[Grem] A pápa engedélyezte a Međugorjéban kialakult kultusz gyakorlását – Kommentár a döntésről (1. rész)

[KEA]

A pápa engedélyezte a Međugorjéban kialakult kultusz gyakorlását – 
Kommentár a döntésről (1. rész)

Magyar Kurír, 2024.09.20.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-papa-engedelyezte-me-ugorjeban-kialakult-kultusz-gyakorlasat-kommentar-dontesrol-1-resz


Szeptember 19-én a Hittani Dikasztérium hivatalosan is megnyilvánult a 
Međugorjéban kialakult kultusz kapcsán. Az alábbiakban Kovács Zoltán 
mariológus, egyetemi tanár kommentárját olvashatják a vatikáni 
döntésről. Az írást két részletben közöljük.

Međugorje – bő négy évtizedes múltját tekintve – immár megkerülhetetlen 
téma a Katolikus Egyházban. Tegnap, szeptember 19-én azonban még inkább 
ráterelődött a figyelem. A Hittani Dikasztérium ugyanis hosszas 
várakozás után hivatalosan is megnyilvánult:

     Ferenc pápa mostantól engedélyezi a zarándokok számára a kultusz 
nyilvános végzését anélkül, hogy a međugorjei jelenségek (jelenések, 
üzenetek, csodák) természetfölötti jellegéről nyilatkozna.

Az évtizedek óta Međjugorjéba zarándokló emberek tapasztalatai 
különfélék, azonban az ott megforduló hívek részéről számos tanúságtétel 
hangzik arról, hogy sikerült Istenhez közelebb kerülniük, a Szűzanya 
tiszteletében elmélyedniük, anyai jelenlétét, segítségét közelebbről 
megtapasztalniuk. Hasonlóan, mint bármelyik általunk is ismert 
kegyhelyen, melynek atmoszférája gyakran lelkiismeret-vizsgálatra és 
gyónásra hív, hogy aztán ott megtisztult szívvel járulhassunk 
szentáldozáshoz és végezhessük a jóváhagyott áhítatgyakorlatokat. Főként 
a rózsafüzér közös vagy magunkban történő imádkozása, a keresztútjárás, 
szentkúthoz járulás vagy a hasonló jámbor gyakorlatok még inkább 
szívünkbe vésik Isten és az ő szentjeinek – kiemelten égi Édesanyánknak 
– az Egyház tagjaihoz való közelségét és a velük és egymással alkotott 
közösség csodálatos erejét. Az Örök Főpap egyetlen, legtökéletesebb 
kultuszcselekményébe, az eucharisztikus ünneplésbe való bekapcsolódás 
pedig megtapasztaltatja Isten zarándoknépével: ez az a „csúcs és forrás” 
(Sacrosanctum Concilium, 10), melyhez igazán jöttünk, és ezen a 
zarándokúton – akárcsak az onnan hazafelé és a mennyei haza felé vezető 
úton is – a szentek is segítségünkre vannak.

A rendkívüli, természetfeletti jelenségekről beszámoló hercegovinai 
fiatalok története nem indult egyszerűen. Ismerjük az 1980-as évek 
Jugoszláviájának politikai-társadalmi viszonyait. Nyilvánvalóan az ebben 
érintett fiatalok sem tökéletesek. A velük szembeni kételkedés, 
ellenállás dacára azonban kitartottak amellett, hogy az állításuk 
szerint velük történő rendkívüli jelenségekben a megdicsőült Szűzanya 
személyes közeledését jelenésszerűen vélik felismerni. Nemegyszer 
fűződnek az ilyen „közeledésekhez” üzenetek is, melyek itt példátlan 
bőséggel záporoztak, és amelyekről az ebben érintettek még napjainkban 
is beszámolnak.

A történet folytatása más, világszerte elterjedt jelenéstörténetekből is 
ismerős lehet: vizsgálat indul, mely nem nélkülözi a nehézségeket. 
Érdeklődők érkeznek egyre nagyobb számban, akiknek jó része igyekszik 
megszívlelni az üzenetek tartalmát, beépítve azt saját hitébe, jó 
esetben úgy, hogy az ne „maszek” hitvallást eredményezzen, hanem a 
katolikus hithez és így Krisztushoz vigyen egyre közelebb. És végül 
beimákozott zarándokhellyé válik a korábbi feltételezett jelenések 
helye, mely újabb és újabb híveket és érdeklődőket vonz.

