[Grem] Fwd: Blázi bátyja Don-kanyari utolsó napjairól!

[Emoke Greschik]

Ván Bálint , dr. Ván Lajos k.Lttag unokája  engedélye:  (
vanbalint at gmail.com )  "Igen, kiküldheted a részletet, köszönöm hogy
megosztod további emberekkel! Érdeklődés esetén szívesen adok tanácsot
másoknak első világháborús elődök kutatásához vagy Przemysl-i utazáshoz."

Ván Bálint a családnak írt levele részlete:
Kedves család!
Egy családtörténeti kutakodásomról szeretnék beszámolni nektek. A héten a
Hadtörténelmi Levéltárban készítettem a csatolt fotót. Ezt az újság lapot
1914-ben Przemysl-ben nyomtatták. Ott szolgált katonaként Ván Balázs, az én
ükapám, akinek a gyermekei voltak Eszkó néni, Blázi bátya és Ván Lajos
dédapám.
Lali papától hallottam, hogy ükapámat meglátogatta Przemysl-ben felesége,
Papp Eszter, vonaton utazva. Többen utaztak oda Kiskunhalasról és útközben
ellopták tőle az utazó ládáját. Ennyit tudtam erről a történetről. A
legutóbbi télen Przemysl ostromáról olvasgattam és tettem oda egy
kirándulást (szintén vonattal utaztam). Ekkor tudtam meg véletlenül egy
tanulmányból
<https://epa.oszk.hu/00000/00018/00043/pdf/EPA00018_hadtortenelmi_2016_3_761-777.pdf>,
hogy ükanyám utazásáról írtak egy újságcikket Przemyslben és az is világos
lett számomra milyen rendkívüli eseményről van szó.
A galíciai Przemysl városában és körülötte volt az Osztrák-Magyar Monarchia
legfontosabb erődrendszere. Az első világháború kezdetét követően
megnövelték a helyőrségét és felkészítették egy ostromra. Ükapám
hadimunkásként került Przemyslben, ahol vélhetően az erődítési munkákban
vehetett részt. Sok ezer hadimunkás szolgált ott és került aztán ostrom
alá. A cári Orosz Hadsereg ugyanis 1914 szeptember 24-én ostrom alá vette
Przemyslt. Az ostrom során néhány nagy rohammal igyekeztek bevenni az
erődrendszert, sikertelenül. Október 9-én a Monarchia hadserege elérte újra
a várost, az oroszok visszavonultak.
Ükanyámék vélhetően már az erőd ostromáról és felszabadulásáról értesülve
indulhattak útnak Kiskunhalasról. Az újságcikkből kiderül mennyire drámai
esemény volt ez, hogy 44 kiskunhalasi "atyánkfia", a katonák feleségei,
szülei, családtagjai eljutottak odáig. Az eseményről beszámolt volna az
erődrendszerben szolgáló magyar katonák számára írt Tábori Újság. Az
újságlap jobb felső sarkában láthatjátok odaírva "Betiltott szám!" és a
szerkesztő, dr. Molnár Kálmán aláírását. A városban ugyanis katonai cenzúra
működött - például az újságban megjelenő hírek általában a valóságnál
rózsásabb képet festettek a hadi helyzetről. A "Kiskunhalas" című cikket
nyomtatás után betiltották és egy másik november 1-ei újság jelent meg,
amelyben a helyén egy más témájú cikk szerepel. A cenzorok talán arra
gondolhattak, hogy a családtagok látogatásáról szóló hír felzaklathatja a
többi katonát, akiknek nem volt lehetősége találkozni szeretteikkel. Az
újság szerkesztője, Molnár Kálmán azonban félretett egy példányt a
cenzúrázott számból is, az ő hagyatékában olvashattam el azt a levéltárban
- és olvashatjátok most ti is. A Halasról érkezett látogatók a cikk szerint
összesen egy napot töltöttek a városban, október 30. péntek délutántól
október 31. szombat délutánig. Ükszüleim ekkor látták egymást utoljára. A
sietségnek (és annak, hogy érkezésükkör majdnem visszafordították az
utasokat) jó oka volt, ugyanis ezekben a hetekben a Monarchia csapatai
Kelet Galíciában katasztrofális vereséget szenvedtek. November 3-án
rendelték el a polgári lakosság evakuálást a városból, azonban már nem
indult elegendő vonat, sokan a városban ragadtak.
November 8-án a cár seregei újra körülzárták a várost. Przemysl második
ostroma során az orosz hadsereg nem indított nagy rohamokat, hanem
kiéheztették a védősereget. Az ostrom sok szenvedés után, 1915 március
22-én ért véget, amikor a védők megadták magukat. Az éhezéstől legyengült
katonák hadifogságba kerültek, köztük ükapám is. 1915 júniusában
Szibériában, Nyizsnyeugyinszk településen halt meg, 37 éves volt ekkor.
Felesége, Papp Eszter 3 évvel később, közvetlenül a háború végét
megelőzően, 1918 október 29-én hunyt el a spanyolnátha járványban, egy
nappal a budapesti őszirózsás forradalom előtt. Gyermekeik árván maradtak
11, 12 és 14 éves korukban."
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250815/fd747dcf/attachment.html>