[Grem] Bese Gergőt felmentették papi szolgálatából

[Emoke Greschik]

 „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!” –
felháborodás helyett építsük közösen a keresztény Magyarországot
https://mandiner.hu/belfold/2024/09/ne-hagyd-hogy-a-rossz-legyozzon-teged-te-gyozd-le-a-rosszat-joval-felhaborodas-helyett-epitsuk-kozosen-a-kereszteny-magyarorszagot

Francesca Rivafinoli

Van az úgy, hogy az ember hiába tervez egy kis pihenést, miután hétvégi
vendégeivel, köztük feddhetetlenül hiteles katolikus kősziklákkal
hajnalokba nyúlóan offline morfondíroztak kihívásokról,
derűs-hiteles Placid atyákról, múltról és jövő nemzedékekről, teendőkről és
személyes felelősségről –

„*Egy olyan út indul most el, amelyre nem számítottam (…) de hiszek abban,
hogy az Úr Istennek mindennel szándéka van. (…) Hiszem, hogy minden, ami
történt, nem a véletlenek műve, az Istennek ezzel is szándéka van*” –
halljuk a TikTokon az immár felfüggesztett paptól. „*Nehéz tapasztalat a
média és a politika hatalmával szembesülni. Nem csak felemel és magasztal,
hanem egy pillanat alatt a pokolra is küld. A gyengeségem használják fel
egyházam és a közösségem ellen, próbálnak minél nagyobb kárt okozni. Hibát
követtem el. Rászedtek, naivságomat kihasználták és elveszítettem a józan
ítélőképességem. Vétettem az egyházzal és a közösségemmel szemben.
Megszegtem a papi fogadalmam, bűnt követtem el*” – olvassuk a vonatkozó
közleményben.

A legutolsó két mondat tényszerűen igaz;  az ügyben a laikus katolikus a
kövezés helyett annyit tehet, hogy kétszeresen imádkozik papi és szerzetesi
hivatásokért,
meglévő derék papjainak egészségéért, az egyházi elöljárók számára a
humánerőforrás-ügyi kérdésekben szükséges körültekintésért és
bölcsességért, valamint a mindenkori tékozló fiúk (és fivéreik)
megtéréséért, kérve számukra a szükséges kegyelmeket.
A többi idézett mondat ugyanakkor sajnos annyira hamis és/vagy
szerencsétlen, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellettük.
„*Egy olyan út indul most el, amelyre nem számítottam*”. Lassan nemzedékek
tragédiája lesz ez. Hogy „erre nem számítottam”. A katolikus szexuáletika
például valami végtelenül ósdi, meghaladott, merev szabályrendszer, ember
nincs, aki be tudná tartani – állítja már a templomba járók jelentős része
is, meggyőzve saját magát arról, hogy ami mára társadalmi normává vált,
abból baj nem lehet; majd amikor jön a csalódás, a lebukás, a házasságok
felbomlása, a botrány, a test tárgyként való használata és eldobása,
satöbbi, akkor tolul fel a rácsodálkozás: erre nem számítottam.

Az egyház bő kétezer éve, az Ószövetség meg aztán még régebben tanítja
türelmesen, hogy a bűnnek 100 százalékos valószínűséggel lesz valamiféle
következménye.

Lehet bízni abban, hogy majd én leszek Ádám és Éva óta az egyetlen kivétel,
csak nem érdemes. Az a magyarázat ráadásul, hogy „rászedtek”, szó szerint
ismerős lehet az ő történetükből, és sajnos nem adott felmentést az
Édenkertből való kiűzetés alól.

„*Istennek ezzel is szándéka van*”.

Megkockáztatom: ebben a formában az efféle mondatok többet ártanak, mint
maga a botrány.

Utóbbira akár még mondhatná is a cinikus külső szemlélő, hogy szegény, nem
bírt az ösztöneivel. Na de ez a teológiai magyarázat, ez magát a hitet
teszi nevetségessé, még akkor is, ha megfogalmazása mögött pusztán
ügyetlenség és átgondolatlanság áll, nem pedig a szándékos károkozás vágya.
Az ateisták egyik legfőbb ellenérve a katolikusokkal szemben, hogy micsoda
önfelmentő hülyeség a vétkezés után gyónni, majd újra vétkezni, és az
irgalmas Isten megbocsátó szeretetével érvelni.

Erre jön egy felfüggesztett pap, és kifejti, hogy Istennek egyenesen
szándéka van azzal, ami történt.

