[Grem] Mai szentlecke +Barsi B. atya elmélkedése, evangélium + Bp. Barron's reflection

[Emoke Greschik]

*Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el
a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
//  **Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt
követni is tudjuk. Ámen.*
SZENTLECKE  ApCsel 3,1-10

*Péter és János pedig felmentek a templomba a kilenc órai imádság idején.
Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Naponta
odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba
jövőktől alamizsnát kérjen. Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a
templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. Péter
Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: „Nézz ránk!” Erre az rájuk
nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így szólt: „Ezüstöm,
aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus
nevében kelj fel és járj!” Azzal megfogta jobb kezénél, és fölemelte. Erre
azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgyhogy felugrott, állt és
járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsérte az
Istent. Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja. Ráismertek,
hogy ő az, aki alamizsnáért üldögélt a templom Ékes-kapujánál. Elteltek
csodálkozással, és magukon kívül voltak amiatt, ami vele történt. *







* BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/> Sokszor az akadályoz meg bennünket a
jócselekedetekben, hogy azt hisszük, nekünk nincs semmink, amivel segíteni
tudnánk. De miért is gondoljuk, hogy azt kell adnunk, amink nincs? Miért
nem adjuk azt, amink van? Van szemünk, hogy észrevegyük, ki az, aki
segítségre, vigasztalásra szorul. Van kezünk, hogy felemeljük, hogy
segítsünk neki hordani a terhet, amely alatt görnyed. Van időnk, hogy
meghallgassuk panaszát, hogy gyógyírt adjunk lelki sebeire. Van szívünk,
hogy szeressük.A szentmise nem a csengetéssel és az introitus éneklésével
kezdődik. Hosszú-hosszú út előzi meg, amelyen járva újra meg újra
szembetaláljuk magunkat testi-lelki nyomorúságban szenvedő
embertársainkkal. Ha nem tekintünk rájuk, ha elmegyünk mellettük, mint a
pap és a levita az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben, hogyan
léphetnénk az irgalmas Isten jelenlétének terébe? Ha úgy lépünk be a
templomba, hogy észre sem vesszük azokat, akik a mi segítségünkre várnak,
miért csodálkozunk azon, hogy az ünnepek üresek és csalódást okoznak, s a
szentmisén szórakozottság, unalom vesz erőt rajtunk? Hiszen hiába léptük át
a templom ékes kapuját, ugyanabban a világban maradtunk, ahol addig is
voltunk: önzésünk sivár és terméketlen pusztaságában. EVANGÉLIUM  Lk
24,13-35 (…) Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha
tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben van már a nap!” Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.
Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők
pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt
hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában
útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a
tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt,
hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. BP. BARRON:
wof at wordonfire.org <wof at wordonfire.org>    Friends, in today’s Gospel, two
disciples meet Jesus on the road to Emmaus. He asks what they are
discussing and one recites all of the data concerning him. Then Jesus
speaks: “Oh, how foolish you are! How slow of heart to believe all that the
prophets spoke!” He then rehearses for them the whole of the biblical
story, showing how it culminated in the Messiah who offered a sacrifice for
the salvation of the world. When they came near the village to which they
were heading, Jesus “gave the impression that he was going on farther,” but
they pressed him to stay. Then, sitting down with them at table, Jesus
“took bread, said the blessing, broke it, and gave it to them.” Repeating
the great gestures of the Last Supper, Jesus made present for them the
sacrifice of the cross. In short, he wove together the themes of the sacred
banquet and the sacrifice that made the banquet possible, summing up the
story of Israel that he had narrated on the road. And at that moment, when
the Scriptures and the meal and the sacrifice came together as a coherent
whole, they recognized him; he became really present to them.*

*Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire!  Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent
kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus
Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje
által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250423/4b83203b/attachment.html>