[Grem] Újabb '56-os forradalmár üzent ... A 91 éves Dr. Szathmáry Géza egyetemistaként jelen volt az eredeti lyukas zászló megszületésénél.

[Zoltán Hámory]

Dr. Szathmáry Géza egy nagyon közeli rokonunk.
Szeretettel:  Zoltán

*Újabb ’56-os forradalmár üzent a „tehetségtelenül hazardírozó,
politizálgató szexmániás” Magyar Péternek*

A 91 éves Szathmáry Géza egyetemistaként jelen volt az eredeti lyukas
zászló megszületésénél. Magyar Péternek azt üzeni, hogy a jelképet senkinek
nem adják oda. Alábbiakban közöljük Szathmáry Géza visszaemlékezését a
lyukas zászló születése napjáról.

*Magyar Nemzet* <https://magyarnemzet.hu/szerzo/magyar-nemzet-2>

2024. 10. 08. 4:30

[image:
https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/06/1wAFt2NLGhcIqvqmRlZHUjkk0p617n7eirKmG9CKRFw/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2VkMWM2Y2E3OTQyMjQ0Y2NiYzExMzdmZjJiODgwYTQx.jpg]Fiatal
fegyveres szabadságharcosok 1956-ban, Budapesten. Fotó: Getty Images

[image: Véleményhírlevél]*Jobban mondva - heti véleményhírlevél -* ahol a
hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
<https://magyarnemzet.hu/velemeny/2024/03/kivancsi-a-velemenyunkre-iratkozzon-fel-uj-hirlevelunkre>

Feliratkozom a hírlevélre

Lapunknak eljuttatott levelében kelt ki Magyar Péter lyukas zászlót érintő
kijelentésével kapcsolatban egy újabb 1956-os forradalmár.  Szathmáry Géza
szerint felháborító, hogy Magyar Péter a lyukas magyar zászlót a Tisza
Pártja jelképévé tette.

*Egyszerűen elképedtem, hogy a forradalmunk és szabadságharcunk jelképét,
ami már 1956. október 23-án szimbólummá lett, mi érte!*

– írta levelében a forradalmár, majd közölte, hogy 1956-ban a budapesti
Jogi Egyetemen harmadéves tanuló volt, és utolsó (munkajogi) előadásukat
hallgatták a földszinten.

„Erősen haladó beállítottságú tanárunk nem akart kiengedni bennünket azon
hír nyomán, hogy tüntetés készül. Behívatta csúcs DISZ titkárunkat, aki
közölte, Piros elvtárs nem enged ilyesmit. Oktatónk diadalmasan széttárta a
kezeit. A „csdtk” többször berontott és mondta: tárgyalnak Piros
elvtárssal. A második (vagy harmadik…) berontásakor harsogva közölte:
mehetünk!!!” – idézte fel személyes emlékeit Szathmáry.

Így folytatta: „Összegyűltünk az előcsarnokban (zsúfolásig), és lassan
elindultunk a Kecskeméti utcán át a Kálvin tér felé. Azt kiabáltuk »Nyílt
tárgyalást Farkasnak!« (merthogy szakmailag már a második évben ez a jelszó
állt hozzánk a legközelebb: a Be. szerint, amit be kellett magolnunk, a
bíróság nem rendelhetett volna el zárt tárgyalást).

Kiértünk a Kálvin térre, ahová a Tolbuhin körút és a mellékutcák felől
ömlöttek az emberek. Meg kellett állni. Emiatt aztán mi éppen a Múzeum
utcával kerültünk szembe. Mivel a Kálvin teret az ostrom alatt az oroszok
összebombázták, a Múzeum utca és a Kálvin sarkán volt ház helyett csak egy
több emelet magas tűzfal bámult ránk, melyre óriási bádog vörös csillagot
csavaroztak fel. Most ott állt valamilyen létrás autó, és több ember a
létra tetejéről csákányokkal feszítgette le, és szabdalta darabokra ezt a
dekoratív tárgyat. Nem vagyok benne egészen biztos, de mintha a csillag
fölött, fehér alapon egy felkiáltójeles mondat lett volna vörössel
felfestve: Barátságunk a Szovjetunióval megbonthatatlan!” – részletezte a
forradalmár.

