[Grem] Mire jó a könyv?

[KEA]

Mire jó a könyv?

VDTA, 2024.12.06. -- Kiss Gyöngyi
https://cloud.vdta.hu/s/Gdr843N6kmTTYj8


„Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak” – tartja a közmondás, és ez 
csaknem 580 évig érvényes volt az európai civilizációra. A 
Gutenberg-galaxisnak azonban voltak előzményei. A mozgatható betűket már 
a 11. században kitalálták Kínában agyagból, később a koreaiak fémből 
készítettek hasonlót. Johannes Gutenberg zsenialitása nem a 
feltalálásban rejlett. A német ötvösmester a nyomtatás alkotóelemeinek 
összehangolásával írta be nevét Európa képzeletbeli Aranykönyvébe.

A XV. század közepén képes volt arra, hogy a mozgatható betűmintát, a 
nyomógépet, a festéket és a papírt együttesen alkalmazva, feltalálja a 
könyvnyomtatást. Örök hálám! – mondom a magam nevében, bár az is igaz, 
mostanában sokszor kesergek a könyvtáram sorsán. Szépnek szép, de mire 
való lesz utánam? Kinek kell majd egy-egy kötet, amit kézbe lehet venni? 
A technoforradalom ugyanis szélsebesen hömpölyög felénk, és felfalja 
hamarosan a másik felet.

Ahogy Krúdy Gyula mondja: „Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy 
élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.”

Igen, az olvasás halálát jövendölik egyes kutatók. Pedig jó lenne 
megúszni, mert számtalan előnye van.

Két és fél éve történt, hogy a kedvenc napilapot nem dobták be többé a 
postaládámba. Megszűnt a nyomtatott példány, és én úgy éreztem magam, 
mint akitől elraboltak valami fontos dolgot. Hozzászoktam, s már azon a 
híren sem lepődtem meg – talán az elnökválasztással kapcsolatban került 
elém –, hogy néhány amerikai szavazókörzetben gondot okozott egyeseknek 
az aláírás. A kattintások korát éljük, elég csak böködni, ki ír ma már 
kézzel?

Azt azért nem árt megjegyezni, hogy az ujjak finom motorikus munkája 
fejleszti a memóriát, élesíti az elmét. Az olvasás pedig javítja a 
problémamegoldó képességet, az összpontosítást, bővíti a szókincset, 
enyhíti az alvásproblémákat, oldja a stresszt, sőt, remekül alkalmazható 
a demencia kezelésében.

A veszély igen nagy: az utánunk jövő nemzedékeknek valóságos 
technológiai viharral kell szembenézniük, alkalmazkodniuk hozzá. Kevés a 
kapaszkodó, szédítően gyors a változás, s akkor még meg sem említettük 
az előttünk álló kvantumugrást, a mesterséges intelligencia térhódítását.

Ami nincs, az nem hiányzik. Levettük már a polcról Goethét, Jókai Mórt 
is zanzásítják. Nehéz a nyelvezete, és különben sem írta tele regényeit 
angol műszavakkal. A kicsi gyerekek már olyan technológiai környezetbe 
születnek, amelynek elemi tartozéka a televízió, az állandó 
mesecsatorna. Abba meg bele sem gondol senki, hogy mit okozhat egy 
kiadós áramszünet.

Én kivétel vagyok: öt évet pergettem le a boszniai háborúból ébredező, 
romos Szarajevóban. A vezetékes gázt elzárták, az ivóvíz gyakran nem 
folyt a csapokból, és hetente omlott össze az áramszolgáltatás.

Steigervald Krisztián úgy véli, hogy akik rendszeresen és elmélyülten 
olvasnak könyveket, azoknak a problémamegoldó képességük is lényegesen 
jobb lesz. A magyar generációkutató szerint ez annak köszönhető, hogy 
olvasás közben minden segítség nélkül kell elképzelnünk a leírt 
jeleneteket, helyszíneket és karaktereket.

A másik kulcsszó az elmélyülés, a kitartó, belefeledkező figyelem. Ezzel 
ugyanis elsajátíthatjuk az olvasmányban leírt tapasztalatokat, 
ismereteket. A rövid videók viszont semmit sem építenek belénk, készen 
kapjuk a vizuális élményt.

Ki ne járt volna már úgy, hogy egy remek könyvből készült film csalódást 
okozott, mert a képzelet sokszorosan felülmúlta a megvalósított képsorokat?

Mondhatjuk, mindez fölösleges beszéd, olvasunk eleget. Buszon, vonaton, 
sokszor az utcán járva, a zebrán átsétálva, ágyban, monitor előtt, de 
még a gépkocsiban, vezetés közben is. Csak hát a figyelem, az bizony 
megfeleződik. Felületesen faljuk a betűket, a tartalom nagy része nem is 
rögzül.

Tombol az információs háború, oda jutottunk, hogy az ukrajnai öldöklés 
jelentős része is a kibertérben zajlik. Drónok és hamis hírek röpködnek, 
a napi olvasmánytól megfájdul a fejünk, szó sincs itt elmélyülésről. Az 
ember nehezen tűri a támadást, nincs kapacitása a dömpingre.

Agykutató tudós előadásán hallottam, hogy az evolúció során volt mód az 
alkalmazkodásra, mert sokáig arányos volt a fejlődés üteme. Az elmúlt 
két-három évtized azonban robbanást szabadított ránk. A médiaterror 
tömegtermelésre szakosodott.

Ömlik ránk a hírzuhatag, majd belefulladunk. Termékei ilyen nagy 
mennyiségben befogadhatatlanok, és nagy részük kihullik a rostán. A 
megdöbbentő, a hihetetlen persze marad.

Advent van, megint reménykedünk, várakozunk a jóra. Eljöhetne hozzánk 
Könyvtündér, hogy meggyőzzön bennünket az igazi olvasás gyógyító erejéről.

*„Az olvasás lelki gyakorlat. Egyedül maradhatsz, miközben az egész 
világegyetem megnyílik előtted. Arra tanít, hogy erőfeszítés nélkül 
koncentrálj, olyan természetesen, mintha egy régi barátoddal 
beszélgetnél. Erősíti az emlékezést és serkenti a memorizálást. 
Fegyelmez és fejleszti a művészi érzéket. Rendezetté tesz és ihletet ad. 
A leírt betűk kis lényekként élnek benned és áramlanak ki szavaidban kis 
bölcsességekként, amelyek a tieid, és így mindenkié lesznek.”*

Erre mind jó a könyv.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.