De mi is történt igazából a tegnapi napon? A Hittani Dikasztérium hívek 
egyre növekvő tömegére utalt, akik Međjugorjét évtizedek óta felkeresik. 
Az ott zajló hívő gyakorlat, főként a szentségi élet pozitív 
gyümölcseiként említik az életrendezések, a megtérések, az igét 
hallgató, az imádkozó emberek és a szentségekhez járulások kimagasló 
számát, valamint azt a lelki atmoszférát, amelyben a papi és szerzetesi 
életre vagy házasságra hívó szót, vagy éppen a hit mélyebb megélésére és 
buzgóbb gyakorlására való hívást számos hívő ott hallja meg, illetve 
erősödik meg ilyen irányú elhatározásában. Voltak és vannak tehát 
Međjugorjéhoz kötődően figyelemre méltó lelki értékek, amelyek persze 
éberséget is igényelnek, hiszen az emberi kultúra kifejezőeszközeiben 
testet öltő emberi vágyaktól, tévedésektől, a megfogalmazásbeli 
tökéletlenségektől az ebben érintett emberek általában nem szoktak 
mentesek lenni. Az „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért” az emberi 
természetet is magára vevő, és azt személyében az istenivel egyesítő Ige 
megtestesülése is mutatja: az isteni képes az emberi világba lépni, és 
„nem szégyellni”, hanem sokkal inkább magához emelni az anyagvilág, az 
emberi korlátok természetes határait. Hitünk inkulturációja sosem 
vegytiszta, az emberi oldalak folyamatos megtisztulásra szorulnak, így 
bármennyire is természetfölötti jelleget mutat valami, ott a fentebb 
említett emberi tökéletlenségekkel számolni kell.

     A dikasztérium állítja, hogy a Međjugorjéhoz fűződő jelenségekben 
egyértelműen úgy jelenik meg Mária közbenjárása és értünk végzett minden 
anyai tevékenysége, mely Krisztusnak alárendelt.

Utal Szent II. János Pál pápára is, aki a Redemptoris Mater kezdetű 
enciklikában így tanít: Mária Fiával való „együttműködés(e) nem más, 
mint Krisztus közbenjárásának alárendelt közbenjárás” (n. 39).

Nihil obstat született a Szentszék részéről. Ez a kifejezés azt jelenti: 
„semmi akadálya”. Mint ismeretes, nemrég, 2024. május 17-én ugyanezen 
dikasztérium új eljárási normákat állapított meg a feltételezett 
természetfölötti jelenségek megítéléséhez. Ebben a dokumentumban 
olvashatjuk, hogy az ilyen jelenségek természetfölöttiségének kutatása 
helyett mostantól újfajta minősítések lépnek hatályba. A „legpozitívabb” 
ezek közül a nihil obstat (n. 17). Mint akkor a dokumentum megjelenése 
kapcsán is írtam: ezzel a minősítéssel „elismerést nyer a Lélek működése 
a vizsgált jelenségekben és ahhoz fűződő lelki tapasztalatokban, és nem 
tudunk különösebben veszélyes vagy problémás elemekről, így azok 
támogatásának nincs akadálya. Ez egyben bátorítás is a püspökök számára, 
hogy értékelve az adott jelenséghez kötődő, eddigi pozitív pasztorális 
eredményeket, mozdítsák elő az adott helyhez kötődő lelkipásztori életet”.

Ez a legújabb nihil obstat tehát arra bátorít, hogy

     a hívek nyugodtan követhetik a Međjugorjéban zajló spirituális 
gyakorlatokat, és annak lelkiségét elsajátíthatják.

XVI. Benedek pápa szavaival élve: „egy magánkinyilatkoztatás egyházi 
jóváhagyása lényegében azt jelzi, hogy az adott üzenet nem tartalmaz 
semmi olyat, ami ellenkezne a hittel és a jó erkölcsökkel; közzétehető, 
és a hívők okosan magukévá tehetik” (Verbum Domini, 14).

