[Grem] Okt. 19. A kanadai jezsuita vértanúk (17. sz.) ünnepe

[Emoke Greschik]

 Brébeuf Szent János áldozópap és társai, kanadai vértanúk
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. október 19., kedd |
12:32

https://www.magyarkurir.hu/kultura/brebeuf-szent-janos-aldozopap-es-tarsai-kanadai-vertanuk
Kanadai vértanúknak azt a nyolc francia jezsuitát – Daniel Antalt, Garnier
Károlyt, Lallemant Gábort, Brébeuf Jánost, La Landei Jánost, Jogues
Izsákot, Chabanel Natalist és Goupil Renatust – nevezzük, akik a
kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. Rájuk
emlékezünk október 19-én, liturgikus emléknapjukon.

*A franciák 1603-ban léptek Kanada földjére.* *Ferences misszionáriusok
1615-ben és 1622-ben próbálkoztak* *a huron indiánok** térítésével, *
*sikertelenül*.* 1625-ben jezsuiták indultak Kanadába, **de négy év múlva,
amikor az angolok háborút nyertek,** kiutasították* *őket, **és vissza
kellett térniük Franciaországba.** 1632-ben ismét útra keltek, s ezúttal
szabadon hirdethették az evangéliumot a huronoknak.*

*Az őslakosok azonban nem akarták befogadni a hitet. **Hiába* *adták
tanújelét a jezsuiták emberszeretetüknek** az 1639–40-ben kitört járvány *
*idején*,* az indiánok nehezen* *tértek át a keresztény hitre.*

*A misszionáriusokat nem* *a huronok*,* hanem egy másik törzs tagjai, az
irokézek ölték meg*. *Goupil Renatus segítő testvér lett először vértanú*,
*1**642. szeptember 29-én.* *Négy évvel később, 1646. október 18-án ölték
me**g* *Jouges Izsák atyá*t, *majd másnap* *La Landei Jánost*.* Kegyetlen
kivégzést kellett elszenvedniük*,* és helytállásuk* *a huron indiánokat **úgy
megrendítette, hogy tömegesen megtértek*.* „Mintha nem is mi, hanem inkább
az angyalok működtek volna köztük”* –* jegyezte fel a misszió vezetője.*

*Az irokézek elhatározták, hogy kiirtják **a huronokat*;* 1648-ban háborút
indítottak. E harcok során halt meg* *a másik öt jezsuita misszionárius.* *A
vértanúcsoportot Brébeuf Jánosról nevezték el, mert az ő életét ismerjük
legrészletesebben.*

János régi normann család sarja volt. Rouenban lépett be a jezsuiták közé
1617-ben. Először a jezsuiták kollégiumában tanított. 1622. február 22-én
Pontoise-ben szentelték pappá. Ezután három évig tanár és gondnok volt a
roueni kollégiumban, majd megbízták, hogy utazzon a kanadai misszióba. 1625
áprilisában két jezsuita és egy ferences társaságában szállt hajóra. Első
missziós útja nem tartott sokáig. Előbb a hegyi, majd a huron indiánok
között működött. Az angolok győzelme után a francia misszionáriusoknak haza
kellett térniük. Így 1629 októberében János ismét Rouenban volt. Eljárt egy
előadás-sorozatra, amelyet a 17. század egyik legnagyobb lelki tanítója,
Louis Lallemant tartott. Ekkor tette le utolsó fogadalmát. 1633-ig Eu
városában a jezsuita kollégium tanára volt.

Közben Anglia és Franciaország békét kötött, és ez ismét megnyitotta az
utat a francia misszionáriusok előtt. János négy évig irányította a huron
indiánok közötti missziót. Iskolát és kórházat alapított, emellett
megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát, egy korabeli, keresztény
tanításról szóló művet pedig lefordított az indiánok nyelvére. Idővel egyre
több huron keresztelkedett meg.

A vidéken váratlanul járványok törtek ki, amelyekért a jezsuitákat tették
felelőssé, ezért 1638-ban Jánosnak vissza kellett vonulnia Sainte Marie-ba.
Ekkor a misszió vezetését Lallemant Gábor vette át, aki gyökeresen más
missziós módszerrel dolgozott. Népszámlálást rendelt el, amit azért tartott
fontosnak, mert a háborúk és járványok miatt a népesség száma nagyon
megcsappant. Az adatok szerint a huron misszióban harminckét falu volt,
amelyek öt központ köré csoportosultak. E falvakban mintegy hétszáz sátor,
kétezer tűzhely volt, és mintegy tizenkétezer ember élt. Az új missziós
főnök az apostoli munkát a dél-amerikai redukciók mintájára szervezte meg,
és a sok szétszórt szálláshely lakóit egy nagy központba szervezte, amelyek
„mini köztársaságokként” működtek.

János rövid ideig együtt dolgozott Chaumonot-val, de aztán egészségi
állapotának gyengülése miatt – eltört a kulcscsontja, ami igen sok kínt
okozott neki – vissza kellett térnie Québecbe. 1644-ben azonban ismét az
őslakosok között volt. Amikor az irokézek megtámadták a huron missziós
falut, társával, Lallemant-nal együtt őt is elfogták. Rituális kínzások
után megölték őket.

Brébeuf három óra hosszat szenvedett a legborzalmasabb kínzások között,
„oly buzgón imádkozva kínzóiért, hogy még az indiánok is elképedtek e
türelem és ellenségszeretet láttára. Soha nem tudták megérteni, miért tért
vissza ez a misszionárius újra meg újra, amikor minden látogatása csak
veszélyt, nyomorúságot és szenvedést jelentett neki. Nem értették meg, hogy
van az embernek olyan tulajdonsága is, amely kiemeli a testi világ
törvényszerűségéből, és képessé teszi, hogy azokat is szeresse, akik neki
bántalmat okoznak… ott járt köztük egy ember, aki nem zárta korlátok közé
szeretetét, hanem úgy ontotta magából, mint fényét a nap, amely télen
éppúgy melegít, mint nyáron, függetlenül attól, hogy kitárul-e előtte a
föld, vagy felhőkbe burkolózik.”

*(Részlet Melocco János *Mint a nap* című írásából)*

*A csoport tagjait 1930. június 29-én avatták szentté. Ünnepüket 1969-ben
egy napra tették, és felvették az egyetemes naptárba.*

*Istenünk, te Észak-Amerika országait de Brébeuf Szent János, Jogues Szent
Izsák, valamint társaik igehirdetésével és vére hullásával megszentelted.
Add, hogy a kereszténység viruló vetése közbenjárásukra mindenütt egyre
gyarapodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.*

*Forrás:*



*Diós István: A szentek életeMagyar katolikus lexikonJezsuita.hu*

*Fotó: Wikimédia Commons*

*Magyar Kurír*
*(sza)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241019/a84d3625/attachment.html>