[Grem] Virágvasárnap szentmiséje igéi

2025. Ápr. 13., V, 06:52:47 CEST

 *2025-04-13*

*Virágvasárnap - ünnepi mise*
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2025-04-13

*OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből * *Nem rejtettem el arcomat azok elől,
akik gyaláztak, de tudom, hogy nem vallok szégyent. *

*Izajás így jövendölt a Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az
Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak.
Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a
tanítványok. Isten, az Úr nyitotta meg fülemet. S én nem *álltam ellen *és
nem *hátráltam meg. *Hátamat odaadtam *azoknak, akik vertek, *arcomat* *meg
*azoknak, akik tépáztak. *Nem *rejtettem el *arcomat* azok elől, akik
gyaláztak és leköpdöstek. *Isten, az Úr megsegít, ezért nem *vallok
szégyent. *Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell *
szégyenkeznem.”

*Ez az Isten igéje. Iz 50,4-7*

*VÁLASZOS ZSOLTÁR Válasz: Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* Vö.
2a. vers. (2. tónus)
Előénekes: Aki csak *rám *néz, mind *ki*nevet, * elhúzza száját, fe*jét*
csóválja.
Az Úrban remélt, hát *ment*se meg, * ha szereti őt, szaba*dít*sa meg.
Hívek: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: Kutyák falkája vett *kö*rül, * gonosztevők serege szoron*gat* *engem.*
Átlyuggatták *kezemet és lábamat*, * megszámlálhatom min*den* *csontomat.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: Elosztják maguk közt *ruhámat,* * és* köntösömre* sor*sot* vetnek.
*Te azonban, Uram, ne *maradj *tá*vol, * *erősségem, siess és segíts.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: *Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged.*
*Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai, *
Izrael minden gyermeke félje őt.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
*Megalázta önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt. *

*Testvéreim! Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem
tartotta *olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell*, hanem
szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett *az emberekhez.*
Megalázta önmagát, és engedelmes lett *a halálig*, mégpedig *a
kereszthalálig.
* Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte
van *minden névnek,* hogy Jézus nevére hajoljon meg **minden* térd* a
mennyben, *a földön* és *az alvilágban*, és minden *nyelv

* hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Ez az Isten
igéje. Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Krisztus engedelmes lett értünk* mindhalálig**, ** mégpedig a *ke*
reszthalálig. Ezért Isten felmagasztal*ta*, † és olyan nevet *a*dott neki,
* amely fölötte áll *min*den névnek. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

*A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS *KÍNSZENVEDÉSE *Szent Lukács szerint *

*Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt
szenvedek. *

*Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így
szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem
veletek, mielőtt *szenvedek. *Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be
nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és
így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem
iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” *

*Ezt tegyétek az én emlékezetemre. *

*Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik
ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek
az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt
mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek
kiontatik*.”

*Jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! *

*„De nézzétek,* az áruló keze is rajta van az asztalon. *Az Emberfia ugyan
elmegy, amint el van rendelve*, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”
Erre *kérdezgetni kezdték egymást, *ki az* közülük,* aki ezt megteszi.

*Én úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. *

Majd versengés támadt *köztük*, hogy melyikük a nagyobb. Erre *azt mondta
nekik*: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik hatalmat gyakorolnak
fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat*. Közöttetek ne *így legyen. *A
legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha
a szolga volna. Mert *ki a nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki
felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül*. Én mégis úgy vagyok köztetek,
mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem *megpróbáltatásaimban*. Ezért
nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd asztalomnál
egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét
törzse fölött. *

*Amikor megtérsz, megerősíted testvéreidet: *

*Simon, Simon*, a sátán hatalmat kért magának *fölöttetek, *hogy
megrostáljon* benneteket, mint a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy
*meginogj
*a hitedben. Amikor majd megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.” „Uram –
felelte –, kész vagyok arra, hogy *börtönbe, *sőt* a halálba *menjek
veled!” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, *mielőtt *ma
megszólal a kakas*, háromszor tagadod le, *hogy ismersz engem.” *

