[Grem] Az atomfegyverek korában is létezik még „igazságos háború”? A katolikus egyház vezetői szerint nem

[KEA]

Az atomfegyverek korában is létezik még „igazságos háború”? A katolikus egyház 
vezetői szerint nem

Felelőtlen a Nyugat fokozott bevonódása a konfliktusba, hiszen nincs reális 
esélye a sikernek.

Mandiner, 2024.05.25. -- Szilvay Gergely
https://mandiner.hu/kulfold/2024/05/igazsagos-haboru


Németország fontolgatja a sorkatonaság visszaállítását, az egyik cél, hogy a 
Bundeswehr képes legyen háborút vívni – szólt a hír a minap. Felmerül a kérdés, 
hogy eddig mi volt a célja a német hadseregnek, ha nem az, hogy tudjon háborút 
vívni. Az ötlet az orosz–ukrán konfliktus miatt merült fel a népszerűségét egyre 
jobban elvesztő kormányzatban. A németek a saját ötleteiket megint egész 
Európára kötelezőként kezelik: Manfred Weber, az Európai Néppárt német 
frakcióvezetője az egész EU-ban kötelező katonai szolgálatot akar, és szerinte 
szükség van európai atomfegyverre. Számos európai ország egyre inkább bevonódik 
a háborúba.

Az igazságos háborúról szóló keresztény elmélet Szent Ágostonig megy vissza, és 
a huszadik század végén olyan liberális szerzők fogalmazták újra, mint Michael 
Walzer, a 21. században pedig olyan keresztény szerzők, mint Nigel Biggar 
anglikán pap.

Szent Ágoston valójában csak említi az igazságos háborúkat az Isten 
városáról-ban, de nem nagyon fejti ki, mikor igazságos egy háború. Meglehetősen 
pesszimista módon úgy fogalmaz: „az ellenség igazságtalansága rákényszeríti a 
bölcset az igazságos háborúra”. Később, a középkor és az újkor folyamán aztán 
egyre jobban kibontották az igazságos háború elméletét.

Legújabban azonban az elmélet legfontosabb képviselőjének, a katolikus egyháznak 
a vezetői II. János Pál és Ferenc pápa személyében kétségeiket fejezték ki azzal 
szemben, hogy az atomfegyverek korában lehetséges igazságos háború. Szerintük 
nem. A felvetés érthető, ám kérdés, hogy akkor már az sem igazságos-e, ha a 
fegyveresen megtámadott fél fegyveresen védekezik. A pápáknak vannak keresztény 
szövetségeseik, nemcsak az idealisták, hanem a realisták között is. Reinhold 
Niebuhr, a 20. századi realista politikaelmélet amerikai nagy szerzője, aki 
Szent Ágostonra alapozott, érdekes módon túlságosan idealistának tartotta az 
igazságos háború elméletét.

Az elmélet abból indul ki, hogy leginkább az önvédelmi háború az igazságos, 
valamint néhány egyéb megfontolás is igazolhatja a háború­indítást, például az 
elrabolt ja­vaink visszaszerzése, illetve néhány esetben akár a támadó háború is 
igazságos lehet. Mindenesetre az igazságos háborúhoz szükség van egy igazságos 
okra, a helyes szándékra, a megfelelő arányosságra, egy kompetens autoritásra 
(nem indíthat akárki háborút, csak a megfelelő szuverén), arra, hogy a háború az 
utolsó megoldási lehetőség, végső eszköz legyen, és – ez például meglehetősen 
realista megfontolás – valós esélye legyen a sikernek, azaz a győzelemnek.

Joggal merülhet fel viszont bennünk, hogy a politikai helyzetek összetettsége 
már-már alkalmazhatatlanná teszi az igazságos háború elméletét.

Két dolog azonban biztos. Az igazságos háború elmélete alapján ritka, hogy külső 
feleknek úgymond morálisan kötelező legyen beavatkozniuk egy háborúba. S ha a 
győzelem reális esélyének kritériumát vesszük, világos lesz, hogy a magunkfajta 
kis országoknak jobb, ha kimaradnak az ilyen konfliktusokból. Ha pedig azt 
vesszük, hogy Ukrajnának nincs reális esélye győzelmet aratni az oroszok felett, 
az EU-nak meg nincs értelmezhető hadereje, akkor az is világos, hogy az elmélet 
alapján felelőtlen a Nyugat fokozott bevonódása a konfliktusba. Hiszen nincs 
reális esélye a sikernek.

Szent Ágoston szerint még a háborúzó felek végső célja is a béke. Igen ám, 
tehetjük hozzá, de van olyan helyzet, mint a mostani, amikor eleve értelmetlen 
háborúzni.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.