[Grem] Marinko atya Nihil Obstat-tal kapcsolatos magyarázata

[Rita Kunsay-Sipos]

*Međugorje az életről szól. Hála Istennek, hogy az Egyház zöld utat adott
Međugorjének, de Međugorje valójában az, ha szívünk és életünk megváltozik.
Az, ha a családomban és a tiédben is jelen van az ima, a böjt, a
megbocsátás és a gonosz, a rossz legyőzése. Međugorje akkor létezik, ha nem
magunknak tartogatjuk, hanem elvisszük másoknak is.*


[image: image.png]

MEĐUGORJE A NIHIL OBSTAT UTÁN

(............)

És akkor azt hallom:* Nihil obstat Međugorjénak! *A Kongregáció
nyilatkozata Međugorjéról felülmúlta minden várakozásomat. Csak azt
mondogattam: Istenem, köszönöm! Szűzanyám, köszönöm!

Ezután azonnal elindultam Stephansdom felé. A csodálatosan szép
székesegyházba belépve találkoztam Christian Stelzerrel, majd nem sokkal
később megérkezett Iván látnok is. Örömünk határtalan volt! Mindannyian
nagyon örültünk a Međugorjéról szóló nyilatkozatnak.

16 órakor kezdődött az imaprogram. Először a fiatalok örömteli éneke
hangzott fel, miközben több fiatal is tanúságot tett. Amikor Kristijan
felkért, hogy tegyek tanúságot és mondjak valamit a Hittani Kongregáció
Međugorjéval kapcsolatos döntéséről, nagyon boldog voltam, hogy ezen a
különleges napon tehetek tanúságot. De, amikor az oltár elé álltam és
beszélni kezdtem, mint egy szökőkútból a víz, úgy törtek fel könnyeim. Nem
tudtam irányítani őket. Úgy éreztem, tehetetlen vagyok. Beszélni akartam,
de nem tudtam.

Különböző megjegyzéseket hallottam a könnyeimmel kapcsolatban a bécsi
székesegyházban, azoktól, akik együttéreztek velem, és maguk is hullattak
néhány könnycseppet, azokig, akik ezt a gyenge emberek gesztusának
tartották, sőt voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy úgy tűnt nekik,
részeg vagyok, mert szinte dadogtam. Világos számomra, hogy mindenki, aki
rólam és arról a pillanatról beszélt, a saját szemszögéből és nézőpontjából
tette.

Később azon tűnődtem, honnan jöttek a könnyeim, hisz édesanyám 2014-ben
történt halála óta nem sírtam. Rájöttem: Hát hogyne ne sírnék?! Hisz,
egyrészt oly sok kegyelem és szeretet, áldozat és kereszt, másrészt erős
ellenállás és nyílt küzdelem folyt Međugorje megállításáért, amelyet most
megelőzött a Vatikán döntése! *Abban a pillanatban összekeveredett bennem a
Vatikán Međugorjéval kapcsolatos végső és régóta várt döntésének öröme és
az emlékezés oly sok ember 43 éve tartó szeretetére, áldozatára és
szenvedésére, akik odaadták magukat a Szűzanyának és üzeneteinek
szolgálatára. Kezdve a hat látnokkal, családjaikkal, fra Jozo Zovkoval, fra
Slavko Barbarić-tyal, számos ferences szerzetessel és szerzetesnővel, akik
egyáltalán nem egyszerű körülmények között adták oda magukat a Szűzanyáért
és a zarándokokért. Eszembe jutott édesapám és édesanyám is, akik kezdettől
fogva elfogadták a Szűzanyát, és fáradhatatlanul jártak Međugorjéba.*
Megemlékeztem a sok-sok bijakovići-i, medjugorjei, miletinai, vionicai,
šurmanci-i, brotnjói plébánia híveiről is, a megannyi zarándokról Európából
és a világból, akik fáradhatatlanul jöttek Međugorjéba és terjesztették a
Szűzanya üzeneteit szerte a világban.

