[Grem] Nagyszombati vers

[Tamás Molnár]

Istengyilkos

(A tékozló fiú margójára)


Istengyilkosok vagyunk;

mindahányan.


Fegyverünk, megtévedt akaratunk,

és bűneink miatt

mi magunk is halottak vagyunk;

megöltük Őt;

az egyetlen Megmentőt.


Gyilkosai lettünk:

Istennek, egymásnak, magunknak;

hitele nincsen már szavunknak.


Itt, már csak Ő szólhat:

Irgalmazhat,

vagy megtorolhat,

mert a legnagyobb bűnbe estünk:

az Istennek gyilkosai lettünk.


Megborzadok,

mert kezembe tükröt kapok.

Most valljatok!

Igen. Mindent!


Atyám vétkeztem.

Ellened.

Én ácsoltam kereszted;

elárultam szerelmed.


Halál rá!

Ez vért kíván!

- hallik a tömeg.

Keresztre vele! Keresztre vele!

Legyen a kutyák eledele!


Mit érdemel mást?

- ki gyilkosa lett Istennek -

kérdem a tükörbe nézve.


De az Atya int;

magához szólít.

És elveszi a tükröt.


Most átölel.


Isten átöleli gyilkosát,

mint szeretett fiát;

s mint Szent Fia

a keresztfát.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20240330/448fff4e/attachment.html>