„Mellettem álló csoporttársam harsogni kezdett: »Minden ország katonája
menjen saját hazájába!« A kiabálás kórusméretűvé nőtt… Várjatok, mondta
egyszer csak a csoporttársam: Eszembe jutott valami, jövök mindjárt! Hát a
mindjártból legalább fél óra lett, mire visszaérkezett. Háromszínű zászlót
lengetett. A közepén hatalmas kerek luk. (Ma sem tudom, honnan szerezte és
kikkel, hogyan nyirbálta ki az akkori címerünket…)” – osztotta meg emlékeit
Szathmáry. Hozzátette: „A menetrendünk szemmel láthatóan jól alakult, mert
pont akkor indultunk el a Nemzeti Múzeum irányába, amikor a csoporttársam
befutott a zászlóval.

Az útvonalunkról nem érdemes bármit is írni, hiszen megszámlálhatatlanszor
levetített filmekben, könyvekben, visszaemlékezésekben emlegetik
részletesen. Elértünk a Bem térre. Én már megszólalni se tudtam a rekedtre
ordítozástól. Meghallgattuk a magyar (és azt hiszem lengyelül is elmondott)
szónoklatokat.

Egyszer csak Csepel teherautók bukkantak fel. Egyikükre én is felmásztam,
mert azt kiabálták, megyünk át a Kossuth hídon a Parlamenthez.

*Meghallgattuk és kifütyültük Nagy Imrét, *

és átsétáltunk a Nemzeti Múzeumhoz, pontosabban a Bródy Sándor utcába. A
múzeum kerítése mentén a körúton állig felfegyverzett rendőrök állták körül
kocsijaikat. Nem csináltak semmit. Mi hol a Himnuszt, hol a Szózatot
énekeltük hosszabb-rövidebb szünetek közbeiktatásával. Erre azért volt
szükség, mert sűrű füstgázhullámok borítottak el bennünket. És ropogtak a
puskák. Nem kell félni, kiabálták egyesek (vajon kik lehettek), a mieink
védik a Rádiót az ostromtól. Ez a magyarázat kíváncsivá tett, és közeledni
kezdtem a Bródy Sándor utca és Puskin utcai sarokhoz. Akkor a rádióépület
mellett jobbra valamilyen díszkert lehetett, hatalmas fekete fémkapuval,
amit időnként elborított a füstgáz. Amikor felszállt, azt vettem észre,
hogy a rádió felső ablakai villognak, és a fémkapun, amit a tüntetők buzgón
vertek, nem tudom mivel, egyre több luk mutatkozott. Csak riasztólövések,
kiabálták hol itt, hol ott. (Kik?)

Én, lévén háborús (házunk ostromát konyhában, ebédlőben, fürdőszobában
átélt 10 éves) kölyök, kezdtem hátrafelé lépegetni. Egyszer csak látok egy
hordágyat. Fekszik rajta valaki kabáttal letakarva, aminek a lelógó ujjáról
csöpög a vér. Odamegyek, kérdezem, mi történt, csak riasztásul lőttek.
Haslövés, válaszolja az egyik kísérő, megyünk a Gólyavárba, és a földszinti
ruhatári pultra fektetjük. Talán találunk gyorsan mentőket, vagy orvost. A
menetet elkísértem a Gólyavárig, és szégyenkezve hazaindultam, mert nem
lehettem már cserkész, és nem tanultam meg az elsősegélynyújtást” – zárta
visszaemlékezését a 91 éves forradalmár.

*A kilukasztott magyar zászlót, amiből akkor még alig volt (alig lehetett),
senkinek nem adjuk oda. Egy szereplési dühvel átitatott, tehetségtelenül
hazardírozó, politizálgató szexmániásnak különösen nem*

– üzent Magyar Péternek Dr.Szathmáry Géza.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241022/6bad55ff/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image001.png
Type: image/png
Size: 14302 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241022/6bad55ff/attachment.png>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image002.jpg
Type: image/jpeg
Size: 168969 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241022/6bad55ff/attachment.jpg>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image005.jpg
Type: image/jpeg
Size: 47384 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241022/6bad55ff/attachment-0001.jpg>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image006.png
Type: image/png
Size: 181 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241022/6bad55ff/attachment-0001.png>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: 1956. október 23..jpg
Type: image/jpeg
Size: 108109 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241022/6bad55ff/attachment-0002.jpg>