*Megjelent szemem előtt tizenkét éves međugorjei szolgálatom, amelyből tíz
évet plébánosként szolgáltam. Istennek és a Szűzanyának hála ezért a
kegyelmi időért, amelyben ferences testvéreimmel együtt feláldozhattam
magam a Szűzanyáért, a međugorjei plébániáért és a zarándokokért! Oly sok
kihívás volt azokban az években! Annyi akadályt kellett elhárítani, *állandó
munka és mindennapi stresszhelyzetek! Különösen akkor, ha visszagondolok a
dinamikus évekre és a sok nagy eseményre: a Vatikáni Bizottság munkájára és
eredményeire, Müller bíboros reakcióira, drága Ferenc pápánk Međugorjéval
kapcsolatos bölcs döntésére, az első apostoli vizitátorra, Mons Henryk
Hoser, majd utódja, Mons. Aldo Cavalli érkezésére, egészen a jelen
pillanatig. Mindez évek alatt felhalmozódott valahol ott a tudatalattimban,
és most olyan erővel tört ki, mint egy vulkán a bécsi székesegyházban.

*Medjugorje nehéz utat járt be a Nihil Obstatig*. Félreértés, ellenállás,
megalázás, az egyházi tisztségviselők kitiltása a politikából, a média, a
„tudósok”... Gyakran úgy tűnt, hogy Međugorje elment a falig, és be fogják
tiltani. De – és ez csodálatos –gyakran, amikor egyesek azt gondolták, hogy
sikerült megállítaniuk Međugorjét, megjelent a fény, amely megmutatta a
kiutat.* Meg vagyok győződve arról, hogy a Béke Királynője nem engedte,
hogy a tervét Međugorjén keresztül megkérdőjelezzék és betiltsák!*

Köszönet Ferenc pápának! Köszönet Fernández bíborosnak és a Hittani
Kongregációnak! Lenyűgöző, hogy a Kongregáció milyen gondosan kutatta,
elemezte a Szűzanya üzeneteit, és mélyen belemerült azok jelentésébe. A
legfontosabb az, hogy a Szűzanya üzenetei előtérbe kerültek, és lelki
táplálékként ajánlják a lelki fejlődés útjára. Köszönet mindazoknak, akik
komolyan elkötelezték magukat a Szűzanya üzenetei mellett, aprólékosan
kutatták és tanulmányozták a međugorjei események történetét, lelki
tartalmát és gyümölcsét, és megértették az igazságot!

Mit kell tenni és hogyan tovább a Nihil obstat után?

*A Nihil obstat megnyitotta az Egyház hivatalos ajtaját Međugorje előtt,*
de ez nem vonhatja el figyelmünket a legfontosabb kérdésről – önmagunkról.
A Vatikánnak ez a döntése nem szabad, hogy arra a következtetésre vezessen
bennünket, hogy most mindennek vége. Nem, semminek sincs vége! Most minden
egy új formában kezdődik! Most még jobban, mint korábban, követnünk kell
drága Mennyei Édesanyánkat, Máriát, a Béke Királynőjét, meg kell
hallgatnunk és meg kell élnünk üzeneteit. Az Egyház meghozta a döntését, de
ne felejtsük el, hogy még valami fontos, az Egyház jóváhagyásának értelme:
a mi, az én és a te válaszod a Szűzanya hívására. Azt gondolva, hogy
Međugorjét elismerték, elfelejthetünk tükörbe nézni, és elmulaszthatunk
válaszolni az egyetlen fontos kérdésre: Mi van velem? Milyen vagyok én?
Mennyire válaszoltam a Szűzanya hívására? Mit vár tőlem a Szűzanya, és
nekem mit kell tennem és mit tehetek a Szűzanyáért?