Ezt még egy fatális baleset után sem mondjuk első reakcióként a vétlen
áldozat gyászoló hozzátartozóinak, hisz simán értelmezhetik szegények úgy,
hogy Isten kifejezetten el akarta venni tőlük a szerettüket. Na de
tevőlegesen szembemenni a Tízparancsolattal, majd azt állítani, hogy ez nem
véletlen volt, hanem Isten akarata? Mintha ez a két opció létezne: a
Vakvéletlen, valamint egy Nagy Bábjátékos, aki ide-oda teszegeti a
figurákat, ahogy neki tetszik.

Az kétségtelen, hogy (a máig is szájerező igazikeresztények konstans
kődobálásával ellentétben) az ember nem bír annyira mélyre süllyedni, hogy
a Mindenható ne kínálna neki onnan valamiféle kiutat; olyasféle kívánalmat
azonban nemigen találunk a Szentírásban, hogy

légyszi, ott majd csússz le a lejtőn, botránkoztasd meg, szennyezd be a
közösségedet,

mert ha csak így simán szépen, csöndben húzod az igát, ha közvetlen
károkozás nélkül, suta kis kovászként hatsz a közösségedben, ha már a
nulladik kilométerkőnél fölveszed a keresztedet és cipeled rendületlenül,
akkor egyszerűen képtelen leszek üdvözíteni téged.

„*A gyengeségem használják fel egyházam és a közösségem ellen, próbálnak
minél nagyobb kárt okozni*” – hangzik továbbá a magyarázat,

és fájdalom, de azt kell mondanom, hogy ebben a szettben Tóta W. Árpádnak
jár a pont.

Naná, hogy él a lehetőséggel, ha ekkora a ziccer. Én se hagynám ki, ha
ateista lennék, az bizonyos. Ha körülnézünk, nyilvánvalónak tűnik: a külső
támadások se az egyháznak, se a családnak, se egyéb közösségeknek nem
képesek olyan hatékonyan ártani, mint amikor egy-egy tag maga bukik el vagy
ad fel egyes elveket, méghozzá látványosan. „A sátánnak nincs szüksége
külső segítségre, nem kell a bajt kívülről bevinnie, a szabadosság, az
anyagi javak hajhászása belülről tud bomlasztani, ártani” – mutatott rá
<https://www.magyarkurir.hu/hazai/isten-fiatal-szalok-megujit-erot-ad-batorit-visszaadja-lelek-ifjusagat>
már öt évvel ezelőtt is az immár 97 éves Kerényi Lajos atya, akinek
gyengeségeit érdekes módon még soha senki nem tudta felhasználni egyháza és
közössége ellen.

Vele ellentétben azonban a most kárörvendők pont nem azt sérelmezik, hogy
egy katolikus pap nem a katolikus tanításnak megfelelően cselekedett, hanem
azt, hogy nem igazította tanítását a saját, bűnös tetteihez.

Lám, ezért helyénvalóbb eleve a szabad szerelmet hirdetni – vonják le a
tanulságot,

mintha egyébként a szabad szerelem önjelölt vagy felkent papjai nagyobb
valószínűséggel élnének az összes nehézségük ellenére derűs, boldog, és
akár hosszú földi életet, mint egy hitét komolyan vevő Kerényi Lajos vagy
Olofsson Placid. Hasonló ez, mint amikor egy gyermekbántalmazó
heteroszexuálist hasonlítanak össze a mintaapaként beállított
homoszexuálissal, majd megállapítják, hogy a homoszexuális a jobb szülő.

A felfüggesztésről szóló TikTok-videót egyetlen nap alatt több mint tízszer
annyian látták, mint például a „Krisztusi radikalitás a modern világban
<https://youtu.be/05-O3Uz-D0Y>” című, másfél hónappal ezelőtti, csöndes és
nemes katolikus tartalmat, egy másik katolikus pap gondolataival –

naná, mert annak bölcs és kikezdhetetlen igazságain nem lehet kéjesen
csámcsogni,

egy vállalhatatlan mélységhez viszonyítva hirtelen már a tengerszinten is
erkölcsi magasságokban tündökölni és előítéleket fényesíteni. Így hát a
feladat (különösen így, tanév elején, az új közösségek és tevékenységek
keresésének idején) egészen egyszerű: csak le kell porolni a Róm 12,21-et,
alapelvként tűzve ki, hogy „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te
győzd le a rosszat jóval”.

Nem bosszankodással, nem másra mutogatással, sem pedig siránkozással:
kifejezetten valami jóval.

Ha ezt mindenki személy szerint, a maga helyén és tehetségéhez mérten
megfogadná, aki most egy kicsit is fel van háborodva, egész sokat
építhetnénk közösen a keresztény Magyarországon.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240910/a51d092c/attachment.html>