[Grem] Téli kamra

[KEA]

Téli kamra

A városi embernek ma már egyre megy: tél van-é avagy nyár vagy esetleg 
másféle évszak. Karácsony tájékán készül némi kocsonya, töltött káposzta 
esetleg, de különben a városi ember ugyanazt eszi télen-nyáron: salátát, 
jércemellet, hamburgert, müzlit, és más efféle borzalmas dolgokat.
De falun itt-ott még föllelhető némi maradéka az igazi téli ízvilágnak, 
falun még hébe-korba rábukkanhatunk egy igazi téli kamrára is.

Nagy barátja vagyok a kamráknak, nekem ugyan nincsen kamrám, vagyis van, 
de az semmit sem ér. Olyan igazi hűvös, tágas kamrám, amilyennek egy 
kamrának lennie kell, olyanom nincsen, és nem is volt tán soha. De én 
tudok örülni más jó kamrájának is, aminthogy tudok örülni más 
tehetségének, motorjának vagy gyerekének. Boldog vagyok, ha 
bekukkanthatok egy igazi jó kamrába, amelynek vékony, cakkos szegélyű, 
fehér vagy kékfestő terítővel borított polcain katonás rendben 
sorakoznak a napsárga barackdzsemes üvegek, a csillogó, fekete szilvák, 
a paradicsomlével teli flaskák, a vidám lecsók, a harsány savanyúk, 
uborkák, paprikák, dinnyék, céklák, csalamádék, lenn a sarokban teli 
zsírosbödön kéklik, odafönn pedig a rudakról enyhe füstszagot ádva 
lógnak a kolbászok, szalonnák, sódarok.

Egy ilyen régi, békebeli kamrából minden kikerül, ami télen táplálék 
gyanánt szóba jön. Mert a vidéki ember télen sok mindent csinált, de 
azért mindenekelőtt: evett. Mert ilyenkor jutott rá idő, és jutott hozzá 
való is. Túl vagyunk az eltevéseken, megsavanyodott a hordóban a 
káposzta is, túl vagyunk a karácsonyt előző torokon, túl a füstölésen, 
túl vagyunk immár mindenen.

Lehet a fagyasztóból, régen a zsír mélyéből halászni elő a hurkákat, 
kolbászokat, oldalasokat, sülteknek vagy éppen jó kocsonyának valót. 
Ilyenkor készülnek a húsok mellé a legfinomabb párolt káposzták, 
szuttyogós hagymás krumplik, és persze ilyenkor kerülnek elő azok a 
savanyúk, csalamádék, kicsi dinnyék, zöldparadicsomok, uborkák, 
amilyenekhez hasonlót senki más készíteni nem tud, csak a mama, pedig 
nem tesz bele semmi különöset, mondja mindig, és mégis az íze, zamata, 
állaga mindig különös és különleges lesz.

A tél a sűrű levesek szaka: a jó fokhagymás, csülkös bablevesé, a 
savanykás, majoránnás krumplilevesé vagy a kolbászok mellé fölakasztott 
szárított füzérből szakajtott vargányából készített tejfeles gombalevesé.

Falun még tudnak a népek enni, meg kéne nekünk, városiaknak is próbálni 
újra.

Bächer Iván

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.