Fra Slavko Barbarić visszavezet minket önmagunkhoz: „Beszédünk,
viselkedésünk a családban, a közösségben, a társadalomban, az iskolában...
legyen Međugorje elismerésének alapja.” Döntő kérdés, hogy én elismerem-e
Međugorjét. Természetesen nem (csak) szavakkal, hanem az életemmel, amelyet
az imádság alakít és abból nő ki.

A Biblia elismert, és lehet, hogy ott van az otthonomban, de mindennél
fontosabb, hogy olvasom-e. És ami még fontos: megváltoztat-e engem az
olvasása? Az imádság ugyanúgy, mint a szentmise elismert, de egyedül az a
fontos, hogy imádkozom-e és részt veszek-e a szentmisén. És ami még ennél
is fontosabb: megváltoztat-e engem az ima és a szentmise? Milyen vagyok a
szentmise után?

*Međugorje az életről szól. Hála Istennek, hogy az Egyház zöld utat adott
Međugorjének, de Međugorje valójában az, ha szívünk és életünk megváltozik.
Az, ha a családomban és a tiédben is jelen van az ima, a böjt, a
megbocsátás és a gonosz, a rossz legyőzése. Međugorje akkor létezik, ha nem
magunknak tartogatjuk, hanem elvisszük másoknak is.*

Hallottam, ahogyan néhányan egy pap bátorságát dicsérték, mert felismerte
és elfogadta Međugorjét, azokkal ellentétben, akik nem fogadják el. „Ez nem
az én bátorságomról szól, hanem a bajról!" – válaszolta. „A világ bajban,
békétlenségben van. És Međugorje megadja a választ. Međugorje megmutatja a
békéhez vezető utat.”

Ez a pap felismerte Međugorje lényegét. *Međugorje nem önmagáért van, hanem
a világ békéjéért.* Međugorje nem ért véget a Nihil Obstattal, hanem célja
az egyén megváltozása, megtérése (metanoia), és rajta keresztül az Egyházé,
a társadalomé, a világé. Ez a küldetése.

Mi, mindnyájunknak, látnokoknak, ferenceseknek, a međjugorjei plébánia
híveinek, ahogyan minden zarándoknak is (mindazoknak, akik szeretik
Međugorjét) nem szabad elfelejtenünk a Szűzanyát, és nem szabad elárulnunk
Őt! És eláruljuk, ha egy lábon állunk: ha csak magunkkal és saját
érdekeinkkel törődünk, ha csak az anyagi dolgok fontosak számunkra, ha csak
a testünkkel törődünk. Két lábra kell állnunk: Ora et labora, imádkozzál és
dolgozzál! Mindig egy kicsit többet kell adnunk annál, mint amennyit
muszáj. És hogyan ne tehetnénk, miért ne tennénk, amikor tudjuk, hogy a
Szűzanya kiválasztott minket, és amikor azt látjuk, hogy Vele együtt a
helyes úton vagyunk!

Soha ne felejtsük el a Szűzanya jelenéseinek első napjait és éveit,
nagyapáinkat, édesapáinkat és édesanyáinkat, sőt saját tapasztalatainkat
sem: Semmi és senki sem tudta megállítani Međugorjét, mert ők, mert mi
imádkoztunk és böjtöltünk! És semmi sem volt nehéz számunkra! Miért? Mert
hittünk, lelkesedtünk, tele voltunk szeretettel, örömmel, alázattal és
egészséges büszkeséggel!

*Nincs diadal, nincsenek győztesek és vesztesek! Követnünk kell
Édesanyánkat, a Béke Királynőjét, és meg kell bocsátanunk mindazoknak, akik
Međugorje ellen dolgoztak.* Mert ez az evangélium és ez Međugorje!

Azon kívül, hogy a Vatikán megadta a Nihil obstatot (nincs akadály), a
kérdés az, hogy van-e akadálya annak, hogy elkezdj a Szűzanya üzenetei
szerint élni?



fra Marinko Šakota

fordította: Sarnyai Andrea
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241102/6798f4b1/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image.png
Type: image/png
Size: 425177 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20241102/6798f4b1/attachment.png>