[Grem] Nov.19. Árpádházi Szt. Erzsébet (13.sz.) ünnepe

[Emoke Greschik]

A Reményik vers kiemeléssel alább:

Reményik Sándor Bánk Bán utolsó monológja

  *   "**Melinda, drága **szennyfoltos **galamb**, *


* Halott szerelmem mért riasztgatod? És mért futsz Ottó, törpe nyomorék, *
*Féltésem holt dühét mért retteged? *
*Lófarkón hurcolt lobbanó Petur,*
*Mért görgetsz most is átok-hegyeket? *
*Mért árad ajkadról tengerdagályként **Tiborcz*









*, - az örökkévaló panasz? S mért leng felém - ó, nagy ellenfelem -
Gertrud, királynői ravatalod? Zavargó, véres árnyak, - hagyjatok.
Küszöbömre mért tolakodtok föl? Én titeket elfelejtettelek, Régen betelt az
én tragédiám, A láng kihúnyt, a színnek vége van. Mi dolgom van még nekem
veletek? Tragédiák, vihar-sorsok felett Húnyt szemmel **egy csillagot *



*keresek. Bánki méltóság, Bánki sértődés, És Bánki bűn, és Bánki büntetés,
Kúsza kínok - hagy elszóródtatok... **Az a csillag... csak azt a csillagot.
-*


* Nézzétek: Bánk bán zarándok-ruhában, Mezítlen talpam alatt ég a rög: A
nyugvó nappal messze készülök. *

*Egy kicsi-kis leányka-csillagot *
*Láttam egyszer sok esztendő előtt, *
*Pozsony várából napnyugatra ment*




* A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt. A fáma mint a rózsaillatot
Nevét országokon át lengeti, Be jó volna a köntöse szegélyét Ájtatos ajkkal
megérinteni. *
*Idegen népek **jóltevője lett,*
* Míg anyja itthon dúlt** a magyaron... *

* Most anyja vére ég a kezemen - -* *Mért mentél el, **királykisasszonyom*
*? *
*Szűz lelked egyetlen lehellete Szétfújta *

*volna a tragédiát, - Vagy úgy kellett, hogy későn, s messziről
Szívjuk be **lényed
rózsaillatát?*
* Átok lett **itthon *
*a meráni vér, **És áldás lett az árpádházi ott*
*. * *Onnan kellett ránk **visszasugározzál, *
*Hogy imádjunk**, **mint magyar csillagot. *

*Mindegy, - én most **megyek, megyek feléd, *
* És viszem *
*ezt a tépett sereget, A teremtésben** mind, mind*


* vesztesek. Betegek, bűnösök és nyomorultak: A bosszúállók és a
megbosszultak. **Megyünk, megyünk*
*, s a zordon szín után Mi **békességet csak nálad lelünk, *
* Messze-szakadt **szentünk, Erzsébetünk. *
*Tenálad vár a mindenható jóság,*
* A mindent **feloldozó hatalom,*
*Tenálad várja **Bánkot **becsület, *
* Peturt **szabadság**, Ottót *
*irgalom, Tenálad fehérítik új ruháját*
* A bemocskolt köntösű **Melindának, *
*Tenálad **minden elbukottra **várnak. *
* Anyád uralmát régen **leszolgáltad*

*, Nálad lemosva szenny, törülve vér, **Tiborcznak mindennapra jut kenyér. *

*Megyünk, megyünk, **feléd Erzsébetünk. *
*Boldog, ki leghamarább odaér." *
* 1931 szeptember 22*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-3346286619959021731_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241119/2428926d/attachment.html>