[Grem] Mai evang. + elmélkedések

[Emoke Greschik]

*Barsi Balázs atya elmélkedéseinek forrása:
**https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>**, a Bp. Barron elmélkedések napi
emailjeire a  **wordonfire.org <http://wordonfire.org> ** linken **  lehet
feliratkozni.*
*xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx*

ALLELUJA
*Nemcsak *kenyérrel *él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten
ajkáról való*. Mt 4,4b – 2. tónus.


*† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből * *Jézust könyörületre indítja az
emberek **lelki és testi ínsége.*
* Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János *haláláról, *csónakba
szállt, és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. **De az emberek
megtudták, és *a városokból
*gyalogszerrel utána indultak. Amikor kiszállt a hajóból, már nagy tömeget
látott ott. Megesett *rajtuk
*a szíve, és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai
odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely, és az idő is
már későre jár. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy
élelmiszert szerezzenek maguknak.” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem
kell *elmenniük*, ti adjatok nekik enni!” Ők *ezt felelték: „Nincs másunk
itt, csak öt kenyerünk és két halunk.


*” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget
telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre
emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta
tanítványainak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek, és
jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig
mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyermekeket. Ezek az
evangélium igéi. *
*Barsi Balázs atya elmélkedése:*
*Isten szabadítása egyetlen pillanat alatt ment végbe, amikor a keresztvíz
lemosta rólunk az áteredő bűn szennyét*, mielőtt mi bármit is tettünk volna
érte.* De* *ez a szabadítás csak új meg új megtérések során át teljesedhet
ki bennünk*, *amikor időről időre felidézzük, hogy Isten elszakította
láncainkat,* *melyek súlya alatt nyögtünk*, *megmentett veszélyes
helyzetektől, végzetes kötődésektől.* *Ha viszont távolodva a gyalázatos
szolgaság házától kezd lanyhulni bennünk* *az Úr vezetésére való
ráhagyatkozni akarás*, *és a bűnökkel való következetes szakítás helyett* *az
időközben megszépült múltról* *ábrándozunk, ha az egykor oly keserű
rabságot most kezdjük édesnek érezni, s kezdünk visszavágyni oda, ahonnét
elmenekültünk,* *ugyanott tartunk, mint a pusztában vándorló, Szabadítója
ellen zúgolódó és lázadozó Izrael.* *Erről a múltat kozmetikázó, bűnös
nosztalgiázásról mondja Szent Péter apostol az ószövetségi Szentírást
idézve: „Visszatért a kutya hányadékához”, illetve: „A megfürdött disznó
visszafeküdt a pocsolyába.”*
Nem az étrenddel van ugyanis baj, hanem az ízlésünkkel. *Amíg meg nem
ízleljük Isten szeretetének hasonlíthatatlan édességét, addig folyton
valami másra vágyunk, mint amit éppen kapunk*, *s néhány falat* *után ízét
veszti* *akár* *a legfinomabb ínyencség* *is.* *Ahogy azonban egyre inkább
lelki emberekké válunk*,* akiknek nem* *a hasuk az istenük*, *hanem az élő
Isten, úgy fedezzük fel magunkban azt az éhséget, amely *a gyomrunknál
sokkal mélyebben jelentkezik, s *melyet semmiféle múltban megtapasztalt
élmény * *nem* *csillapíthat, hanem egyedül a mindennap ugyanaz, mégis
egészen más Isten.*

*from Bp. Barron's Gospel Reflection:*

*The disciples want to dismiss the hungry crowd, but Jesus says, “There is
no need for them to go away; give them some food yourselves*.” Jesus is
interested not only in instructing the crowds but in feeding them as well. *The
disciples bring forth a poor pittance—five barley loaves and two fish—and
observe that this is woefully inadequate for so many. But Jesus presses
forward, taking, giving thanks, and having the disciples distribute the
bread. And everyone is fed.*

A significant theological principle is in play here: *God has no need
vis-à-vis the world that he has made.* Precisely because he stands to gain
nothing from the world, *whatever is given to him breaks against the rock
of the divine self-sufficiency and redounds to the benefit of the giver. *From
this principle follows as a corollary *what St. John Paul II called the law
of the gift—namely, that one’s being increases in the measure that one
gives oneself away.*

*Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire. Amen.*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_6612065431601565782_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250804/c12d8aa3/attachment.html>