[Grem] Így fogyott el a Bratwurst a német kerítésből

[KEA]

Így fogyott el a Bratwurst a német kerítésből

Bekezdések, 2024.05.01. -- admin
https://bekezdesek.hu/index.php/2024/05/01/igy-fogyott-el-a-bratwurst-a-nemet-keritesbol/


Egyes embereknek megvan az a rossz szokása, hogy teljesen feleslegesen 
hasonlítgatják össze a hazai közállapotokat a nyugati országokéval, figyelmen 
kívül hagyva azok történelmét, eltérő fejlődési pályáját, vagy azt a tényt, hogy 
2004. május 1-jével nem azért vettek fel minket az EU-ba, hogy jobban éljünk, 
hanem azért, hogy olcsó munkaerőhöz és új piacokhoz jussanak a régi tagállamok. 
A problémát tovább súlyosbítja, hogy a többség csak hallomásból ismeri a 
bezzegállamokat, például Németországot. Viszont előszeretettel kommenttel. ��

Oké, hogy a szegénység és a kilátástalanság talán arrafelé mást jelent, mint 
Hazánkban, de mégis csak elgondolkodtató, hogy a német választók körülbelül 
harmada rendszerkritikus pártokra, elsősorban a „populista” AfD-re vagy a 
kommunista Sahra Wagenknechtre adná a voksát most vasárnap.

Akár csak az, hogy 2000 óta évről évre átlagosan 150 ezer német hagyja el a 
hazáját, döntően a megélhetési kilátások miatt; a fiatalok zöme és a nyugdíjasok 
jelentékeny része a felmérések szerint a lelépést fontolgatja. Tavaly egyébként 
268 ezer fő vándorolt ki. A külföldiekkel együtt 1,2 milliónyian! Igen, a 
migránsok is migrálnak.

Miért? Magasak az adók és a járulékok (a bruttó fizetés 34-65 százaléka 
nyugdíjpénztári levonás és az esetleges egyházi adó nélkül a magyar 33,5-tel 
szemben); a megélhetési költségek; a közszolgáltatások színvonala rohamosan 
romlik: sorra zárnak be a kórházak, nincs elég háziorvos, kevés az óvodai és 
bölcsődei férőhely… És ezt nem én mondom – ők mondják. A németek.

A német fiatalok általában úgy vélik, ha megszakadnak a munkában, még akkor sem 
biztos, hogy legalább hitelre fognak tudni egy akkora lakást venni, amelyben 
elférnének két gyerekkel.

Néhány éve készült egy felmérés a körükben, és a 35 évesnél fiatalabbak 20 
százaléka mondta azt, hogy kénytelen másodállást vállalni, mert egy fizetésből 
nem tudja fenntartani magát. Ennek a korosztálynak egyébként az önbevallás 
szerint 1000-3000 euró között mozog a havi jövedelme.

A Sparkasse adatai szerint ugyanakkor Németországban egy egyszemélyes háztartás 
költségei átlagosan havi 1800 euróra rúgnak. A többszemélyes háztartásokban a 
költségek nyilván magasabbak. Egy átlagos méretű háztartás esetében körülbelül 
2800 eurót tesznek ki. Húzzuk alá még egyszer: ezek csak a háztartási költségek!

Na, a nyugdíjasoknak meg az fáj, hogy miután tisztességgel megőszültek, az állam 
jól megadóztatja a nyugdíjukat. Ami a zsebükben marad, az a levonások után 
átlagosan 1000 euró. Persze, vannak, akik ennek a dupláját kapják. A 25 millió 
jogosultból körülbelül 97 ezren.
Ez a 390 ezer forintos átlag itthon talán jól hangzik, de Mari nénivel 
ellentétben Frau Gertel például nem utazik ingyen, és részben vagy egészében sem 
kap 13. havi nyugdíjat.

Ha pechére nem az NDK-ban nőtt fel, hanem Nyugaton, akkor ráadásul a nyugdíja is 
kevesebb, mindössze 809 euro. Ha özvegy, ez az összeg cakk und pakk el is megy a 
havi kiadásokra. Feltéve, hogy egy nyugdíjas belefér egy aktív felnőtt fent 
említett kiadásainak felébe.

Tudom, vannak, akik erre azt mondják: szeretnének ők olyan rosszul élni, mint a 
német fiatalok vagy a német nyugdíjasok, de a helyzet azok, hogy ők viszont nem 
szeretnének. Mert nekik ez nem jó. És aki most ingatja a fejét, hogy de ő látta, 
meg tudja, meg hallotta, annak azt kell, hogy mondjam: ők is. Mindennap. Mert 
ebben élnek.

A szegénység és a kilátástalanság talán mást jelent Németországban – írtam 
fentebb. Tényleg egyénenként is máshogy éljük meg ezeket a dolgokat, meg 
társadalmi szinten is. Különösen Nyugat-Németország a Wirtschaftswunderrel a 
háta mögött egy más dimenzió. Éppen ezért érdekes, hogy ha Németországról 
beszélünk, egy átlag német lelki szemei előtt is ugyanaz a Bundesliga-frizurás, 
mercis pacák jelenik meg klottgatyában, mint nekünk.

Csak más az oka. Mi azt hisszük, hogy ez az NSZK az az NSZK, és ezért ide 
vágyunk. Ők meg tudják, hogy ez az NSZK már nem az az NSZK, és ezért oda vágynak.

Az OIZ kutatása szerint a németek 69 százaléka úgy látja: a „bőség évei” végleg 
elmúltak. A 25 és 49 év közötti szülők több mint háromnegyede (78 százalék) 
aggódik, és kijelentette: „A jövőben a fiatalabb generáció számára nehezebb lesz 
olyan biztonságban és jólétben élni, mint a szüleik generációjának”. Az 50 év 
felettiek pesszimistábbak, 84 százalékuk ért egyet ezzel az állítással.

Egy másik intézet, a Forsa felméréséből azt is megtudhatjuk, hogy a németek fele 
tényként kezei: 10 év múlva lényegesen rosszabbul fognak élni, mint most. 
Például azért, mert a 62 százalékuk szerint jelenleg is gazdasági válság van, 
ami nagyon vagy „nagyon-nagyon” aggasztja őket. És 46 százalék nyilatkozott így 
a saját vagyoni helyzetéről: nagyon vagy „nagyon-nagyon” aggasztó.

Ezek után próbáljunk meg kiegyezni abban, hogy vetődjék az ember bárhová a 
világban, bevándorlóként általában hátrányból indít, kivéve talán, ha agysebész, 
mesterséges intelligenciára szakosodott mérnök-informatikus, vagy nem európai, 
mert azokról ugye gondoskodnak…

Ezek után tegyük fel magunknak a kérdést: ha a született németek ilyen rosszul 
érzik magukat a bőrükben, mekkora az esélye annak, hogy mi szebbek, okosabbak és 
ügyesebbek vagyunk, és majd beleférünk az alig 100 ezer főt számláló elitklubba 
– azok közé, akinek kinéz egy 2000 euró feletti nyugdíj? Vagy majd mi is 
kivándorlunk, mint a német nyugdíjasok?

Szerintük van néhány hely, ahol a magyar nettó átlagbérnél szerényebb 1000 eurós 
apanázsukból is jól el lehet lenni: például Magyarország. És ezt is ők mondják, 
nem én.

-- 
Üdvrivalgással:
KEA.