[Grem] Drága polgártársak! Aki a maga részéről nem kooperál...
KEA
kea at turul.banki.hu
2024. Sze. 2., H, 08:25:58 CEST
Drága polgártársak! Aki a maga részéről nem kooperál, annak sajnos nem
sok jogalapja van a „pintérsándorozásra” – ugye?
Mandiner, 2024.08.31. -- Francesca Rivafinoli
https://mandiner.hu/belfold/2024/08/draga-polgartarsak-aki-a-maga-reszerol-nem-kooperal-annak-sajnos-nem-sok-jogalapja-van-a-pintersandorozasra-ugye
Tényleg bámulatos, hogy milyen elánnal szereti lengetni a magyar a
bezzegnyugati mércét, amikor elvárásokat támaszt – és milyen masszív
arányban veszíti azt szem elől, ha a saját hozzáállásáról van szó.
Gázolás a síneken, jól működő, tilosat jelző fénysorompó (és félsorompó)
mellett – „gyalázatos, hogy már megint újabb vonalon késnek a vonatok,
távozzon a miniszterelnök!”. Nem nő kellő ütemben a várható élettartam –
„mocskos Fidesz, és ha már kommentelek, akkor:
Péter, légyszi tegyél valamit a kötelező szűrővizsgálatok ellen is,
engem ugyan nem fog ilyenre kényszeríteni a diktatúra!”.
Egyre gyalázatosabban teljesítenek a nyolcadikosok szövegértésből –
„jellemző! oktatási minisztériumot, de rögtön! egyidejűleg pedig
követeljük vissza a gyerekek kezébe az okostelefont tanítási idő alatt
is, mert bár az irigyelt Hollandiában például a fókuszáltság és a
koncentrálóképesség javulását tapasztalták a tilalmat alkalmazó
középiskolákban, de ilyen híreket és tanulmányokat nem olvasunk, nem
értelmezünk, csak
monomániásan hajtogatjuk, hogy magyarórán is a digitális nevelés az első!”.
Tényleg bámulatos, milyen elánnal szereti lengetni a magyar a
bezzegnyugati mércét, amikor elvárásokat támaszt, és milyen masszív
arányban veszíti azt szem elől, ha a saját hozzáállásáról van szó.
Az Eurostat legutóbbi kimutatása szerint 2022-ben (ahogy a korábbi
években is) EU-szerte Magyarországon halt meg arányaiban a legtöbb ember
vasúti balesetben – összesen 75 fő;
ebből nulla utas, két vasúti dolgozó, viszont 44 olyan ember, akik (nem
öngyilkossági céllal) illetéktelenül tartózkodtak a síneken vagy azok
közvetlen közelében
(ideértve a fülhallgatóval a fülükben átszaladgálókat vagy a mozdony
tetején szelfiző fiatalt), valamint 29 fő, akiket vasúti átjáróban ütött
el a vonat (lásd az elmúlt hétfő baleseteit, vagy például a minapi
ügyészségi vádiratot egy februári esettel kapcsolatban, amikor egy
kisteherautó sofőrje – mellette édesanyjával és kiskorú gyermekével –
lassítás nélkül hajtott egy személyvonat elé, miközben a fénysorompó
pirosan villogott; ők szerencsére mind túlélték).
Még csak azt se lehet mondani, hogy az állam is hibás, mert nem tesz
minden átjáróba (fél)sorompót is a fényjelzés mellé:
évente több mint 800 csapórudat törnek le különböző járművekkel, mert
útban vannak, amikor a közúthasználó épp SIET.
Magam is örülnék, ha több vonat suhanna kétszázzal-háromszázzal a magyar
tájakon – na de ilyen közlekedési morál mellett még egy szolid FLIRT is
kész kivégzőeszköz. Folyhatna ütemesebben a járműbeszerzés is – de
mennyire költséghatékony azonnali segítség lenne, ha legalább a meglévő
gördülőállomány közlekedését nem akadályoznák a vakmerő sofőrök (illetve
olykor biciklisek és gyalogosok), megvalósítva a közérdekű üzem
megzavarásának vétségét.
„Az elmúlt 16 évben nem történt a vasút hibájából halálos kimenetelű
baleset vasúti átjáróban” – mutatott rá a MÁV most is, augusztus 11-én,
külön felhívva a figyelmet a vasúti átjárós balesetek újbóli
sokasodására; azóta Kismórágytól Balatonszemesen át Ceglédig sorra
könyvelhettük el az újabb és újabb áldozatokat.
Valamint az újabb mozdonyvezetőket, akik mehetnek a trauma utáni
intervenciós terápiára.
A különböző balesetek miatt hol a Bátaszék–Dombóvár vonalon szünetelt a
forgalom (az ütközéskor ki is siklott a Bzmot), hol a
Budapest–Debrecen–Záhony és a Budapest–Cegléd–Szeged vonalon kellett
lezárni egy vágányt, hol a dél-balatoni szakaszon számolhattak a
nyaralók (több ízben is) többórás menetidő-hosszabbodással; de hasonló
fennakadások voltak a Budapest–Székesfehérvár–Tapolca vonalon és
Vác–Szob felé is.
