[Grem] Drága polgártársak! Aki a maga részéről nem kooperál...

[KEA]

Drága polgártársak! Aki a maga részéről nem kooperál, annak sajnos nem 
sok jogalapja van a „pintérsándorozásra” – ugye?

Mandiner, 2024.08.31. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2024/08/draga-polgartarsak-aki-a-maga-reszerol-nem-kooperal-annak-sajnos-nem-sok-jogalapja-van-a-pintersandorozasra-ugye


Tényleg bámulatos, hogy milyen elánnal szereti lengetni a magyar a 
bezzegnyugati mércét, amikor elvárásokat támaszt – és milyen masszív 
arányban veszíti azt szem elől, ha a saját hozzáállásáról van szó.

Gázolás a síneken, jól működő, tilosat jelző fénysorompó (és félsorompó) 
mellett – „gyalázatos, hogy már megint újabb vonalon késnek a vonatok, 
távozzon a miniszterelnök!”. Nem nő kellő ütemben a várható élettartam – 
„mocskos Fidesz, és ha már kommentelek, akkor:

Péter, légyszi tegyél valamit a kötelező szűrővizsgálatok ellen is, 
engem ugyan nem fog ilyenre kényszeríteni a diktatúra!”.

Egyre gyalázatosabban teljesítenek a nyolcadikosok szövegértésből – 
„jellemző! oktatási minisztériumot, de rögtön! egyidejűleg pedig 
követeljük vissza a gyerekek kezébe az okostelefont tanítási idő alatt 
is, mert bár az irigyelt Hollandiában például a fókuszáltság és a 
koncentrálóképesség javulását tapasztalták a tilalmat alkalmazó 
középiskolákban, de ilyen híreket és tanulmányokat nem olvasunk, nem 
értelmezünk, csak

monomániásan hajtogatjuk, hogy magyarórán is a digitális nevelés az első!”.

Tényleg bámulatos, milyen elánnal szereti lengetni a magyar a 
bezzegnyugati mércét, amikor elvárásokat támaszt, és milyen masszív 
arányban veszíti azt szem elől, ha a saját hozzáállásáról van szó.

Az Eurostat legutóbbi kimutatása szerint 2022-ben (ahogy a korábbi 
években is) EU-szerte Magyarországon halt meg arányaiban a legtöbb ember 
vasúti balesetben – összesen 75 fő;

ebből nulla utas, két vasúti dolgozó, viszont 44 olyan ember, akik (nem 
öngyilkossági céllal) illetéktelenül tartózkodtak a síneken vagy azok 
közvetlen közelében

(ideértve a fülhallgatóval a fülükben átszaladgálókat vagy a mozdony 
tetején szelfiző fiatalt), valamint 29 fő, akiket vasúti átjáróban ütött 
el a vonat (lásd az elmúlt hétfő baleseteit, vagy például a minapi 
ügyészségi vádiratot egy februári esettel kapcsolatban, amikor egy 
kisteherautó sofőrje – mellette édesanyjával és kiskorú gyermekével – 
lassítás nélkül hajtott egy személyvonat elé, miközben a fénysorompó 
pirosan villogott; ők szerencsére mind túlélték).

Még csak azt se lehet mondani, hogy az állam is hibás, mert nem tesz 
minden átjáróba (fél)sorompót is a fényjelzés mellé:

évente több mint 800 csapórudat törnek le különböző járművekkel, mert 
útban vannak, amikor a közúthasználó épp SIET.

Magam is örülnék, ha több vonat suhanna kétszázzal-háromszázzal a magyar 
tájakon – na de ilyen közlekedési morál mellett még egy szolid FLIRT is 
kész kivégzőeszköz. Folyhatna ütemesebben a járműbeszerzés is – de 
mennyire költséghatékony azonnali segítség lenne, ha legalább a meglévő 
gördülőállomány közlekedését nem akadályoznák a vakmerő sofőrök (illetve 
olykor biciklisek és gyalogosok), megvalósítva a közérdekű üzem 
megzavarásának vétségét.

„Az elmúlt 16 évben nem történt a vasút hibájából halálos kimenetelű 
baleset vasúti átjáróban” – mutatott rá a MÁV most is, augusztus 11-én, 
külön felhívva a figyelmet a vasúti átjárós balesetek újbóli 
sokasodására; azóta Kismórágytól Balatonszemesen át Ceglédig sorra 
könyvelhettük el az újabb és újabb áldozatokat.

Valamint az újabb mozdonyvezetőket, akik mehetnek a trauma utáni 
intervenciós terápiára.

A különböző balesetek miatt hol a Bátaszék–Dombóvár vonalon szünetelt a 
forgalom (az ütközéskor ki is siklott a Bzmot), hol a 
Budapest–Debrecen–Záhony és a Budapest–Cegléd–Szeged vonalon kellett 
lezárni egy vágányt, hol a dél-balatoni szakaszon számolhattak a 
nyaralók (több ízben is) többórás menetidő-hosszabbodással; de hasonló 
fennakadások voltak a Budapest–Székesfehérvár–Tapolca vonalon és 
Vác–Szob felé is.

