset között: ha egy fal leomlása után mindenáron mélyebb 
összefüggéseket keresünk az egyik oldalon, akkor jogosan merül fel a 
kérdés, hogy

a másik oldalon miért érnénk be pusztán annak az embernek az 
előállításával, aki az autót vezette?

Itt miért ne keresnénk a mélyebb összefüggéseket, például miért ne 
tennénk fel azt a kérdést, hogy mégis mi végre tartózkodhat egy ilyen 
ember Európában? Ki, illetve kik, és kiknek a nyomására nyitották ki 
Európa kapuit?

Az emberi életek kioltása mellett, a kultúránk ellen is támadás történt 
Magdeburgban, sőt, igazából ez lenne a cél. Egész konkrétan, hogy a 
jövőben lehetőleg ne szervezzenek karácsonyi vásárokat Európában, és 
semmilyen egyéb olyan rendezvényt, amely a keresztény tradíciónkhoz 
kapcsolódik. Mert ugyan mi másért folyna az öldöklés?

A magdeburgi esettel egy időben azok a hangok is megjelentek, amelyek az 
esetleges szélsőjobboldali tiltakozásokra figyelmeztettek

(az áldozathibáztatás tipikus esete), miközben jogosan merül fel a 
kérdés: lehet ezen jelenségek ellen még nem szélsőséges módon 
tiltakozni? Egyáltalán, lehet ezen jelenségek ellen úgy tiltakozni, hogy 
ne bélyegezzenek meg érte? (Egyesek azzal próbálják összezavarni az 
embereket, hogy a muszlim elkövető nem is szélsőséges, sőt egyenesen 
iszlámellenes. Igencsak különös, hogy egy ilyen ember pont a karácsonyi 
vásárra érkezőkbe hajt bele - már bocsánat, de a józan ész és a logika 
megbicsaklik ezen.)

A 70 éves Angela Merkel Szabadság c. könyvében úgy fogalmaz, hogy 
mindent ugyanúgy csinálna, és semmit nem bánt meg.

Ezt annak tudatában mondja, hogy 2015 óta már több száz ártatlan ember 
életébe került az a politika, amelyet kancellársága alatt ő maga is a 
zászlajára tűzött, hogy egyéb következményeiről itt most ne is 
beszéljünk. Könyvével mindezt elismerte, és visszamenőlegesen is 
igazolta, amivel tulajdonképpen aláírta a magdeburgi kilencéves kisfiú 
halálos ítéletét. Szégyen, hogy ezt Európa tűri.

Ha azt a politikát képviselnénk, amelyet Angela Merkel is képvisel, így 
biztathatnánk az újvidékieket: egy tető leomlásából nem kell általános 
következtetéseket levonni, csupán elszigetelt esetről van szó, 
ellenkezőleg, meg kell tanulnunk elfogadni, együtt élni vele, legfeljebb 
igyekezzünk elkerülni az olyan tetőket, amelyek a fejünkre eshetnek. 
Nemes egyszerűséggel: Wir schaffen das.

Ugye mennyire progresszív?

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.