[Grem] Nagypénteki elmélkedések: Barsi B. atya, Bp. Barron

[Emoke Greschik]

 *Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el
a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!
//  **Urunk, add, hogy a Szentlélek kegyelmével a jót megismerjük, azt
követni is tudjuk. Ámen.*

* A nagypénteki evangélium* itt:
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2025-04-18

*MA NEM SZÍNEZEK -  MINDENKI, LEGYEN SZÍVES, ELMÉLKEDJE VÉGIG MAGA
ALAPOSAN, MOST:  SEGÍTSÉG vagy AKADÁLYOZTATÁS NÉLKÜL!!*


*BARSI BALÁZS ATYA:  https://barsitelekmm.blogspot.com/
<https://barsitelekmm.blogspot.com/>*
Nagypénteken bizonyos értelemben az egyházi év legmagasabb hegycsúcsára
jutunk fel. Jézus titokzatos jelenlétében a Golgota hegyéről tekinthetünk
rá életünk titokzatos vonulataira: arra, hogy honnét, hová tart az életünk.
Mindent, ami van, mindenkit, aki létezik, minden eseményt, ami eddig
megtörtént és meg fog történni, csakis innét láthatunk helyes arányaiban és
igaz valóságában. A kereszten függő Jézus ugyanis pontosan középen van az
ég és föld között. Felülről, Isten oldaláról nézve az emberiség tökéletes
hódolatát mutatja be, alulról, a mi szemszögünkből nézve pedig Isten
végtelen irgalmát hozza el és osztja szét nekünk.

Ezen a napon nincs bevonulási ének, nincs köszöntés – a papság és az
asszisztencia némán vonul be a templomba, majd a nyitott tabernákulum elé
érve mindnyájan leborulnak, ami egyszerre fejezi ki a legmélyebb
megalázkodást, az egységet a földdel, melyet megszentelt Jézus lehulló
vére, az imádást, a hódolatot, a gyászt s a bocsánatért való esedezést. A
kezdetek kezdete nem az igehallgatás, nem a hangos imádság, hanem a néma
leborulás. Nincs ennél igazabb emberi helyzet. A megújulás, a felkelés, az
ige új füllel történő hallgatása, egy szebb és szeretőbb közösség
létrejötte csak innét forrásozhat.

Ezután veszi kezdetét az igeliturgia. Az ószövetségi olvasmányt régen a
Kivonulás könyvéből vették, azt a részt, amelyben az Úr elrendeli a húsvéti
bárány feláldozását (12,1-8.11-14), az újrómai liturgia szerint Izajás
próféta könyvéből az Úr szolgájáról szóló negyedik éneket olvassuk
(52,13–53,12). Mindkét előkép az Úr Krisztusra utal, aki azután a
Szentleckében mint egyetlen és örök főpap jelenik meg (Zsid 4,14-16;5,7-9).
Az ószövetségi olvasmány és az újszövetségi olvasmány így, ebben a kettős
beállításban készítfel a János-passió mélyebb megértésére, Jézus
szenvedéstörténetének hitben való szemlélésére.

A szinoptikus evangélisták szenvedéstörténetében arról olvasunk, hogy Jézus
keresztre feszítésének órájában sötétség borult a földre. Szent János
passióját azonban, melyet Nagypénteken olvasunk (éneklünk), az isteni
irgalomból született új világ ragyogása járja át. Nála Jézus halálának
pillanata egyben megdicsőülése is, felemeltetésének órája a beteljesedés
órája, melyben Isten befejezi a teremtés művét: utolsó sóhajtásával most
leheli a Szentlelket az Úr Jézus a kereszt alatt álló Jánosra és Máriára,
beteljesítve az Ábrahámmal kezdődő isteni kinyilatkoztatást és létrehozva
az Egyházat, amelyben titokzatos módon folytatódik az ő isteni, halhatatlan
élete.

A szertartás központi helyén ma az Úr szent testének és vérének felmutatása
helyett a Szent Keresztet mutatják fel, és előtte hódolunk. Az egész
szertartást a János-evangélium szemléletmódja határozza meg, amelyben a
keresztre való feltekintés mint a megmenekülés, vagyis az üdvözülés
pillanata szerepel: „Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell
majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete
legyen.” (Jn 3,15) A Szent Keresztre való feltekintésnek ebben az
értelemben mintegy konszekrációs értéke, a Szentlélekben lelkünket
újjáteremtő ereje van.

*BP. BARRON:    wof at wordonfire.org <wof at wordonfire.org>    *

Friends, today’s Gospel is John’s wonderful narrative of Christ’s Passion.

On the cross, Jesus entered into close quarters with sin (because that’s
where we sinners are found) and allowed the heat and fury of sin to destroy
him, even as he protected us.


We can see, with special clarity, why the first Christians associated the
crucified Jesus with the suffering servant of Isaiah. By enduring the pain
of the cross, Jesus did indeed bear our sins; by his stripes we were indeed
healed.


And this is why the sacrificial death of Jesus is pleasing to the Father.
The Father sent his Son into godforsakenness, into the morass of sin and
death—not because he delighted in seeing his Son suffer, but rather because
he wanted his Son to bring the divine light to the darkest place.


It is not the agony of the Son in itself that pleases his Father, but
rather the Son’s willing obedience in offering his body in sacrifice in
order to take away the sin of the world. St. Anselm said that the death of
the Son reestablished the right relationship between divinity and humanity.


*Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!  Hogy méltók lehessünk Krisztus
ígéreteire!  *
*Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen**, öntsd lelkünkbe szent
kegyelmedet, **hogy
akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak
megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a
föltámadás dicsőségébe vitessünk! **Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250418/6756eaa5/attachment.html>