[Grem] Nagyszombati elmélkedések: Barsi B. atya, Bp. Barron

[Emoke Greschik]

 *Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el
a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
//  **Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt
követni is tudjuk. Ámen.*

*BOCSÁNAT, CSAK KEVÉS KIEMELÉSRE VAN IDŐM.*

*BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/> *
Nagypénteken a körülállók látták Jézust meghalni. Nagyszombat azonban még
mélyebbre vezet, hiszen Jézus nemcsak a halálig mint fizikai
megsemmisülésig vezető utat járta be velünk és értünk, hanem egészen odáig
ment, ahová a bűnbe esett ember zuhan: leszállt az alvilágba, a seolba,
ahol a megváltatlan lelkek sínylődnek. Ez az önkiüresítés végpontja. Azóta
nincs az emberi életnek olyan helyzete, melyben az Isten jelen ne lenne:
nem csupán a földi élet poklaiban, hanem a halál utáni sötétségben,
magányban is velünk van, beteljesítve a zsoltár szavát: „Ha leszállnék az
alvilágba, jelen vagy ott is.” (138. zsoltár)

A Teremtés könyve szerint „a hetedik napra befejezte Isten a munkáját,
amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet
végzett” (Ter 2,2). Erre a nyugalomra meghívja az embert is, akit saját
képére alkotott. A Zsidókhoz írt levél az egész keresztény életet úgy fogja
fel, mint arra való igyekezetet, hogy még a földi életben bejussunk az
igazi, az újszövetségi szombatba, amelyet Jézus Krisztus szerzett meg
nekünk megváltó halálával. E nagyszombati csöndnek és nyugalomnak benne
kell lennie valamennyiünk lelkében. De *mit is jelent belépni az Úr
nyugalmába? Azt, hogy kimondjuk Istennek a végleges igent, és ezzel egyszer
s mindenkorra az ő kezébe helyezzük életünk és halálunk, örök sorsunk,
üdvösségünk gondját.* *Jelenti továbbá a rossz szenvedélyek, zabolázatlan
indulatok lecsillapítását, az értelem, az akarat végleges megnyugvását
Jézus Krisztusban. Mindenekfölött pedig a szívét, mert „nyugtalan a mi
szívünk, amíg meg nem nyugszik Istenben”, az örök szeretetben.*

Szent Pál írja: *„Krisztussal eltemetkeztetek a halálba, és vele együtt fel
is támadtatok.” *(Kol 2,12) Mindennél inkább érvényes ez a katekumenekre,
akik éppen a nagyszombati csöndben érkeznek el a keresztségre való
felkészülés utolsó állomásához. Azonban *nekünk, megkeresztelteknek is újra
végig kell gondolnunk ezen a napon, hogy Krisztus azt kívánja tőlünk, hogy
meghaljunk a világnak, a bűnnek és az Isten nélküli, felszínes életnek*,
azaz olyannyira végleges döntéssel forduljunk el mindezektől, mint
amennyire visszafordíthatatlan folyamat a halott és elföldelt test
felbomlása.

Ugyancsak Nagyszombat titkához tartozik *Szent Pál *egy másik
kijelentése: *„Életetek
Krisztussal el van rejtve Istenben.” (Kol 3,3) *Ez utal a krisztusi ember
idegenségére az Isten nélküli világban, amely nem érti, nem ismeri a
keresztény életének meghatározó gyökerét, alapját, s egyben kifejezi, hogy
az egyszerű, eseménytelen mindennapokban is ott van Krisztus az ő gyöngéd
szeretetével. Az ilyen elrejtett élet részesít valamiképpen az Úr
temetésének nyugalmából, s nélkülözhetetlen a keresztény hívő egészséges
lelki fejlődéséhez.

Az emberi szeretet két jele között rémséges és gyönyörűséges hallgatás van
és próbára tevő jelzésnélküliség, melyet nem viselhetünk el másképp, csak a
jelenbe hozó emlékezés és az új jelre való bizalomteli várakozás által.
Krisztus két eljövetele között ilyen a szentmise, mely a szeretet emlékét
jelenvalóvá teszi a Szentlélek teremtő ereje által, és egyben az Úr végső
eljövetelét is elővételezi. A mai napon azonban nincs szentmise, nem
hangzik fel az Evangélium sem, hanem Isten Szentlelke a csend által szól
hozzánk.

*Jézus számára is volt üzenete az égből jövő csöndnek. Az Atya akkor szólt
hozzá utoljára a földön, amikor Jézus lelke megrendült a szenvedések keserű
árnyékától a templomudvaron, amikor Atyja nevének megdicsőülését kérte. És
majd szól hozzá a most következő éjszaka a 2. zsoltár szavával, amely az
örökkévalóság éneke az Atya és a Fiú között: „Én fiam vagy te, én ma
szültelek téged” – és erre a szóra a sírban fekvő test megdicsőül:
romolhatatlan, örökkévaló, átistenült test lesz.*

*BP. BARRON:    wof at wordonfire.org <wof at wordonfire.org>  *

Friends, how wonderful are the readings for the Easter season! So full of
theological depth, so spiritually rich, so marked by joy.

In light of the Resurrection, we know that *God’s deepest intention for us
is life, and life to the full. He wants death not to have the final word;
he wants a renewal of the heavens and the earth.*

Therefore, we have to stop living in the intellectual and spiritual space
of death. We have to stop living intellectually in a world dominated by
death and the fear of death. We have to adjust our attitudes in order to
respond properly to what God really intends for us and the world.

Though we rarely admit it, we live in a death-haunted space. The fear of
death broods over us like a cloud and conditions all of our thoughts and
actions. What if we really believed, deep down, that death did not have the
final word? Would we live in such fear, in such a cramped spiritual space?
Or would we see that the protection of our egos is not the number one
concern of our


*Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire!  Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent
kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus
Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje
által a föltámadás dicsőségébe vitessünk! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250419/4bf19432/attachment.html>