Tényleg meg kéne próbálni, kísérletképpen, hogy csak egyetlen hónapig 
minden közúthasználó körültekintően közelíti meg a vasúti síneket, 
ideiglenesen felhagyva a „még átérek” stratégia alkalmazásával.

Hátha egy efféle polgári engedelmességi mozgalommal már önmagában 
érezhető változást lehetne kivívni.

És akkor már továbbvihetnénk ezt a kísérletet más ágazatokra is, 
beleértve az egészségügyet (nem mintha a KRESZ betartása ne vonná maga 
után a várható élettartam emelkedését és műtéti kapacitások 
felszabadulását). Bár a számok némileg javulnak, az Európai Unión belül 
még mindig Magyarországon halnak meg legtöbben az egyébként lassan 
kifejlődő vastagbélrákban – egyidejűleg pedig a vizsgált országok közül 
Magyarországon vesznek részt a legkevesebben a vonatkozó szűrésen.

Miközben azon sóhajtozik a magyar, hogy a cseh állam bezzeg többet költ 
egészségügyre, arra nem figyelünk fel, hogy a cseh nő bezzeg rászánja 
magát, és elfárad a méhnyakrákszűrésre.

Az áhítozva csodált skandinávoknál 80 százalék körüli arányban tesznek 
eleget a polgárok a felszólításnak és nézetik meg magukat rendszeresen; 
talán érdemes lenne kipróbálni, mit tudna a magyar egészségügy akkor, ha 
a betegoldalról biztosított lenne az ilyen szintű odafigyelés.

Az nem a legjobb ellenérv, hogy ne vicceljünk, időpontot se kap az ember 
az orvoshoz, plusz fájdalmas a vizsgálat és egyébként is, rozsdásak a 
kórházban a csövek: az elmúlt hónapokban a vastagbélszűrési program 
keretében kétszázezer embernek postázták ki az otthoni önmintavételhez 
és a visszaküldéshez szükséges csomagot, abban a reményben, hogy 
nagyjából kétharmaduk él is majd a kényelmes, diszkrét és természetesen 
ingyenes lehetőséggel – végül azonban mindössze 40 százalék küldött be 
mintát.

Még csak meg se kellett közelíteni egyetlen egészségügyi intézményt se, 
kvázi nullahuszonnégyben bármikor el lehetett intézni a procedúrát, de nem.

Elismerem, hogy akad kedvesebb elfoglaltság is, mint a vécécsészénél 
bíbelődni – a sokak által még ebéd közben is görgetett Facebook-posztok 
alá hányós-székletes emodzsikat nyomogatni például mennyivel 
gusztusosabb! –, de azért valljuk be: végszükség esetén, jobb híján a 
páciens tud vécépapírt vinni magával a kórházba, az állam viszont 
nemigen tud székletmintát prezentálni a polgárai helyett.

Aki a maga részéről nem kooperál, annak sajnos nem sok jogalapja van a 
pintérsándorozásra.

De hasonlóképpen rossz helyen keresgél, aki a tanév elején azt a 
feladatot adja a szülőknek, hogy jelentgessék az interneten, ha valamely 
iskola küllemével és/vagy felszereltségével gondok akadnak. A 
kompetenciamérések eredményei pontosan mutatják, mennyire sokadrangú 
kérdés ez más tényezőkhöz képest: a legjobb eredményeket gyakran épp a 
legrosszabb állapotú iskolák szállítják – ezen intézmények között 
ugyanis felülreprezentáltak a budapesti gimnáziumok.

Akár 200-250 pontot is rávernek a kitűnő állapotú iskolák országos átlagára.

A nyelvi labor megléte szintén irrelevánsnak tűnik a diákok angoltudása 
szempontjából – ezzel szemben az a tanuló, akinek vannak otthon saját 
könyvei, nyelvből és matekból átlagosan nagyjából 150 ponttal, 
szövegértésből pedig a 10. osztályra már 200 ponttal pipálja le azt, 
akinek nincsenek.

Egy kompetens ellenzéki politikus ezért bizonyosan nem az iskola 
vakolatát fotóztatná az anyukákkal, hanem minden erejével az otthoni 
olvasást népszerűsítené –

de mivel pillanatnyilag ilyen kompetens kihívó nincs a láthatáron, tág 
tere nyílik a kormánynak és bármely mecénásnak arra, hogy maga lépjen az 
ügy érdekében. Nem kizárt, hogy egy-egy jobbfajta Kaland–Játék–Kockázat 
típusú interaktív kapudrog akár a TikTokkal szemben is izgalmas 
alternatívává tehetné itt-ott a szabadidős olvasást; de bizonyosan 
bármely szakértő elő tudna rukkolni jobbnál jobb javaslatokkal.

Végső soron azonban itt is a polgárnak kellene odatennie magát: ha a 
magyarok bő fele helyett szűk kétharmada olvasna el évente legalább 
egyetlen kicsinyke könyvet és mutatna ezáltal példát, már utol is érnénk 
ezen a téren Ausztriát.

Semeddig nem kell várni, akár azonnal ki lehetne ezt is próbálni.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.