[Grem] Lóránt Károly cikk Ukrajnáról

[Jancsó Béla]

Lóránt Károly cikk Ukrajnáról, benne idézet Henry Kissinger a Washington 
Postban 2014. március 5-én – a Majdan téri puccs után – megjelent cikkéből.

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20250825-nyitnak-e-az-ukranok-becsben-cukraszdat

Üdv.
Béla


Nyitnak-e az ukránok Bécsben cukrászdát? 
<https://www.magyarhirlap.hu/szerzo/lorant-karoly>
Lóránt Károly <https://www.magyarhirlap.hu/szerzo/lorant-karoly>


        Vélemény és vita <https://www.magyarhirlap.hu/velemeny>


  Nyitnak-e az ukránok Bécsben cukrászdát?


2025. augusztus 25. hétfő. 9:34

Nem tudom, hányan emlékeznek rá, de amikor Magyarországon 2003 
áprilisában az uniós tagságról szavaztunk, a tagság előnyeiről a magyar 
népet meggyőzni kívánó reklámszöveg ez volt: „SzeretneBécsben 
<https://www.magyarhirlap.hu/#>cukrászdát nyitni? Az Európai Unióban ez 
lehetséges. Szavazzon igennel április 12-én!” És a reklám valóban 
hatásos volt. Igaz, a szavazáson részt vevők kevesebb, mint a felét 
tették ki a hazai választópolgároknak, de akik elmentek, azoknak 84 
százaléka igennel voksolt. A törpe minoritásba, akik a tagság ellen 
szavaztak én is bele tartoztam, mégpedig abból a meggondolásból, hogy a 
szocializmus áldásaitól éppen megszabaduló közép-európai országoknak 
előbb egymás között kellene megtanulni mi is az a kapitalizmus.

Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a közép-európai országok gazdasága nem 
lesz versenyképes az unió piacán, és az unióban nincs is olyan 
mechanizmus, ami a versenyképességi felzárkózást biztosítaná, erre 
bizonyíték a dél-európai országok gazdaságtörténete, amelyek csak addig 
zárkóztak fel a fejlettebb országokhoz, míg nem voltak tagok, a belépés 
után viszont ez a felzárkózás leállt, sőt az euró bevezetése után 
eladósodtak és fejlődésük nagymértékben lelassult, sőt 
kiszolgáltatottakká váltak a nemzetközi pénzvilágnak. E helyzetet 
napjainkban jól jellemzi, Giorgia Meloni olasz jobboldali miniszterelnök 
színe változása, mert miniszterelnökként első számú feladatává vált a 
fülig eladósodott Olaszország felszínen tartása, ehhez pedig meg kell 
felelnie a nemzetközi pénzvilág, a hitelezők kívánalmainak.

Az ukránok sem járnának sokkal jobban, az unió vezetőinek, illetve a 
mögöttük lévő mély államnak a geopolitikai terjeszkedés a fontos, nem 
pedig az ukránok gazdasági felemelése. Nem kétséges, hogy a 
csatlakozással az ukrán oligarchák, meg a nyugati befektetők jól 
járnának, kapnának kiaknázható nyersanyagforrásokat, olcsó munkaerőt és 
a kibővülő Unió hatalmas piacát. Ez azonban az átlag ukránon nem sokat 
segítene. Emellett az Unió polgárai sem járnának túl jól, különösen az 
agrárszektorban dolgozók.

A jelenlegi uniós vezetők beígérték, hogy Ukrajna 2030-ig az Unió tagja 
lehet, nem is kötve feltételül a háború lezárását az Oroszországgal való 
békekötést. E húzással azonban az Unió bevásárolja magát egy 
beláthatatlan következményekkel járó katonai konfliktusba, amelynek a 
Lisszaboni Szerződés védelempolitikára vonatkozó rendelkezései tág teret 
is biztosítanak. Az EUSZ (Európai Unióról Szóló Szerződés) 42. cikkének 
7. bekezdése ugyanis a következőket mondja: „A tagállamok valamelyikének 
területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam – az Egyesült 
Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével összhangban – köteles minden 
rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az államnak”. 
A „minden rendelkezésére álló segítség” nyilvánvalóan a katonai 
segítségre utal, de még ha nem is lenne ilyen paragrafus, az Unió 
vezetése már bizonyította, hogy a Lisszaboni Szerződés egyes 
rendelkezéseinek kreatív értelmezésével bármit a szerződés hatálya alá 
tartozónak lehet minősíteni.

Ukrajna uniós tagsága tehát sem az ukránoknak, sem az uniónak nem 
érdeke, ha e két kifejezésen magukat a polgárokat értjük. Az unió 
vezetői azonban nem az unió polgárainak az érdekeit, hanem a globalista 
háttérhatalom érdekeit képviselik, akiknek egyes vezető tagjai nyíltan 
ki is mondják, hogy a céljuk Oroszország gyengítése. Az Oroszország, 
pontosabban Putyin elleni ellenszenv jóval az orosz-ukrán háború előtti 
időre nyúlik vissza, és elsősorban ahhoz kapcsolódik, hogy Putyin, 
miután Oroszország elnöke lett elkezdte visszaszerezni az oligarcháktól 
Oroszország nemzeti vagyonát, amit Jelcin elnöksége idején tettek a 
magukévá. Ekkor ítélték el Mihail Hodorkovszkijt is, akinek legnagyobb 
bűne az volt, hogy az általa megszerzett Jukosz olajtársaságot át akarta 
játszani az amerikai ExxonMobil cégnek. Az ügy nagy port kavart fel a 
háttérhatalom sajtójában jelezve, hogy az orosz oligarcha hova is 
tartozik valójában.