*Be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond. *

*Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket* erszény,
tarisznya és saru *nélkül*, szenvedtetek*-e *hiányt valamiben?”* „Semmiben
sem” – felelték. „Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye
elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig* nincsen, *adja el *a
ruháját, *és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak,
amit az Írás rólam mond*: »A gonosztevők közé számították.« Sorsom ugyanis
beteljesedik.” * „Uram –* mondták *–, *nézd, van itt két kard!”* Erre csak
annyit mondott:* *„Elég.*”

*Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. *

*Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A
tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok,
hogy *kísértésbe *ne *essetek*.” Azután mintegy kőhajításnyira eltávozott
tőlük, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a
kelyhet. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor megjelent
neki az égből egy angyal, és megerősítette. *Halálfélelem kerítette
hatalmába,* és még kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp
hullott a földre. Majd abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz, *de
a szomorúságtól alva találta *őket. Rájuk szólt: „*Miért alusztok*?
Keljetek fel és imádkozzatok, hogy* kísértésbe* ne *essetek*!” *

*Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? *

Mielőtt még *befejezte volna szavai*t, egy csapat érkezett. Júdás vezette,
egy a tizenkettő közül. *Jézushoz *lépett, hogy megcsókolja. *Jézus
megkérdezte: „*Júdás, csókkal árulod el *az Emberfiát?*” Amikor *a
tanítványok látták*, hogy mi készül, *megkérdezték: „Uram, rántsunk* kardot
ellenük?” *Egyikük *mindjárt le is sújtott a főpap *szolgájára*, s levágta
a jobb fülét*. De Jézus leintette*: *„Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette
a szolga fülét*, *és meggyógyította*. Az ellene kivonult főpapoknak, a
templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig *ezt mondta: *„Mint egy rabló
ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal, dorongokkal! *Naponta ott voltam a
templomban *veletek, mégsem emeltetek *rám *kezet. De ez a ti órátok, a
sötétség hatalmáé.”

*Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *

Miután elfogták* Jézust,* a főpap házába vitték. *Péter messziről kísérte*. *Az
udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték*.* Péter is* közéjük *ült*. Egy
szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán
megjegyezte: „*Ez is vele volt.*” De Péter tagadta: „Asszony, nem is
ismerem *őt*.” Nem sokkal ezután más valaki is észre vette: „*Te is közéjük
tartozol!” *– szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom *közéjük*!”
Alig telt el egy óra, valaki ismét bizonygatta: *„De igen, ez is vele volt,
hiszen galileai*.” „Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.”
Még ki sem mondta, máris *megszólalt a kakas*. * Az Úr megfordult, s
rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „*Mielőtt
*ma megszólal a kakas, *háromszor tagadsz meg *engem.” Akkor Péter kiment,
és keserves sírásra fakadt. *

*Találd el, ki ütött meg? *

Az emberek, akik őrizték *Jézust*, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
*Szemét* bekötötték, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És
mindenféle szitkokat szórtak *rá*.

*Jézust a főpapok tanácsa elé állították. *

Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók,
és a tanácsuk elé állították. „Ha te vagy *a Messiás *– szólították fel –,
mondd meg nekünk.” * Így válaszolt *rá: „*Ha megmondom is*, nem hiszitek
el. *Ha pedig kérdezlek *benneteket, nem feleltek.* De az Emberfia
mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”* Erre egyszerre
közbevágtak: „Tehát te vagy *az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta* nekik:
„Ti *mondjátok,
hogy én vagyok.”* „Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk
hallottuk a saját szájából.” Ezzel fölkerekedett az egész testület, és
Pilátushoz kísérték.

*Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert. *

Ott vádolni kezdték: „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti
népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról,
hogy ő a Messiás király.” Pilátus megkérdezte *tőle: *„Te vagy-e a zsidók
királya?” „*Magad mondod” – felelte. * Pilátus erre kijelentette a
főpapoknak és a népnek: „*Nem találom *semmiben bűnösnek *ezt az embert*.”
De azok erősködtek: „Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve
egészen Judeáig.” Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába
való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte
Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

*Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle.*

Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna
látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a
jelenlétében. Sokat faggatta, *de ő nem méltatta *feleletre. A főpapok és
az írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával
együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán
visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek;
azelőtt ugyanis haragban voltak.

*Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust akaratuk szerint. *

Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt
hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját.
Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül *nem
találtam* egyben *sem* vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
hozzám. Láthatjátok, *semmi *olyat *nem követett el*, amiért halált
érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”* Az ünnep alkalmával
szabadon kellett bocsátania *egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni
kezdett: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” Barabást a városban
történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. Pilátus *ismét *
hozzájuk* fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust*. De tovább
ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!” *Harmadszor is megkérdezte:* *„De
hát *mi rosszat tett? *Semmi* vétket *nem találok*, amiért halálra kellene
ítélnem. Megfenyítem *és szabadon bocsátom.” *De azok nem tágítottak, hanem
egyre elszántabban, egyre hangosabban kiáltozták, hogy feszítse keresztre.
Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte
hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, *Jézust
*meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

*Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! *

Ahogy elvezették, *megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a
mezőről tartott hazafelé. Vállára adták *a keresztet*, hogy vigye Jézus
után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Jézus hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem
sirassatok! Inkább* *magatokat sirassátok és gyermekeiteket*, *mert j*önnek
majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem
szültek és nem szoptattak. *Akkor majd kiáltani fogják* a hegyeknek:
»Omoljatok ránk!« És a domboknak: »Takarjatok el!« *Mert *ha *a zöldellő
fával* így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Két gonosztevőt is
vittek *vele*, hogy kivégezzék őket.

*Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.*

Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
másikukat balról. *Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg *nekik, mert
nem tudják, mit tesznek.” *Ruháján *sorsot vetve megosztoztak.

*Ez a zsidók királya. *

A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett –
mondták –, most mentse meg magát, ha *ő a Messiás, az Isten
választottja.” *Gúnyt
űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel kínálták: „Ha te vagy a
zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Feje fölé görög, latin
és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya.

*Még ma velem leszel a paradicsomban. *

Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy *a Krisztus?*
Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” * A másik rászólt: *„Nem *félsz
az Istentől? Hisz* te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább
tetteink *méltó büntetését kapjuk*. *De ez semmi *rosszat *sem* tett!” *Aztán
hozzá fordult*: *„Jézus, emlékezzél meg *rólam, *amikor eljössz
uralmadban.”* * Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem
leszel a paradicsomban.” *

*Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. *

A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik
óráig tartott. A nap elsötétedett, *a templom függönye* középen
kettéhasadt. *Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom
lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét*.

*(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) *

*Amikor a százados *a történteket *látta, dicsőítette az Istent, s azt
mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”* Az egész kíváncsi tömeg, amely
összeverődött, a történtek *láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus
ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
állva nézték mindezt. *

*József a holttestet sziklába vájt sírba fektette. *

*Volt egy József nevű derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából
származott, és maga is várta az Isten országát. Tagja volt *a tanácsnak, *de
nem *értett egyet a határozattal és az eljárássál. *Ez elment *Pilátushoz, *és
elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba
helyezte, amelyben még nem feküdt**. A készület napja volt, amikor a
szombat fényei már világítottak.* *A Galileából érkezett asszonyok is
elmentek, és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet.
Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a
parancs szerint nyugalomban töltötték. *

*Ezek az evangélium igéi. Lk 22,14-23,56*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: *Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!*
Lektor: 1. *Urunk, ismerje fel minden *ember,* hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg *bennünket*!*
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
*2. Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
*3. Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden *nép *számára*!
Hívek: Kérünk téged . . .
*4. Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
*5. Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: *Urunk Jézus, te *vonakodás *nélkül vállaltad *a kereszthalál
gyötrelmét *néped üdvösségéért. Taníts meg *minket *az áldozatos
szeretetre, hogy részünk legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol
mindörökkön-örökké.*
Hívek: Ámen.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20250413/62cd0b93/attachment.html>