Tényleg meg kéne próbálni, kísérletképpen, hogy csak egyetlen hónapig
minden közúthasználó körültekintően közelíti meg a vasúti síneket,
ideiglenesen felhagyva a „még átérek” stratégia alkalmazásával.
Hátha egy efféle polgári engedelmességi mozgalommal már önmagában
érezhető változást lehetne kivívni.
És akkor már továbbvihetnénk ezt a kísérletet más ágazatokra is,
beleértve az egészségügyet (nem mintha a KRESZ betartása ne vonná maga
után a várható élettartam emelkedését és műtéti kapacitások
felszabadulását). Bár a számok némileg javulnak, az Európai Unión belül
még mindig Magyarországon halnak meg legtöbben az egyébként lassan
kifejlődő vastagbélrákban – egyidejűleg pedig a vizsgált országok közül
Magyarországon vesznek részt a legkevesebben a vonatkozó szűrésen.
Miközben azon sóhajtozik a magyar, hogy a cseh állam bezzeg többet költ
egészségügyre, arra nem figyelünk fel, hogy a cseh nő bezzeg rászánja
magát, és elfárad a méhnyakrákszűrésre.
Az áhítozva csodált skandinávoknál 80 százalék körüli arányban tesznek
eleget a polgárok a felszólításnak és nézetik meg magukat rendszeresen;
talán érdemes lenne kipróbálni, mit tudna a magyar egészségügy akkor, ha
a betegoldalról biztosított lenne az ilyen szintű odafigyelés.
Az nem a legjobb ellenérv, hogy ne vicceljünk, időpontot se kap az ember
az orvoshoz, plusz fájdalmas a vizsgálat és egyébként is, rozsdásak a
kórházban a csövek: az elmúlt hónapokban a vastagbélszűrési program
keretében kétszázezer embernek postázták ki az otthoni önmintavételhez
és a visszaküldéshez szükséges csomagot, abban a reményben, hogy
nagyjából kétharmaduk él is majd a kényelmes, diszkrét és természetesen
ingyenes lehetőséggel – végül azonban mindössze 40 százalék küldött be
mintát.
Még csak meg se kellett közelíteni egyetlen egészségügyi intézményt se,
kvázi nullahuszonnégyben bármikor el lehetett intézni a procedúrát, de nem.
Elismerem, hogy akad kedvesebb elfoglaltság is, mint a vécécsészénél
bíbelődni – a sokak által még ebéd közben is görgetett Facebook-posztok
alá hányós-székletes emodzsikat nyomogatni például mennyivel
gusztusosabb! –, de azért valljuk be: végszükség esetén, jobb híján a
páciens tud vécépapírt vinni magával a kórházba, az állam viszont
nemigen tud székletmintát prezentálni a polgárai helyett.
Aki a maga részéről nem kooperál, annak sajnos nem sok jogalapja van a
pintérsándorozásra.
De hasonlóképpen rossz helyen keresgél, aki a tanév elején azt a
feladatot adja a szülőknek, hogy jelentgessék az interneten, ha valamely
iskola küllemével és/vagy felszereltségével gondok akadnak. A
kompetenciamérések eredményei pontosan mutatják, mennyire sokadrangú
kérdés ez más tényezőkhöz képest: a legjobb eredményeket gyakran épp a
legrosszabb állapotú iskolák szállítják – ezen intézmények között
ugyanis felülreprezentáltak a budapesti gimnáziumok.
Akár 200-250 pontot is rávernek a kitűnő állapotú iskolák országos átlagára.
A nyelvi labor megléte szintén irrelevánsnak tűnik a diákok angoltudása
szempontjából – ezzel szemben az a tanuló, akinek vannak otthon saját
könyvei, nyelvből és matekból átlagosan nagyjából 150 ponttal,
szövegértésből pedig a 10. osztályra már 200 ponttal pipálja le azt,
akinek nincsenek.
Egy kompetens ellenzéki politikus ezért bizonyosan nem az iskola
vakolatát fotóztatná az anyukákkal, hanem minden erejével az otthoni
olvasást népszerűsítené –
de mivel pillanatnyilag ilyen kompetens kihívó nincs a láthatáron, tág
tere nyílik a kormánynak és bármely mecénásnak arra, hogy maga lépjen az
ügy érdekében. Nem kizárt, hogy egy-egy jobbfajta Kaland–Játék–Kockázat
típusú interaktív kapudrog akár a TikTokkal szemben is izgalmas
alternatívává tehetné itt-ott a szabadidős olvasást; de bizonyosan
bármely szakértő elő tudna rukkolni jobbnál jobb javaslatokkal.
Végső soron azonban itt is a polgárnak kellene odatennie magát: ha a
magyarok bő fele helyett szűk kétharmada olvasna el évente legalább
egyetlen kicsinyke könyvet és mutatna ezáltal példát, már utol is érnénk
ezen a téren Ausztriát.
Semeddig nem kell várni, akár azonnal ki lehetne ezt is próbálni.
--
Üdvrivalgással:
KEA.
További információk a(z) Grem levelezőlistáról