Ha a háttérhatalomnak Oroszországban nem is sikerült átvennie a 
hatalmat, az önálló történelem és stabil, az ország népe iránt 
elkötelezett értelmiséggel nem rendelkező Ukrajnában ez egy kívülről 
megszervezett puccsal könnyen ment, ami Ukrajna vesztét okozta. Ukrajna 
az orosz történelem része, a Kijevi Rusz mindkettő közös gyökere, 
nyelvük, kultúrájuk, mentalitásuk közel áll egymáshoz. Oroszország, ha 
tudja, sohasem fogja megengedni, hogy Ukrajna egy Oroszországgal szemben 
ellenséges táborhoz tartozzon. Ezt nagyon szépen fogalmazta meg Henry 
Kissinger a Washington Postban 2014. március 5-én – a Majdan téri puccs 
után – megjelent cikkében: „A Nyugatnak meg kell értenie, hogy 
Oroszország számára Ukrajna nem egy külföldi ország. Az orosz történelem 
a kijevi Russzal kezdődött, és az orosz vallás is onnan terjedt el. 
Ukrajna Oroszország része volt századokon át, és történelmük azelőtt is 
összefonódott. Az orosz szabadságharc legfontosabb csatái, kezdve az 
1709. évi poltavai csatától, ukrán földön zajlottak.”[1] 
<https://www.magyarhirlap.hu/#_ftn1>

A kollektív Nyugat, vagy másképp a háttérhatalom, azonban ezt nem akarja 
megérteni, sőt egy Oroszország elleni háborúra fegyverkezik, méghozzá 
erején messze túl, hitelből. Oroszország, ha csak belülről össze nem 
omlik, nem fogja feladni eredeti céljait, Ukrajna semleges státuszát, 
ami a fentiek miatt az uniós tagságot is kizárja, hiszen az 
gyakorlatilag mindegy, hogy Ukrajna a NATO, vagy a NATO szerepét magára 
vállaló Európai Unió tagja, amelyik Ukrajnát ugyanúgy a nyugati hatalom 
keleti bástyájává akarja tenni, mintha a NATO tagja lenne.

Oroszország mögött ott állnak a BRICS+ tagállamok, amelyek a saját 
múltjukból jól ismerik a kollektív Nyugat terjeszkedő politikáját, és 
ebben a konfliktusban Oroszországnak adnak igazat. Ebből az a 
következtetés vonható le, hogy Oroszországot nem lehet úgy a sarokba 
szorítani, meggyengíteni, hogy az belső összeomláshoz vezessen, 
következésképpen a háborút addig fogja folytatni, míg célját el nem éri, 
és nagyon valószínű, hogy az csak Ukrajna teljes elfoglalásával 
lehetséges, mert minden a Nyugat kezén maradó rész egy Oroszország 
elleni katonai támaszpont marad.

Oroszországnak nincs is kivel megegyeznie, mert aki ellen harcol, annak 
nincs területe, kormánya, valamilyen hatalommal bíró képviselete, hanem 
egy elosztott, de összességében jelentős hatalommal rendelkező hálózat, 
amely képes egyes országok vagy szervezetek (mint például az Európai 
Unió) élére az ő érdekeit képviselő politikusokat ültetni, akik azután 
képviselik a politikáját például Oroszországgal szemben. A 
háttérhatalomnak háborús kárt sem lehet okozni, hiszen nincsen területe, 
amit elfoglalni vagy lőni lehetne, ezért tőle a végkimerülésig folyhat a 
háború, hiszen annak költségeit sem ő, hanem az adófizetők viselik.

A Trumppal folytatott és folytatandó tárgyalásoknak sem lehet eredménye, 
mert Trump nem a háttérhatalmat, hanem az az ellen lázadó amerikaiakat 
képviseli, akik bár talán nyertek két csatát Trump kétszeri 
megválasztásával, de a háború még nem dőlt el. Ha a háttérhatalom 
Amerikában ideiglenesen ki is szorult a végrehajtó hatalomból, annál 
szilárdabb hatalmi bázist nyert Európában, ugyanis az Unió vezetői 
demokratikus választások útján nem válthatók le. Az elmondottakból 
sajnos nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy a háború 
folytatódni fog, sőt az eszkalációt sem lehet kizárni, annak 
valószínűsége inkább növekszik. Az ukrán honpolgár pedig még sokáig 
várhat arra, hogyBécsben <https://www.magyarhirlap.hu/#>cukrászdát nyisson.

/A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója/

[1] 
<https://www.magyarhirlap.hu/#_ftnref1>https://www.washingtonpost.com/opinions/henry-kissinger-to-settle-the-ukraine-crisis-start-at-the-end/2014/03/05/46dad868-a496-11e3-8466-d34c451760b9_story.html

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250827/1d2926d2/attachment.html>