[Grem] Isten éltesse Ambrus Karcsit és Német Karcsit!

[Károly Ambrus]

Kedves Emőke és rajtad keresztül az egész lista!
Hogy ne múljon el a Károly napi köszöntő emlék nélkül, engedelmetekkel
megosztok egy meseszerű, de igaz történetet Veletek.

A székelyszenterzsébeti református tiszteletes, Kincses Kálmán kedves
ismerősöm. Az Ő komája és lelkész társa Dezső Tibor.
Dezső Tibor fia idén konfirmált.
Tiborék elhatározták, hogy a jeles eseményt (jó református szokás szerint)
nagy családi ebéd követné egy kiszemelt vendéglőben, ahol többen is
elférnek, mint egy lakásban.
Meg is találták az alkalmas vendéglőt, meg is állapodtak az illetékessel...
De rá 2-3 napra a vendéglátók értesítették őket kezüket tördelve, hogy
sajnálják nagyon, de a konfirmáció időpontjára már van egy olyan
foglalásuk, amely csapat évek óta foglalja azt a napot, és erről az
igéretükkor megfeledkeztek.

És hogyan válik a kisebb bosszúságból hatalmas öröm?

Hát úgy, hogy Dezső Tibor elkezdett keresni egy lehetséges helyszínt az
adott időpontra és eszébe jutott, hogy a Székelyudvarhelyről kivezető út
mentén van egy évek óta bezárt vendéglő, megpróbálja rávenni az idős
tulajdonosokat, vállalják a helyszín biztosítását.

Sikerült is őket meggyőzni.
Mielőtt - az egyezség után - hazaindultak volna, az idős tulajdonosok a
következő szavakkal fordultak hozzájuk: látjuk egy nyelvet beszélünk,
elárulunk önöknek egy családi titkot:

1940. augusztus 30-án, a Második Bécsi döntést követően
Székelyszenterzsébet is készült a "hazatérésre".
Az akkori református lelkész készíttetett egy angyali koronás magyar
zászlót, amelyet - készülve a határ-kiigazító bizottság hivatalos
bejelentésére - ki is tűzött a templomban.
Azonban kiderült, hogy a határ egy faluval északabbra húzódik. A bevonuló
román katonaság a zászlót a templomban letépte, megtaposta, de a kialakult
kavarodásban valaki a zászlót a csizmák közül kimentette és az idős
házaspár ezt a zászlót 83 éve őrzi...

Dezső Tibor szeme felcsillant, mondván, ezt az ő székelyszenterzsébeti
lelkésztársának elmondja.

Kérték, ne tegye, mert biztosan visszakéri a gyülekezet ezt a zászlót,
pedig ők azt becsülettel 83 éve őrzik...

Az akkori lelkész az eset miatt mártírhalált halt, mivel elhurcolták és nem
élte túl a megpróbáltatásokat...
Sokáig azt sem tudták, hol van eltemetve...
Úgy sejtették, közös sírban nyugszik, a helyszínen évek óta koszorúzott a
gyülekezet.
Nemrég derült ki, egy előkerült magán feljegyzésből, hogy a lelkész
pontosan hol nyugszik.
Az is kiderült, hogy a végakarata az volt, hogy Székelyszenterzsébeten
temessék el...
Ennek megfelelően nemrég exhumálták és hamvait a székelyszenterzsébeti
templom cintermében helyezték végső nyugalomra.
Ezt mrgtudván az idős székelyudvarhelyi házaspár megenyhült és
beleegyezést, hogy kerüljön a zászló a volt lelkésszel egy helyre...

A ZÁSZLÓ most, november 17-én, vasárnap, ünnepi istentisztelet alkalmával
kerül vissza Székelyszenterzsébetre.

Feltehetően az utolsó padsorban helyet foglal érdeklődő vendégként egy
ismeretlen vándor tárogatós is...

Köszönöm szépen a türelmeteket!

ambruskarcsi
+36309190439

Emoke Greschik <greschem at gmail.com> ezt írta (időpont: 2024. nov. 4., H
13:08):

> *Kedves Karcsik!*
>
> *Isten éltessen, Borromeo Szt. Károly oltalmazzon Benneteket!*
>
> *Szeretettel,*
> *a Lista, Emőke*
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241105/6049ba02/attachment.html>