A 2019 óta már hivatalosan is szervezhető zarándoklatok természetesen 
folyatódhatnak, sőt a Szűzanya „Međjugorjéban szokásos” módon, az ottani 
liturgikus és népi jámborságot érintő gyakorlatok általi tisztelete – 
mely legtöbbször a Béke Királynőjeként való szemlélésében és 
ünneplésében nyilvánul meg (vö. n. 41–42.) – immár nyilvánosan végezhető 
(vö. n. 38.). „A liturgiában Jézus Krisztus papi hivatalának gyakorlása 
által jelekkel mutatkozik és valósul meg az emberek megszentelése és az 
Istennek járó nyilvános kultusz, melyet Krisztus titokzatos teste, azaz 
a Fő és a tagok mutatnak be” – tanítja A Katolikus Egyház katekizmusának 
kompendiuma (n. 218). Legitimációt nyert tehát Međjugorjéra nézve, hogy ott

     a Béke Királynőjének tisztelete már nem merül ki csupán a 
magánimádságokban, hanem ami specifikusan „međugorjei sajátosság”, azt 
az Egyház ott „magáénak tekinti”, publikus kultuszként kezeli,

hiszen az istentisztelet akkor nyilvános, „ha az Egyház nevében, a 
törvényesen kijelölt személyek, az egyházi hatóság által jóváhagyott 
cselekményekkel végzik” (CIC 834. k. 2.§)

A zarándoklatok kapcsán a dikasztérium határozott iránymutatásként 
jelzi, hogy azok célja ne a feltételezett látnokokkal, hanem a 
Szűzanyával és általa Krisztussal való találkozás legyen – hasonlóan a 
kegyhelyekre tartó zarándokutak helyes lelki motivációihoz (vö. n. 41).

     A nihil obstat nem jelenti sem a jelenlegi ottani gyakorlatok 
„eredőjéül” szolgáló és azokat mintegy párhuzamosan kísérő feltételezett 
rendkívüli jelenségek természetfölötti jellegének hivatalos elfogadását 
(vö. n. 38.),

sem a feltételezett látnokok életszentségének megállapítását, sem azok 
erkölcsi életének minősítését, és egyelőre a međugorjei ferences 
plébániatemplom és környezete hivatalos aktussal történő kegyhellyé 
nyilvánítását sem.

Jóllehet a Szentszék önmaga számára tartja fenn Međugorje egyházi 
felügyeletét, a dikasztériumi dokumentum kimondja, hogy a nihil 
obstathoz kötődő határozatot a mostar-duvno-i megyéspüspök bocsátja ki 
(vö. n. 39). A rendkívüli szentszéki vizitátor is szolgálatban marad, és 
továbbra is hivatott értékelni és összegezni a lelkipásztori 
tapasztalatokat, gondoskodva arról is, hogy a nyomtatásban megjelenő 
feltételezett üzenetek elé előszó gyanánt kerüljön be a tegnapi 
szentszéki megnyilvánulás szövege (vö. uo.). Szembetűnő, hogy a 
dokumentum „lelki tapasztalatról” beszél (vö. n. 38.), és szándékosan 
nem „jelenések”-ről. Megerősíti ugyanis, hogy amikor „Szűzanya 
üzeneteiről” beszélünk, ezeket továbbra is „feltételezett üzeneteknek” 
tekintjük (vö. uo.), mivel nem azok természetfölöttiségének 
hitelességéről szól a nihil obstat.

A dokumentum, miközben a feltételezett üzenetek nagy részét tartalmilag 
jónak, hitünk szempontjából épületesnek és főként Krisztus-központúnak 
ítéli, nem rejti véka alá, hogy egy részük természetes tévedéseket, 
tökéletlenségeket is tartalmaz. Úgy közelíti meg ezt a problematikát, 
hogy a lényegesebb és tartalmát tekintve tiszta megnyilvánulások 
fényében kell okosan olvasni e kevésbé világos részeket, és ahelyett, 
hogy a jelentéktelen részletekben elvesznénk, a szövegek és a 
Međjugorjéhoz kötődő megnyilvánulások egészére tekintsünk, melyet az 
egyes részletekben meghúzódó hibák lényegében nem kompromittálnak (vö. 
27;39).

Az írás második részét szeptember 21-én tesszük közzé.

Međugorje című kiadványunk megrendelhető az Új Ember online 
könyváruházban, illetve megvásárolható az Új Ember könyvesboltban 
(Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől 
péntekig 9–18 óráig).

Fotó: Fábián Attila; Merényi Zita

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.