[Grem] A 8 boldogság kapcsán

[Tamás Molnár]

Kedves Csoporttársak!


      Fogadjátok szeretettel a tegnapi evangéliumhoz kapcsolódva pálos
növendéki időm alatt fogant írásomat, melyet a jobb olvasási élmény miatt
PDF-ben is csatolok.

Üdv:
néhai Bendegúz OSPPE

A hegy éneke

     Egyház anyánk ma a nyolc boldogságot adta elénk, emlékeztetve
mindnyájunkat arra, hogy boldog életünk csak az Úr Krisztus szerinti
életvitelben lehet. Ó, hányszor, de hányszor olvastam már Szent Máté „Hegyi
beszédét”, hányszor, de hányszor elbűvöltek az Úr Jézus szavai. Valóban,
igazi szentbeszéd ez, nemcsak azért, mert ő mondotta, hanem azért is, mert
minden életúthoz eligazítást adott eme fönséges tanításával, hogy az
olvasó, és mindezt követő és megélő lélek megistenüljön, vagyis Isten
akarata szerinti életet éljen. Volt időszak, mikor több egymást követő
napon át újra és újra kinyitottam a Szent Evangéliumot ennél a résznél, s
mindig, mint örökkön újat, mint időszerűt olvastam eleven és tiszta szavait.

     Ó, bár teljesen általtjárnának és formálnának eme szavak, ó, bár
szerintük élnénk az áldott lelki szegénységben - mégis gazdagon -, mert
Istent bírnánk, s vele a mennyeknek országát ragadnánk önnön magunkhoz,
hogy az isteni tanítás megelevenedjék bennünk, hogy világossággá válva,
Krisztus általunk is beragyoghassa a soha nem múló szeretet fényét a
lelkekbe. Ó, mily meleg és sokszínű lehet az életünk mindezen tanítások
által, mert mindegyik, együtt és külön-külön is, ugyanazt arcot önti a
lélekbe: a szerető Isten arcot, mely által megittasulva az szabadon elvet
és elfogad mindeneket, örül és nevet, sír és zokog, mert az érzelmek
húrjain már Isten játszik szívében, az Isten, ki egyedül tudja mi a jó és
mi a rossz, ki egyedül ismeri az emberi lélek szomjúságát, vágyát. Ő az
egyedül, ki tudja a boldogság dalának elveszített és lélekemelő dallamát,
mely a mélységekbe tekint és a magasságokig hág; s ő az, aki újra
elsuttogja e dallamot minden ember fülébe.

     A lélek ettől megéled, levetkezi vaskos jégpáncélját, s olvadni kezd
fagyos szíve, mert tudja ez az a dal mely neki szól, ez az a dal, melyet
hallgatnia és szüntelen énekelnie kell, mert tudja csak e dalt énekelve, -
énekelve egész életével - leli meg nyugalmát az Istenben, „ki látván a
sokaságot, felmené a hegyre, szólásra nyitá ajkát, így tanítván:
Boldogok…”, boldogok vagytok kik éngem hallotok, kik megálltok lerakva
szívetek terheit, kik szomjúhozzátok most az én szavamat, „mely lélek és
élet”, mely minden kor emberének utat mutat.

     Gyermekem, „ne kérdezd, hogy jutsz fel a hegyre. Csak föl-föl egyre!”
Föl, arra bércre ahol csak én állok, ahol nincs hely már talpalatnyi sem,
ahol csak énbelém kapaszkodva tudsz megállni. Ne félj! Én erősen foglak, én
soha-soha nem engedlek el! Ne félj a vihartól, mely körülöttünk tombol –
csak látszat. Látszat, „mert ez a világ elmúlik”. Ne nézz le hát, mert
elszédül, megrémülsz! Ne nézz le, csak nézz rám, mert én vagyok akit
kerestél; tekinteted mélyedjen szemembe, nézz rám!, és hidd: szeretlek; és
soha meg nem vetlek! Hidd, és tudd, ez a boldogság, ez a hegy melyen túl
már nincs semmi, ez az irgalom mely létben tart, ez a „szomorúság, mely
örömre fordul”. Lásd, itt üldöznek téged sokan, hogy letaszajtsanak, hogy a
mélybe lökjenek; sokan vannak kik utánad kapnak, hogy lerántsanak a mélybe,
sokan vannak, kik hízelegnek sok csalóka és múlandó kincset villogtatva,
hogy lecsaljanak; de te csak rám nézz! Ne úgy, ahogy Péter nézett rám mikor
megindult felém a tengeren, mert ő félrenézett és megijedt, s rögtön
süllyedni is kezdett; ne, te ne így nézz rám, hanem mélyen,úgy hogy végre
megértsed, az én szememben van mindaz, amit látni akarsz, „az én fényemben
látod meg az igazi fényt”, nézz hát rám, mert elveszesz!

     Ez a Boldogságok hegye, ez a Tábor, ez az Olajfák ligete, ez lesz a
Golgota is; így szeretlek téged, vedd észre: ölellek, kivonhatatlanul.
Ölellek, s önmagam szívébe olvasztalak kitörülhetetlenül. Ne rettegj a
kereszttől, az üldözéstől, megvetéstől, kisemmizéstől, arcon köpéstől,
„mert senki sem szakíthat el téged szeretetemtől, se hatalmasságok sem
angyalok…”, semmi, semmi; csak te magad, ha eltekintesz és elcsábulsz, ha
már nem hiszel szavamnak, ha más álboldogság után nézel. Én mindent
megteszek éretted: megszületek újra nap, mint nap, csak érted, virrasztok
oly sok tabernákulum mélyén, mint az olajfák alatt, rettegve attól a
gondolattól, hogy elveszíthetlek, hogy nem tehetlek boldoggá. Hozzád szólok
az Írások által, szolgáim szavával; hozzád, csak hozzád, halld! „az élet
igéit” suttogom feléd, a rég elfeledett dalt, a szeretet himnuszát.
Megtöretek újra és újra az oltárokon, mint egykoron a Koponya hegy ormán,
megfeszülők, meghalok, meg akarok halni benned, hogy elhalva „bő termést
hozhassak” a szívedben; termést, melyen mind a nyolc boldogság gyümölcse
függ, mely táplál téged és másokat, hogy lélekmentő munkám végeérhetetlenül
hömpölyögjék a történelem tengerén, míg el nem jön „a haragnak végső napja,
mely a világot lángnak adja”, melyen az Atya megnyitja a könyveket, hogy
aztán „ítélvén élőket és holtakat” becsukhassa őket örökre.

     Én akkor majd ott álok, s mutatom áldozatom érettetek, én könyörgök
értetetek, ne féljetek! Csak addig meg kell tanulnotok a hegy énekét, a
dalt, melyet nektek tanítani akarok, hogy felismerjétek majd akkor az én
hangomat, mint a juhok a pásztor hangját. Addig figyeljetek rám, kérlek
benneteket, addig hallgassatok engem, addig éljetek tanításom szerint,
addig nézzetek csak rám, mert én azt vágyom, hogy boldogok legyetek,
boldogok legyetek egy egész örökkévalóságon át, egy végtelen ölelésben,
melyben szívetek átveszi az én szívem ritmusát, mert csak az én szívem nem
szűnik meg dobogni… értetek.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250217/18a184cb/attachment-0001.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: A hegy e?neke[1].pdf
Type: application/pdf
Size: 268894 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250217/18a184cb/attachment-0001.pdf>