[Grem] Az oktatás butít?

KEA kea at turul.banki.hu
2024. Már. 24., V, 09:44:41 CET


Az oktatás butít?

Metazin, 2024. március 17. -- Citizen59
file:///kea/Downloads/wget/www.metazin.hu/index.php/item/4513-az-oktatas-butit.html


Minden bizonnyal túlzás azt állítani, hogy a diákok butábban kerülnek ki az 
iskolából, mint ahogy belépnek. De hogy tudatlanabbak, mint egy két évtizeddel 
ezelőtti elődeik, azt számok bizonyítják. Elég nagy az egyetértés abban, hogy 
ezt a radikális woke-ideológia tárhódítása okozza. A megoldás ügyében annál 
nagyobb a bizonytalanság.

„A felső- és a közoktatás tájékozatlan, műveletlen és számtani analfabéta 
nemzedéket termel, és ez a nemzedék aligha lesz képes betölteni a demokráciában 
oly nélkülözhetetlen polgárság pozitív szerepét” – kongatja meg a vészharangot 
az Unherd magazinban Joel Kotkin demográfus.

Egy hivatalos szövetségi felmérés kimutatta, hogy a nyolcadik osztályosoknak 
alig több mint negyede tud folyékonyan olvasni, csupán egy ötödük ismeri a 
matematika alapjait, alig valamivel többnek van némi fogalma a földrajzról, az 
amerikai történelemről pedig csak minden hetediknek. A diákok 
intelligenciahányadosa egyre alacsonyabb, még a főiskolások körében is. Kotkin 
mindezt elsősorban a radikális ideológiáknak tulajdonítja, amelyek a 
felsőoktatásból kiindulva a közoktatást is elárasztják. A legjobbnak ítélt 
ötvenegy felsőiskola oktatói között már hat éve is nyolcszor annyi volt a 
liberális, mint a konzervatív. Egy tavalyi vizsgálatban megkérdezett oktatók 
hatvan százaléka megvallotta, hogy önzenzúrát alkalmaz, nehogy megsértse az 
egyetemi adminisztrációt vagy egyes diákokat. Középiskolai szinten demokrata 
párti államokban megesik, hogy a matematika tananyagban külön fejezetet 
szentelnek a társadalmi igazságosságnak és a klímaválságnak. A felsőoktatásban 
is hódítanak a kritikaifajelmélet-kurzusok, és ez alól nem kivételek a 
gazdasági-üzleti tudományokat oktató karok sem. Odáig jutottunk, hogy a 
nagyvállalatok nagyjából fele már nem követeli meg az egyetemi diplomát a 
munkavállalóktól. Egykoron – kesereg Kotkin – az egyetem és a középiskola a 
felemelkedés lehetőségét nyújtotta a szegényeknek és kulturált állampolgárokat 
bocsátott ki. Szerinte ehhez csak vadonatúj iskolák, egyetemek létrehozása révén 
lehet visszatalálni.

Sergiu Klainerman román származású matematikus egyenesen azt írja ugyanerről a 
Tablet magazinban, hogy az egyetem butábbá tesz. Gyors ütemben szaporodó 
rákbetegség terjed ugyanis falaik között, nevezetesen a sokszínűség, 
méltányosság, befogadás jelentésű, DEI betűszóval jelölt kór. E szépen hangzó 
szavak a gyakorlatban azt rejtik, hogy nem a teljesítmény, az érdem számít, 
hanem a bőrszín, a származás. És nem az igazság, hanem a történelmi 
igazságtétel. A Stanfordon a diákoknak csak 21 százaléka fehér, a Harvardon 34, 
miközben a fehérek a lakosság 70 százaléka teszik ki, amit Klainerman szerint a 
sokszínűség dogmatikus alkalmazása okoz. Klainerman kijelenti továbbá, hogy 
ugyanezen elv vezérli az oktatók kiválasztását is. (A konzervatív matematikus 
kijelentései jól szemléltetik, hogy a számokkal nemcsak a woke bölcsészek 
boldogulnak nehezen. A Harvardon ugyanis a leginkább felülreprezentált csoport 
az ázsiaiké, akik a diákok 30 százalékát teszik ki, míg az afro-amerikaiak 
mindössze 12 százalékot. A pozitív diszkrimináció korábbi, végül 
alkotmányellenesnek ítélt gyakorlata nem is a fehéreket, hanem az ázsiaiakat 
sújtja leginkább. Ami pedig a tanárokat illeti, a Harvardon az oktatók 72 
százaléka fehér.)

Klainerman megemlíti, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát mérő  rangsorban az 
első százharminc egyetem között hiába keresnénk a nagyhírű intézményeket. A 
közülük legszabadabbnak rangsorolt MIT a 138. helyen áll. A Princeton a 
189-iken, a többiek pedig az utolsó ötven között találhatók a 248 vizsgált 
egyetem rangsorában. A híres-neves Harvard, a világ állítólag legjobb egyeteme 
az utolsó. Márpedig e nagy iskolák adják a jövő elitjét, az ő diplomásaikra 
vadásznak a nagy állami és magánintézmények. Klainerman szerint toldozgatással 
nem orvosolható a baj. Valóságos eszmei forradalomra van szükség. Olyan 
felszabadulásra, amilyet Kelet-Európa élt meg a kommunizmus összeomlásának idején.

Ők mindketten konzervatívok. Nem úgy régi ismerősünk, Larry Summers, a Harvard 
hajdani rektora, és Clinton elnök volt pénzügyminisztere. Ő szociáldemokrata 
lenne Európában. Amerikában liberális. Yasha Mounk politológussal beszélgetve ő 
is igen lesújtó képet fest a felsőoktatásról, a Persuasion magazin honlapján. 
Aki az antirasszizmusnak álcázott rasszizmust bírálja, annak nincs könnyű élete 
a Harvardon – jegyzi meg – és Harvard korántsem kivétel. Máshol is egyre inkább 
az ideológiai szempontok számítanak, nem a teljesítmény és a kiválóság. 
Mindnekelőtt a humán szakokon. Ez visszatérés a felvilágosodás előtt idők 
szemléletéhez, és súlyos kárt okoz a haladó értékeknek, amelyeket ezek az 
egyetemek elvben képviselnek. Hogy Summers miben látja a kiutat? Hisz benne, 
hogy amint az Egyesült Államok annyiszor a sajt hibáiból és kudarcaiból tanulva 
jutott előre, az egyetemek is képesek lesznek megújulni és visszatalálnak 
egykori önmagukhoz.

***

Temérdek hivatkozás (link) az eredeti szövegben.



-- 

Üdvrivalgással:
KEA.


További információk a(z) Grem levelezőlistáról